Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-87

87. országos ülés márczius 16. 1879. \ 39 folytatni a betéteket és kiadásokat. És nem lehet könyveket vezetni Szegeden, mert maga Szeged sincs, a hol azon épületek állottak, melyek szükségesek voltak azon intézetek fennállásái"a. Ma a bíróság, ha moratórium vagy a juristitium valamely neme ki nem mondatik — s ezt is ííjáulom a t. igazságügyminister ur emberszerető, kegyes figyelmébe, minden intézetre, a mely az utóbbi időben Szegeden létezett, köteles kimondani a törvény világos rendelete szerint a csődöt, a társaság feloszlását, a liquidatiót. T. ház! Hogy eljött a Tisza árja s azon várost s annak vidékét eltemette s lakóinak százezreit az országban szétszórta s a nagy nemzeti katasztrófát előidézte; de hogy most a feltámadás reményét, a romok rongyait, melyek megmaradtak, az utolsó orvoslási eszközöket Szeged újra feltámasztására most az igazságügyi intézkedések pusztítsák el alaposabban, gyökeresebbei! és szomorúbban, [Igaz! Igaz! balfelöl) mint az árvíz, mint az elemek: ily intézkedéshez sohsem tudnék hozzájárulni, ily intézkedésért a felelősséget sohsem tudnám magamra vállalni. (Helyeslés balfelöl.) Hisz mije lenne akkor az országgyűlés, a törvényhozás, a kormány, annak a szegedi embernek, ki megvárja a természettől a természet áldását, megvárja istentol, a mit isten adhat, de megvárja a törvényhozástól és kormánytól azt, a mivel az rendelkezik. Ezzel rendelkezhetik. Ha ezt megtagadjuk tőle, az a keserűség, melyet ez intézkedés támaszt fel abba:., sokkal mélyebb és bántóbb, mint a keserűség, melyet az árvíz okoz. (ügy van! bal felöl.) Az árvíz gondolkodás, kormányzati hatalom és felelősség nélküli lény. de a kormány kormányozni van hivatva; a kormány lesz azért felelős, ha vájjon az egykori Szeged ismét felépül-e azon helyen, vagy annak közegében, a hol eddig ezer évig állott. Ne vegye a kormány magára azon felelősséget, hogy a mit még meghagyott SÍZ áiVÍZ és a mi újra felépülhet a jó emberek könyörükte és az ország segélyén, azt most 10—15 ügyvéd (Igaz! Igaz! balfelöl) aki eonsortiumrná fog összeállni — mert összeállhat, a az igazságügyminister azt nem fogja megakadályozni, — annak maradékait és romjait akkor tehesse tönkre, a mikor a szegediek azt sem tudják, mi történik otthon, mert betegen fekszenek és a könyörület kenyeréből élnek idegen földön. (Helyeslés balfelöl.) Tudom, ismerem, meggondoltam azon lehető és támadható kifogásokat, hogy vájjon mi lesz az ország hitele a külföld irányában, ha egy ily árviz miatt — a mint azt Apáthy István képviselő ur sugalmazni jónak látta — ha ily bagatell dolog miatt (Ellenmondás jobbról) behozzuk a részletes moratóriumot. Bocsánatot kérek, sz volt az értelme, hogy részleges katastrófa miatt moratóriumot bohozni nem lehet, és hogy eszembe jutott most, helyén van, hogy megfeleljek arra, hogy én igenis a moratórium behozatalát azon egyénekre szorítanám, kik részint a hullámokban találták sírjukat, részint képtelenek Szegeden és vidékén tartózkodni, mert lakhelyük nincs és szorítnám azon időre, a meddig abban a helyzetben nem lesznek. hogy magukat mint távollevők, gondnok által képviseltethessék. Azt hiszem, ilyen moratórium jogilag tökéletesen indokolva van. De csak egy gondolatra akarok még kiterjedni. A bécsiek véleményét hozta fel Apáthy István t. képviselőtársain, hogy hova lenne a mi hitelünk Bécs előtt? Én azt hiszem, t. képviselőház, hogy miko; egy nagy városnak olyatén elpusztulásáról van szó, milyen a szegedi szomorú eset, én azt gondolom, hogy mikor eg}^ ilyen, lehetetlennek tartott katastrófa oly hatást idézett elő az Európát lakozó mívelt nemzetek emberbaráti szeretetükkel telt szivében, hogy ők nekünk, mondom, mindenütt a mívelt nemzetek nagy városaiban gyűjtenek és adakoznak, hogy ezen példátlan és csaknem lehetetlennek látszó katastrófának következményeit enyhítsék; azt hiszem. hog3

r ugyanazon elemek, melyek így adakozni készek, be fogják látni azon részleges és csakis egy vidékre szorítkozó moratórium szükségét, czélszerűségét. (Elénk helyeslés a szélső balon.) Akkor, mikor a külföld látja, hogy Magyarországnak, a magyarságát tekintve legelső városát akarjuk újra építeni, népesség, ipar és kereskedelem tekintetében pedig második városát, a tiszai vidék nagy emporiumát, akkor a részleges moratórium behozatalának szükségét a külföld sem könnyelmű lépésnek nem fogja tartani, sem pedig a külföldi hitelezők kijátszására czélzó ürügynek nem fogja tekinteni. (Helyeslés a szélső balon) Már bocsásson meg Apáthy István t. képviselő ur, de ilyen kérdést — és ebben mégis egyetértek a t. igazságügyminister úrral —- ilyen kérdést, mondom, pusztán a jogi distinctióval, a perrendtartásnak paragraphusokba szedett formalitásaival elütni, nemcsak hogy nem lehet, de én azt gondolom, hogy nem is szabad. (Helyeslés a szélső balon) A legkevesebb, a mit ez úttal és gyorsan Szegedért a törvényhozás megtehet, az, hogy megbízza igazságügy ministerét arra, hogy minél előbb rövid határidejű moratóriumot hozzon be, legalább is azon körben, a melyet felhoztam, s ez iránt méltóztassék a ház asztalára törvényjavaslatot letenni. Pártolom b Simonyi Lajos t. képviselőtársam határozati javaslatát. (Helyeslés a szélső balon) Gr. Lónyay Menyhért: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy ezen fontos és követ-