Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-87

87. országos ülés márerini 16. 1879. JgJ a kormány által beterjesztett törvényjavaslatot elegendőnek tartják. Megengedem, hogy a jelen pillanatban nem épen háládatos dolog a törvényjavaslat mellett szólani; de az igazság érzete kötelességemmé teszi véleményemet ezúttal minden tartózkodás nélkül teljes Őszinteséggel és meggyőződésem szerint kimondani. {Halljuk!) T. ház! Én a moratóriumot sem szükségesnek, sem czélszerünek nem tartom. A t. előttem szólt ur maga szives volt jelezni azt, hogy a moratóriumot az adott körülmények a törvényhozás intézkedése nélkül is megadják és ebben teljesen igaza van ott, a hol a jogszolgáltatás tényleg szünetel, ott a hol jogot kereső felek sem egyik sem másik irányában igényeiket nem érvényesíthetik, ott a moratórium tényleg megvan: de ha ezeu idő elmúlik és ha bekövetkezik azon lehetőség, hogy a hitelezők követeléseiket érvényesíthessék, nekem meggyőződésem, hogy a hitelezők legnagyobb része igenis meg fogja adni a moratóriumot adósának a saját érdekében is, mert különben koczkáztatja azt, a mit különben méltán várhatna, a mire különben számíthatna. Eötvös Károly: Ha nem adja! Elnök: Kénytelen vagyok a t. képviselő urat figyelmeztetni, ne méltóztassék ily felszólalások által a tanácskozást zavarni. {Helyeslés.) Apáthy István: A különbség a törvényhozás által decretált és az egyesek által önkényt megadott moratórium köztt abban áll, hogy mig a törvényhozás, mint a minister ur igen helyesen megjegyezte, a moratórium minden hatályát, mert az indefinibilequid, nem képes megállapítani, addig minden egyes adós meg fogja találni a módot arra és ez esetben megadatik a moratórium, mely azon erkölcsi hatálylyal fog birni, hogy nem a törvényhozás hatalmának, hanem a felek akaratának köszöni létét. Ha a t. képviselő ur képes volna a moratóriumnak szükséges , de egyszersmind nélkülözhetetlen határait kellő formában megállapítani ; ha képes megmondani, kikre kell és lehet a moratóriumot kiterjeszteni, azt hiszem, hogy a törvényhozás, mihelyt annak szükségét be fogja látni, hogy a moratóriumot meg kell adni, nem fog késni a t. képviselő urak kívánságának eleget tenni, de addig, mig az nera történhetik ; mig a katasztrófánál a moratórium hatályát szabatosan meghatározni nem lehet: addig egy ily kétélű fegyvert, a melynek sikere ép oly kevéssé biztos, mint minden más kétélű fegyveré, addig azt sürgetni tanácsosnak nem tartanám; nem tartanám pedig azért, mert a moratórium általában minden országban csak általános katasztrófa, vagy általános társadalmi nagy revolutio folytán adatott és adható meg. Ily esetben könnyű meghatározni, hogy kikre s mire terjed ki a moratórium; de nem lehet ezt meghatározni akkor, midőn speciális, részletes katasztrófával állunk szemközt. A t. képviselő ur ép úgy tudja, mint én, hogy Magyarország két nagy városát hasonló szerencsétlenség érte, hogy a lakosok nagy része egy pillanat alatt vagyonát teljesen elvesztette, és mi történt? A hitelezők saját érdekökben megtalálták a módot arra, hogy az adósokon segíthessen és tényleg segítettek is. Mit tapasztalunk jelenleg. Azt, hogy a mozgalom megindult Bécsben és Pesten egy iránt, megkeresendő azon utat, a melyen a szegedi katasztrófa által sújtottakon segíteni lehessen, és bizonyosan fog módokat találni a nélkül, hogy a törvényhozás által bárkit is kényszeríteni kellene. Azt hozta fel a t. képviselő ur, hogy Szegeden vannak pénzintézetek, melyeknek érdekében a moratórium okvetetlenül szükséges. Szükséges pedig , szerinte ez azért, mert ezen intézetek betételei fel fognak mondatni; mert ezek az intézetek meg fognak rohantatni, és igy azok csődbe fognak kergettetni. Én hiszem, hogy a betételek egy része azok által, a kiket a katastrópha sújtott, fel fog mondatni; hiszem, hogy ez a pénzintézetekre nézve sújtólag fog hatni; de ekkor, t. ház, {Halljuk! Halljuk!) nem a törvényhozásnak, hanem a kormánynak lesz feladata megtalálni a módokat arra nézve, hogy ezen intézeteket a zavarból kisegítse az által, hogy azoknak nem segítséget ad, hanem azoknál pénzeket helyez el ideiglenesen, és igy azokat fizetésképesekké teszi. {Helyeslés a jobboldalon. Mozgás balfelöl.) Midőn í 859-ben az olasz hadjárat folytán az első hazai takarékpénztár hirtelen megrohantatott, hasonló segítség által mentetett meg a pillanatnyi zavartól, és én nem félek attól, {Halljuk! Halljuk!) hogy az érintett intézeteket ezen utón módon valami balszerencse érhesse. {Mozgás balfelbl.) Sem a franczia, sem az osztrák törvényhozás nem adott moratóriumot soha; és mert a franczia törvényhozás intézkedése itt többször felhozatott, legyen szabad ez alkalommal erre kitérnem. {Halljuk ! Halljuk!) Midőn 1870-ben a német hadsereg a franczia keleti departementek egy részét elfoglalta, 1870. augusztus 10-én három képviselő, t. i. Drouot, Argence és Jules Simon a törvényhozó testülethez javaslatot nyújtott be az iránt, hogy az ellenség által elfoglalt területeken lakóknak fizetési moratórium adassék. Másnap, vagyis augusztus 12-én már a minister beterjesztette az ez iránti törvényjavaslatot, és pedig az indítványozók intentiójának megfelelőleg. Ez a javaslat egy speciális commissiónak adatott ki véleményadás végett. És mit javasolt ez a speciális commissió? {Halljuk! Halljuk!) Épen az ellen-