Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-79

1Q 73. országos ülés márezins 6. 1879. ződésem szerint hazánk pénzügyi viszonyainak rendezésére vezethet: ennélfogva ezen költségvetést el nem fogadom. (Elénk helyeslés a szélső' haloldalon) Helfy Ignácz: T. ház! Habár a t. pénzügyminister ur nem találja méltónak az eddig elmondottakra egyetlenegy szóval is válaszolni, én mégis kötelességemnek tartom pár megjegyzéssel járulni ezen költségvetés általános vitájához ; tennem kell azt annál inkább, minthogy a figyelmet a többek között egy tárgyra kívánom felhívni, a mely ezen költségvetés egyik rovatában sem fordul elő. A mi általánosságban ezen tárczát illeti, éo teljesen osztom Horváth Gyula t. képviselő urnak tegnap kifejezett azon nézetét, hogy a pénzügyi kezelés nem képezhet, nem szabad, hogy képezzen pártkérdést; mint egyáltalában a közigazgatás, mert rósz közigazgatás épen úgy sújtja a jobb-, mint a baloldali polgárt és a jó közigazgatás mindnyájunknak hasznára válik. Ezen nézetet teljesen osztva, néhány rövid és teljesen tárgyilagos nézetnek leszek bátor itt kifejezést adni. Habár nem tehetem, hogy be ne valljam, miszerint igen nehéz, igen komoly s nagyon hálátlan munka itt tárgyilagosan beszélni, mert a tapasztalás azt mutatja, hogy a mig valaki tárgyilagosan szól, addig a ház alszik, a padok üresek, még a ministerek sem méltóztatnak helyeiken maradni, alig van közülök egykettő itt; mihelyt azonban valaki személyeskedni, gorombáskodni kezd, azonnal megtelik a ház, körülveszik a szónokot, hogy hallják a szép szót. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon.) De miután én személyeskedésre, gorombáskodásra képes nem vagyok, én tartom magamat a tárgyilagos előadáshoz. A mit első sorban fel kell említenem, mindenesetre az, a mit előttem szólott t. barátom beszéde végén felemlített, a mivel ez idő szerint az egész ország foglalkozik, a mi végett az egész ország, de különösen a főváros lakossága feljajdul, azon leirhatlan önkényt, melylyel a jövedelmi adókivetés ez idő szeriut történik. T. ház! Én nem fogom untatni a házat egyes esetek felsorolásával, mert hiszen alig van közttünk egy képviselő, a ki a maga részéről is számos esetet előadni nem tudna. Egyet azonban lehetetlen fel nem említenem ezen egész eljárás jellemzésére. És ez az egy az, hogy körülbelől hat hete most, a fővárosnak egyik rendkívül becsületes, köztiszteletben álló iparosa oly zilált pénzügyi helyzetbe jutott, hogy be kellett volna állítani üzletét; sehogy sem volt képes előre menni, de mert becsületessége ismerve volt a hitelezők által, maguk a hitelezők magukra vállalták, Logy az ő ügyeit rendezni fogják. Saját költségükön elmentek a pesti hitelezők Bécsbe, saját zsebükből elégítettek ki többeket, hogy ezen becsületes iparos ügyeit kiegyenlítsék és azon kívül kieszközöltek számára 4—5 évi határidőt, hogy ez alatt magát rendezhesse. Ez az iparos fizetett a múlt években a maga üzlete után 220 frt jövedelmi adót. Ugyanennyit várt ez idő szerint is, azonban jönnek és kivetnek rá 850 frtoí. Az illető felmegy és elmondja, hogy ő legjobb időkben sem fizetett ennyit, csak az utolsó évben emeltetett ennyire, most pedig rája rendkívüli rósz idők járnak; miként lehetett emelni? A dolog a közigazgatási bizottság elé került és a vége az volt, hogy a bizottságnak egyik tagja kijelentette, hogy biztos informatiókat szerzett magának és tudja, hogy az illető iparos képes annyit fizetni. így szedetnek nálunk az informatiók, hogy Qgy ember, ki tisztán hitelezői nagylelkűségének köszönheti, hogy a múlt hónapban meg nem bukott, megháromszorozott jövedelmi adóval sújtatik. Tudnék még 5 — 6 esetet felhozni, s a lehető leghitelesebb forrásból s bizonyos vagyok benne, hogy alig van polgár a városban, ki még botrányosabb eseteket ne tudna. Mindez azt mutatja, hogy mi itt hiába foglalkozunk az adóügygyei. Magyarországon a föld- és ház-adón kivül a többire nézve hiában vannak a törvények. Itt nem a törvény dönt, hanem valóságos önkény uralkodik, s a pénzügyi közegek saját belátásuk szerint járnak el. Nem mondom én, hogy szántszándékkal sújtják az egyes polgárokat, de tény az, hogy hibás positióban vannak. Egyrészről a minister koronként közzétesz egy rendeletet, melyben rajok parancsol, hogy a legnagyobb szigorral hajtsák be az adót, s igyekezzenek a kincstárba minél nagyobb összegeket juttatni, másrészről ott van a polgárok jajgatása. De minthogy a hivatalnok nem a közönségtől, hanem a kormánytól függ, a választás nem nehéz: fokozza a polgárok terheit azon pontig, midőn azt hiszi, hogy ezzel eleget tesz a pénzügyi administratio kívánságának. Ezt igy fenntartani merő lehetetlenség. Maga a pénzügyminister ur elismerte, hogy bizony vannak itten igen nagy hibák, melyeket orvosolni kell; de hivatkozott arra, hogy van egy felső fórum. a melyhez folyamodni lehet. Erre már megfelelt Lukács képviselőtársam tegnap, mondván, hogy ezt csakugyan nem lehet fórumnak nevezni, mert az valóságos satira, mikor a vádló, bíró, és végrehajtó egy személyben egyesittetik. Tehát nem lehet azt mondani, hogy van egy felsőbb fórum, a melyhez fordulni lehet. A t. minister ur tegnap azt mondta, hogy ő maga is belátja, hogy valami pénzügyi bíróságról gondoskodni kell. Hiszen, hogyha erről