Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-84

142 84. országos ülés márczins 12, 1879. részéről intézkedés ne történt volna, nem ismerhetem el. Még azt is megmondom, hogy Dorosmánál azon nehézség fordult elő, hogy oda csak csónakkal lehet jutni. Ma reggel vett távirat szerint a zivatar ott elszakította és elvitte a csónakok nagy részét, de már a vasúton varrnak csónakok és azok Dorosmára vitetnek. Ennél többet tenni t. ház! azt gondolom, nem lehetett. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Kende Péter: T. képviselőház! A t. ministerelnök ur jónak látta felszólalásába egy általam elejtett szót felkapni, és abból hímet varrni. T. ház! Én most is igenis azt mondom és azon meggyőződésben vagyok, hogy a t. kormánynak semmi esetre sem lett volna szabad kifelejteni combinatióiból a szeleket, holott tudjuk, hogy a Tisza áradásai alkalmával ezek gyakran sokkal veszélyesebbek, mint egy-két lábnyi emelkedés is, (Helyeslés balfelöl) és pedig azért, mert valahányszor habverés van, a töltést csakis egyéb és igen erélyes módon, t. i. rőzsékkel és nem földdel lehet emelni. Ez iránt providealni igenis kötelessége lett volna a kormánynak. (Igaz! ügy van! balfelőj.) Hogyha ez nem történt, miért nem történt, azt a további események fogják megmutatni. De hogy csakugyan menthetetlen az, hogy a kormány nem provideált arról, hogy mi itt azon városnak ily aggasztó viszonyai köztt, annak helyzetéről óráról-órára nem kapunk tudósítást, az tagadhatatlan. (Elénk helyeslés bal/elöl. Zaj a jobboldalon.) Péchy Tamás közmunka, és közlekedési in mister: Csak egyre tartom kötelességemnek refíectálni, a mit t. barátom b. Simonyi Lajos képviselő ur mondott, midőn szenvedélye által el hagyta magát ragadtatni. 0 maga volt kereskedelmi minister és tudja, hogy a távirda a kereskedelmi minister tárczájához tartozik.... Jókai Mór (közbeszól): Dehogy tudja! (Nagy derültség a jobboldalon.) Péchy Tamás közmunka- és közlekedésügyi minister: . . . nem pedig a közlekedési ministerhez, és mégis nekem tett szemrehányást azért, (Derültség jobbfelöl) hogy nem intézkedtem, hogy a távirda személyzetének valamely tagja nekem értesítéseket küldjön. (Zaj a baloldalon. Felkiáltások : A saját közegeinek kellett volna, sürgönyözni! Halljuk! a jobboldalon.) Nem lehet az én feladatom, hogy én egy embert tartsak a távirdaállomáson, a ki időről időre táviratokat küldözzön szerteszét az országba. (Nagy zaj a baloldalon. Felkiáltások: Nem szerteszét, hanem a ministernek!) Én csak az iránt rendelkezheíem, a mi az én feladatom, s ez nem egyéb, minthogy az illető szorongatott helyeken műszakilag és a beállott baj esetén a megmentésre szükséges, megtétessék, s ez részemről meg is történt. A mit Nóvák t. képviselő ur felhozott a percsorai gátra vonatkozólag, hogy oda katonaságot kellett volna rendelni, méltóztassanak megengedni, ez a legnagyobb kapkodás lett volna. (Zaj a baloldalon.) Hiszen Percsora nem Szeged; (Zaj balfelöl) méltóztatnak tudni, hogy a percsorai gát 3 mértföldnyire van Szegedtől, és csak töltésen lehet oda jutni. (Felkiáltások: Szegedről és nem Kendéről van szó!) Felelek erre is. Ha azt méltóztatnak mondani, hogy Kende kormánybiztos urat illeti a vád, megjegyzem, hogy Szeged védelme nem Kendére tartozik, hisz Kende nem szegedi biztos, hanem ő a percsorai gáthoz van rendelve. Szemrehányást tesznek, hogy ő nem tette meg kötelességét. (Zaj. Halljuk!) Méltóztassék elhinni, tüzetesen utána néztem és tudakozódás utján is értesültem, mert vannak a ministeriumban hivatalnokok, a kik pontonkint ismerik a helyet, és azt mondják, hogy a szakadás valószínűleg azért történt, mert az volt az egész vonalnak a legerősebb pontja, azt tehát nem tartották oly nagy figyelemmel, a mint kellett volna. Pedig mikor a viz nő, a gátra nagyon kell vigyázni, mert a gátnak nemcsak a viz és a szél az ellensége, hanem gyakran a túlsó oldalon is szándékosan megrontják azért, hogy onnan a vizet a másik oldalra ereszszék. (Ügy van! jobbfelöl.) Nem tudom ez történt-e, de értesültem, hogy itt ez az aggodalom forog fenn, minthogy épen a legerősebb ponton szakadt meg a gát. De akárhogy történt, akármennyi katonaság sem segíthetett volna ott, és nem lehet kívánni, hogy a katonaság az ország minden gátját védje. Hisz az olyan védgátakra, minők Bodrogközön, a Tisza mentén, a Eába és Du;>a mentén vannak, katonaságot rendelni nem volt s nem is lesz az ország feladata, és az teljes lehetetlenség is. A mi Szegedet magát illeti, ott igenis al kalmaztatott a katonaság azon rögtönzött védgátnál, a melyet ott felállítottak, ámbár megvallom — ismerem a munkaerőket, mert volt alkalmam azokat mérlegelni, — ha szíves lélekkel dolgozik a szegedi ember, nincs a világnak az a katonája, mely vele versenyezhetnék. Hanem ilyenkor szemrehányást tcnui nagyon könnyű, és mindent a kormányra hárítani, az sem nehéz. Méltóztassanak fenntartani itéletöket későbbre. Ki-ki annyit tett, a mennyi erő állott rendelkezésére; oly hatáskörben, mely nem az övé, nem avatkozhatik be a kormány sem; valamint minálunk autonóm önkormányzat van, úgy az egyes védgát-társulatok belügyeibe magának a kormánynak sincs joga beavatkozni. (Zaj balfelöl.) Viszszautasították az én beavatkozásomat a legnagyobb vész idején is, és nekem nem volt jogom, nem