Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.
Ülésnapok - 1878-84
134 84. országos ülés márezlus ÍS. 1879. elszegényedő néposztályok vannak utalva a zálogház igénybevételére. S e mellett óriási mérvben szaporodnak a zug-zálogintézetek, az úgynevezett „Greld für Alles" intézetek a fővárosban. (ügy van!) Ha pedig keressük az okát,ha tudjuk, hogy ezen zug-zálogintézeteknél még most is, midőn a városi hatóság lehetőleg szabályozta és jelentékeny óvadék letételére kötelezte a magán zálogkölcsönző üzleteket: mégis a kamatláb ezen hatóságilag engedélyezett és hozzá teszem, hatóságilag ellenőrzött magánintézeteknél 60—120% között mozog, (ügy van!) úgy hogy a kerületi elöljáróságok kénytelenek a törvény értelmében, mely nem szorítja meg a kamatlábot, hitelesíteni azt az árjegyzéket, mely szerint az illető intézetek, mondom, mint minimumot, 60—120%-et, sőt többet is szednek. Ha már most kérdezzük, t. ház, hogy van az, midőn nekünk van egy jól dotált királyi zálogintézetünk, mely 12%-re dolgozik, mondom, hogy van az, hogy ennek daczára az elzálogosított ingóknak legkisebb része, sőt meglehetősen biztos forrásból, épen a zálogintézeti hivatalnokoktól értesültem, talán alig egy tized része adatik be, akár közvetlenül, akár a hivatalos közvetítők utján a királyi zálogházba. Ennek oka főleg azon bureaucraticus jellegű organisatioban fekszik, mely szerint pl. 12 órakor bezáratik a pénztár, és igy az a szegény ember, kinek pillanatnyi szükséglete nincsen kötve az órához, eltekintve egyéb nehézségektől, kénytelen a zug-zálogintézetek gyors, de iszonyú drága segélyéhez folyamodni. Én tehát csak azt a kérdést vagyok bátor intézni a t. minister úrhoz, vájjon foglalkozik-e ő, vagy pedig foglalkozott-e t. hivatalbeli elődje ezen intézetnek újjászervezésével abban az irányban, hogy az inkább hozzáférhetővé tétessék a szegényebb néposztályok részére? (Helyeslés balfelöl.) De más visszásság is van, t. ház, melyet szükségesnek tartok ez alkalommal újból, úgy mint tavai is tettem, a t. kormány figyelmébe ajánlani; azt t. i., hogy vannak hivatalos közvetítő intézetek olyanok, melyek annak idején a kormánytól nyertek kizárólag engedélyt; ilyen volt eddig kettő, újból felállíttatott egy harmadik. Ezen közvetítő intézetek egyedüli feladata a közvetítést eszközölni csekély díj mellett és az átvett ingóságokat az eredeti kamatláb mellett beszolgáltatni a zálogházba. Számtalan példát tudok rá; de különben is eléggé ismert dolog a fővárosban, hogy ezen közvetítő intézetek, melyek mindegyikének van ismét 20—25 filiálja, épen azon a fosztogató niveau-n állanak, mint a zug-zálogintézetek; szintén 5—6 krt szednek havonkint egy forint után, a mi 60—70%nek felel meg, s ezt teszik jóformán a király nevében, mint a királyi zálogháznak hivatalos közvetítő intézetei. Én tudom, hogy ezen kérdésben is folynak tanácskozások a ministerium kebelében; de — megvallom — nagyon hosszadalmasaknak tartom ezen tanulmányozásokat és tanácskozásokat is, annyival is inkább, mert a baj ismeretes, s azon igen egyszerűen lehet segíteni, sőt vannak is már erre nézve tudtommal kész gyakorlati javaslatok. Én tehát másodszor azt vagyok bátor kérdeni a t. minister úrtól, foglalkozik-e jelenleg ez ügygyei és szándékszik-e a közvetítő intézetek körül czélravezető intézkedéseket mielébb megtenni, másrészről pedig megsürgetni a Terézvárosban felállítandó fiók-zálogház létesítését. S minthogy már felszólaltam, engedje meg a t. ház, hogy még egy kapcsolatos kérdésre felhívjam a t. minister ur figyelmét. (Halljuk!) A fővárosi közigazgatási bizottságban tegnap felmerült eset, hogy egy zálogkölcsönző, a ki engedélyezett bizományi és ügynöki üzlet czím alatt folytatja zugüzletét, 110 frt zálogkölcsön után 6 hó alatt 188 forintot vett meg kamat fejében a félen, (Mozgás) a mi körülbelől 400%. A fennálló szabályok értelmében, mint legnagyobb birságot, 50 frtot lehetett csak alkalmazni, mert az ipartörvény a jogosulatlan iparűzésre vonatkozó paragrafusa nagyobb birságot nem enged meg. Miután kikerülte figyelmemet a pénzügyi bizottság azon jelentésének felolvasása, mely megsürgeti az ipartörvény módosítását: mint harmadik kérdést, legyen szabad a t minister úrhoz azt intézni, hogy a t. háznak múlt évi június 25-én hozott határozatához képest, mely utasítja a kormányt, hogy a legközelebbi ülésszakban az ipartörvény módosítása iránt előterjesztést tegyen, s hogy ennek előkészítésére enquetet hívjon össze, — miután tudomásom szerint a t. minister ur elődje az anyagot előkészítette, miután tudom, hogy igen bő és kimerítő anyagait a t. minister ur rendelkezésére bocsátotta, melyek nemcsak theoriából, hanem az ipari fejleményeknek éretten át történt gyakorlati megfigyeléséből erednek; s miután felteszem, hogy a tisztelt minister ur is egyik legégetőbb kérdésnek tekinti az összes hazai iparosságra nézve, hogy kellő szervezet, rend és fegyelem létesíttessék az ipari társulás és a munkaviszonyok körül: — mondom, mint harmadik kérdést, azt intézem a minister úrhoz, mennyire mentek az előmunkálatok e téren, s szándékozik-e minél előbb e szakértekezletet összehivni, hogy ha talán nem is ez ülésszakban, de okvetlenül még ez év folytán az ipartörvény revisiójára vonatkozó novelláris törvényjavaslatot előterjessze. (Helyeslés balfelöl.) Báró Kemény Gábor földmívelés-, iparés kereskedelmi minister : T. ház! Csak pár szóval kívánok felelni. A mint méltóztatnak tudni,
