Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-86

176 86. országos ülés márcuius 15. 1879. tárgyalásának folytatása a jövő szombati ülésre j halasztatik. Most Urányi képviselő ur fogja meg- j tenni interpellatióját. Urányi Imre: T. ház! Nemcsak az ország pénzügyi helyzete, de a napi események is arra intenek, miszerint igyekezzünk államháztartásunk berendezésénél és államjövédelmeink fokozásánál a legnagyobb gyakorlatiasságot mutatni fel. Államháztartásunk fontos ágáról, a sószáilítás és elárusítás egyik neméről kívánok szólni, mely nézetem szerint kelletlen kiadásokkal van terhelve. Midőn 1872-ben az észak-keleti vasút utolsó részletének megnyitásával a sószáilítás már nem a vizén, hanem a vasúton történt, a sóelárusítás más kezekbe került. Ekkor a pénzügyministerium enquetet tartott az iránt, hogy mutattassék ki, minő berendezés szükséges arra, hogy az ország azon vidékei a kellő sómennyiséggel elláttassanak. Igen sokan a legszakavatottabb férfiak közül akkor kimondták, hogy tökéletesen elegendő az, ha a só a kincstár által csak ott árusittatik el, a hol termeltetik, az ország különböző vidékein pedig kincstári sóházak ne állíttassanak, mert ezen kincstári sóházak az államnak igen sok pénzébe kerülnek. De más nézetek döntöttek, és ezen sóházak nagy j mennyiségben felállíttattak az ország különböző vidékein. Később belátták, ezek szükségtelenségét és egy részét meg is szüntették; azonban mai napig 26 ily sóház fennáll, mely az országnak •körülbelől 80—100,000 írtjába "kerül évenkint, és semmi hasznot nem hajt. Vannak, a kik azt mondják, hogy az országnak szüksége van ezen sóházak fenntartására, mert különben az illető vidékek ki lennének téve annak, hogy a sóárak a meghatározott árron felül felrúghatnának. Én azonban ettől nem félek, mert ha egy vidéken valaki csak egy krajczárral is merné felemelni a só árát, rögtön akadnának mások, a kik olcsóbban előállítanák a sót. Ez azonban nézet dolga ; interpellatióm tárgya nem is ez, hanem az ezek ' alapján történt visszaélések felderítése. A kincstár, hogy némileg pótolja azon veszteséget, mely ezen sóházak fenntartásából reá háramlik, kénytelen volt a vasúti társaságokkal szerződni, és azoktól már leengedést kieszközölt. így pl. az észak-keleti és tiszavidéki vasúttal történt, egyezség folytán a kincstárnak Máramaros- Szigetről Budapestre egy waggon sónak szállítása kerül 140 frt 54 krba, mig a magánosoknak kerül az ideszállítással együtt 155 frtba, tehát 15 írttal drágábban fizetik a magánosok, mint a kincstár, i Az igaz, hogy a pénzügyminister ur ez által ( megment néhány forintot, de elveszti azt a vasút, a melynek mi a garantiát fizetjük. És ha a vasútnak kevesebb a jövedelme, természetes, hogy több esik reánk a garantia fizetéséből, csak látszólagos nyeresége a kincstárnak. De nem ez a legfőbb tárgy, a mire czélozok, hanem az, hogy mint minden fonák intézkedés, már magában hordja a büntetést, ott is az történt, hogy a kincstár díjszabása másoknak alkalmul szolgál arra, hogy kijátszhassak az állam rendelkezését. Mostanában t. ház, Budapesten akadtak ügyes kereskedő czégek, melyek felhasználják az alkalmat, és a kincstár firmája és czégje alatt, Budapesten a sóhivatal czége alatt magánosok ugyanazon só-ár leengedésben részesülnek, melyben eddig csak a kincstár részesült, és ez által az államnak tetemes kárt okoztak. Hogyha pedig tekintetbe vessszük azt, hogy ezt mindnyájan megtehetik, kik eddig, mint privát emberek fizették a 150 forintot Budapestig; és ha ezt megtehetik, ez által, tekintve azt, hogy Mármarosból évenkint 6—7000 vaggon só jön eladásra, akkor 70— 80,000 frt kárt csinálnak azok, kik ez intézkedést kijátszhatják. Én tehát a következő interpellatiót vagyok bátor intézni a pénzügyminister úrhoz (olvas) : „Interpellatió a pénzügyminister úrhoz. Szándékozik-e az igen t. pénzügyminister ur tudomást és meggyőződést szerezni a felől, miszerint a budapesti m. kir. sóhivatal utján és ennek czégje alatt, magán egyének és kereskedői firmák hozatnak sót Mármarosból, és ez által a kizárólag a kir. kincstár javára engedélyezett vasúti szállítási árleengedésben jogtalanul részesülnek, és ez által az államnak tetemes kárt okoznak ? És ha ezen tényállásról az igen tisztelt pénzügyminister ur meggyőződött, el lesz-e határozva ezen visszaélést azonnal megszüntetni? Beadja: Urányi Imre." Elnök: Az interpellatió közöltetni fog a pénzügyminister úrral. Holnap, vasárnap 11 órakor kezdendő ülésben fog tárgyaltatni az igazságügyi bizottság jelentése, és a törvényjavaslat, mely szól a szegedi királyi törvényszék területén m egállap i itatni szükséges igazságszolgáltatási rendkívüli intézkedésekről, és valahára megkezdhetjük a vallás- és közoktatásügyi ministerium költségvetésének tárgyalását. Holnap 11 órakor lesz ülés. Az ülést bezárom. (Az ülés végződik 1 ura 45 perczkor.) -•»nmH)t>«iti