Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-84

84. országos ülés aiärccini 12. 1879. 131 mely kimutatást kér, mely országos érdekű, mert azt tagadni nem lehet, hogy a mit Csatár képviselő nr kért, az nem specialiter őt, mint Csongrád város képviselőjét érdekli, hanem érdekli az egész országot általában véve, — tehát a minister ur nem mondhatja: jöjjön hozzám, megadom privative a felvilágosítást, hanem adja meg mindnyájunknak. (Ellenmondás jobb felöl.) A kinek nem kell, az nem kénytelen belenézni, az félre teheti, de lehetnek mások, a kik bele­néznek és ebből következtetéseket vonnak. Egyébiránt felszólalásom tulajdonképeni czélja, hogy figyelmeztessem a t. minister urat azon, szerintem visszaélésre, melylyel nálunk ugy a bel- mint a külföldi hírlapok a postán kezel­tetnek ; kétséget nem szenved az, hogy az idő­szaki sajtó terjedése egyértelmű az ismeretek terjesztésével. Önök uraim mindig azt mondják, minden minister azt mondja nekünk, hogy Magyar­ország nem boldogulhat addig, mig népe mun­kásabb, szorgalmasabb és takarékosabb nem lesz. Engedjék meg tehát, hogy az ismeretek terjesz­tése minél olcsóbban terjeszthető legyen, és ne gördítsenek annak oly nehézségeket útjába, melyekre tulajdonképen jogosítva sincsenek. Minden külföldi hírlap, mely hazánkba jön, 2 krajczárt fizet példányonként a postahivatalnál. Ez oly zsarolás, melyet, ha a külföld követne el irányunkban, bizonyára feljajdulnánk. Azt mondják, hogy a posta közvetíti a hírlapi prae­numeratiót. Ha közvetíti, akkor a magániparnak versenyt csinál, és már ezt helytelennek tartom; de ha versenyt képez, akkor ne legyen legalább kizáró a versenyből, a magániparra nézve, hanem legyen szabad verseny. Legyen szabad azt mindenkinek tenni és akkor örömmel látom, hogy ha nálunk, a hol nem eléggé kifejlett ipar és kereskedelmi viszonyok köztt az állam előáll és mérsékli a nagy nyereséget. De nálunk ez nem igy van. Pl. én kénytelen vagyok praenu­merálni a postán egy hírlapra és ezért a praenu­meratióért számonként két krajczárral többet fizetek, mintha másutt praenumerálnék; és ha nem tehetem, hogy másutt praenumcrálhassak, akkor ez nem egyéb, minthogy az embert két krajczár­ral megadóztatják. Ez valóságos zsarolás. Ez az ismeretterjesztésnek akadálya, ez nem jövedel­mez az államra nézve. Ez nem oly jövedelem, a miről azt lehetne mondani, hogy lendít valamit az országon. Az elköltetik azon hivatalnok által, kik azon czélból tartatnak ott, hogy a praenu­meratiót felvegyék. Én egyáltalában nem látom át, hogy az ily praenumerálás miért gyakorol­tassák az állam által, nem látom át, hogy miért eszközöltessék az az állam által fizetett tiszt­viselők által. Ez nem szükséges, és ha mégis eszközöltetik, az legalább ne legyen az ismeret­terjesatésnek kárára. Ennyit kívántam megjegyezni a külföldi hírlapokra nézve, Ez annyiból is igazságtalan­ság, mert tudjuk, hogy pl. sok angol ember nem fog magyar lapra előfizetni, tehát Magyar­ország a repressaliáktól nem félhet. De mi pl. kénytelenek vagyunk előfizetni angol, franczia vagy más idegen nyelvű lapra, mert tudni kí­vánjuk, mi történik Európában. A mi pedig a belföldi hírlapok kezelését illeti, nem régen, a múlt évben felvették azt a divatot, hogy az ember minden egyes szám után V» krajczárt fizessen a postalegénynek. De hát miért? Mi czímen? Hiszen a hírlapok után a postahivatalok megfizettetik a portót. Mi czímen? Miért vesznek fél krajczárt? Hiszen az által, hogy drágítják a hirlapokat, kevesbítik az elő­fizetők számát és igy az ismeretterjesztésnek gátot vetnek. (Igaz balfelöl.) Besteilik tehát, hogy oly nagy Magyarországban az intelligen­tia? Vagy az ismeretterjesztés az időszaki sajtó által már annyira kifejlett, hogy annak gátot vessünk. Ezen kérdésre tehát bátor volnék a minister ur figyelmét felhívni; mert én az említett álla­potot sem jogosnak, sem méltányosnak, sem az állam tekintetéből czélszerűnek nem látom és azért arra kérem a minister urat, legyen szives megmagyarázni, micsoda jogon, micsoda alapon veszik fel azt a sarcz-péuzt, melynek felvé­tele eddig nem volt szokásban. (Helyeslés bal­felÖl) Kemény Gábor földmívelés, ipar- és ke­reskedelmi minister: (Halljuk!) T. képviselő­ház ! E tekintetben újabban semmi változás nem történt, csupán az a gyakorlat tartatik fenn, a mi eddig volt. Különben is ez, a miről képviselő ur szólott, nem zsarolás, mert az illető hivatal­nokok havi kimutatásában ezen jövedelem be van véve, hogy mi jött be a belföldi és mi jött be a külföldi hírlapokból. Egyébiránt megval­lom, hogy nem egészen vagyok e tárgyban tá­jékozva; de ugy gondolom, hogy a házhoz hor­dásnak díjazásáért jár bizonyos összeg minden külföldi hírlaptól, minthog)^ a rendes díjjal csak a fuvardíj, nem pedig egyszersmind a házhoz hordási költség is van fizetve. Egyébiránt, kész vagyok — ha kívánja — holnap, vagy holnapután e tárgyban biztosabb felvilágositást adni. Simonyi Ernő: Kérni fogom. Elnök: T. ház! Mindenekelőtt azon hatá­rozati javaslat iránt, melyet Csatár képviselő ur adott be, kell szavazással dönteni. Szavazás előtt még egyszer fel fog olvas­tatni a határozati javaslat. Baross Gábor jegyző: (üjből felolvassa a határozati javaslatot). 17*

Next

/
Oldalképek
Tartalom