Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.
Ülésnapok - 1878-85
148 85. orsaágoi Miéi már«zit* 13. 1879. kormány azzal, hogy mik a teendők, foglalkozik, s ez iránti javaslatait, ha a vész elmultával tájékozva lesz, meg fogja tenni a t. háznak. Megmondtam azt is, hogy addig is természetesen meg lesz téve minden, a mi a baj enyhítésére szolgál, és azután megkezdetik a reconstruetio munkája; de én legalább azt hiszem, hogy ma már ez irányban összeget határozni kellő alapossággal valóban nem lehet. Biztosíthatom a t. házat, hogy ha arról győződik meg a kormány, hogy egy millió nem elég, fogunk kérni többet is; de azt hisz ;m, hogy ma cgj milliót, vagy bármennyit, mint biztosau megállapított összeget meghatározni nem lehet. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Én a parlamentarismus kifolyásának azt tartom, hogy ily dolgokban jöjjön a javaslat a kormánytól; ha ez nem teszi meg, vagy nem jelenti magát késznek megtenni: a sürgetés a parlament feladata. De miután már első felszólalásomban nyilvánítottam, hogy a kormány részéről ez meg fog tétetni; azt hiszem, hogy a leghelyesebb és a legparlamentarisabb eljárás azt bevarrd. Ismétlem, hogy ha soká késnék, sürgethetik: de nem hinném, hogy ma már helyes volna összeget határozni, vagy általános utasításkép felhatalmazást adui. Én tehát a t. házat mindenesetre arra kérném, mert hiszen a javaslat felett ma nem határozunk, hogy annak napirendre tűzését akkorra méltóztassanak határozni, mikor az, a kormány beadván ez iránti javaslatát, ezzel együtt lesz tárgyalható. (Helyeslés a jobboldalon.) Az ideiglenes, a pereznyi segélyre nézve pedig ismételhetem, hogy ugy —• a mi utoljára legméltóbb forrása a pereznyi segélynek — á magánadakozások utján, mint, a hol ez nem elég, az állam pénztára rovására is minden meg fog tétetni. (Helyeslés.) Elnök: Azon uagy szerencsétlenséggel szemben, mely Szeged szabad királyi városát, és általa az országot is érte, azt hiszem, szabályaink azon rendeletétől, hogy az indítványok szerdán és szombaton terjesztendők elő, eltekinthetnénk. De nézetem szerint nem lehet eltekinteni úgy e háznak, mint minden parlamentnek, s el merem mondani, minden nyilvánosan tanácskozó nagyobb testületnek azon állandó szabályától, hogy valamely fontos indítvány tüstént tárgyalás alá ne vétessék. Ennélfogva azon vélekedésben vagyok, hogy mai napon az indítvány fölött határozni, a t. háznak szabályai szerint nem is lehet, hanem legalább is napot kell kitűzni, melyen ez annak rendje szerint tárgyaltathatik. A javaslat időközben ki fog nyomatni és a t. ház tagjai közt kiosztatni. Erre nézve tehát bátor leszek a t. háztól kérdezni, méltóztatik-e azt elfogadni, a mi a ministerelnök ur részéről mondatott, hogy ez indítvány akkor tűzessék napirendre, mikor a kormány a legközelebbi időre igért terveit és javaslatait a ház elé fogja terjeszteni? (Helyeslés jobbfelöl. Eilenmondásoh a szélsőbalon.) Ha különbözők a vélemények, akkor szavazás által kell a kérdést eldönteni. Simonyi Ernő; T. ház! Én épen nem csodálkozom azon, hogy Eötvös képviselőtársam által oly indítvány terjesztetett elő, mely a kormányt egy bizonyos összegnek utalványozására hatalmazza fel, mely elégséges a nyomor enyhítésére ; mert a ministerelnök ur által adott felvilágosításból egyáltalában nem derül ki az, hogy mekkorák és micsoda mérvűek azok az intézkedések, melyeket a kormány tett. (Ellenmondás jobbjelöl.) Engedelmet kérek, meglehet hogy a túloldali t. képviselő urak többet tudnak, mint én, mert én csak annyit tudok, a mennyit itt hallottam. A ministerelnök ur ugyanis azt monda, hogy 40,000 frtot utalványozott Lukács György ministertanácsos és királyi biztos urnak, és hogy ezután még utalványozott egy összeget, de hogy mily nagy összeget, arról nem szólt semmit és azt is monda, ha ez az összeg sem lenne elég, akkor távirati úton többet fog utalványozni. (Zaj jobbfelöl.) Elnök: Azt hallom mondatni, hogy e dologhoz nem lehet szólni. Engedelmet kérek, a napirendre tűzés iránt a tárgyhoz mindenesetre lehet szólni. Csak arra vagyok bátor a t. házat figyelmeztetni, (Halljuk!) hogy ily nehéz és komoly pillanatban semmi sem segíti jobban elő az intézkedések sikerét és helyességét, mint ha higgadtan és komolyan tanácskozunk. (Elénk helyeslés.) Ennélfogva tisztelettel kérem a t. ház tagjait, méltóztassanak a szónokokat meghallgatni és a tanácskozást figyelemmel kisérni; akkor remélem, közös egyetértéssel, vagy legalább nagy megnyugvással sikeres határozatokat fogunk hozni. (Helyeslés.) Simonyi Ernő: Különösen nélkülöztem a ministerelnök ur előadásában annak megemlítését, hogy az adók végrehajtása az árviz által elborított helyeken felfüggesztetik. A ministerelnök ur azt monda, hogy hiszen a hol a házak összedőltek, ott megszűnik a végrehajtás. Az igaz, oda az adóexecutorok nem mennek, sokkal eszélyesebb emberek ezek, hogysem oda menjenek, a hol a nz a házakat összedöntötte; hanem épen a ministerelnök ur ministersége alatt történt 1876-ban, hogy itt Pestmegyében Monostoron az embereknek ingóságait a parton, a hová azok menekültek, az adóesecutorok elexequálták. Tehát ezek az executorok sem mentek oda, a hol a házak összedőltek, hanem mentek oda, hol az illetők az árviz elől menedéket kerestek. Azért
