Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-84

84. országos ülés aiärccini 12. 1879. 131 mely kimutatást kér, mely országos érdekű, mert azt tagadni nem lehet, hogy a mit Csatár képviselő nr kért, az nem specialiter őt, mint Csongrád város képviselőjét érdekli, hanem érdekli az egész országot általában véve, — tehát a minister ur nem mondhatja: jöjjön hozzám, megadom privative a felvilágosítást, hanem adja meg mindnyájunknak. (Ellenmondás jobb felöl.) A kinek nem kell, az nem kénytelen belenézni, az félre teheti, de lehetnek mások, a kik belenéznek és ebből következtetéseket vonnak. Egyébiránt felszólalásom tulajdonképeni czélja, hogy figyelmeztessem a t. minister urat azon, szerintem visszaélésre, melylyel nálunk ugy a bel- mint a külföldi hírlapok a postán kezeltetnek ; kétséget nem szenved az, hogy az időszaki sajtó terjedése egyértelmű az ismeretek terjesztésével. Önök uraim mindig azt mondják, minden minister azt mondja nekünk, hogy Magyarország nem boldogulhat addig, mig népe munkásabb, szorgalmasabb és takarékosabb nem lesz. Engedjék meg tehát, hogy az ismeretek terjesztése minél olcsóbban terjeszthető legyen, és ne gördítsenek annak oly nehézségeket útjába, melyekre tulajdonképen jogosítva sincsenek. Minden külföldi hírlap, mely hazánkba jön, 2 krajczárt fizet példányonként a postahivatalnál. Ez oly zsarolás, melyet, ha a külföld követne el irányunkban, bizonyára feljajdulnánk. Azt mondják, hogy a posta közvetíti a hírlapi praenumeratiót. Ha közvetíti, akkor a magániparnak versenyt csinál, és már ezt helytelennek tartom; de ha versenyt képez, akkor ne legyen legalább kizáró a versenyből, a magániparra nézve, hanem legyen szabad verseny. Legyen szabad azt mindenkinek tenni és akkor örömmel látom, hogy ha nálunk, a hol nem eléggé kifejlett ipar és kereskedelmi viszonyok köztt az állam előáll és mérsékli a nagy nyereséget. De nálunk ez nem igy van. Pl. én kénytelen vagyok praenumerálni a postán egy hírlapra és ezért a praenumeratióért számonként két krajczárral többet fizetek, mintha másutt praenumerálnék; és ha nem tehetem, hogy másutt praenumcrálhassak, akkor ez nem egyéb, minthogy az embert két krajczárral megadóztatják. Ez valóságos zsarolás. Ez az ismeretterjesztésnek akadálya, ez nem jövedelmez az államra nézve. Ez nem oly jövedelem, a miről azt lehetne mondani, hogy lendít valamit az országon. Az elköltetik azon hivatalnok által, kik azon czélból tartatnak ott, hogy a praenumeratiót felvegyék. Én egyáltalában nem látom át, hogy az ily praenumerálás miért gyakoroltassák az állam által, nem látom át, hogy miért eszközöltessék az az állam által fizetett tisztviselők által. Ez nem szükséges, és ha mégis eszközöltetik, az legalább ne legyen az ismeretterjesatésnek kárára. Ennyit kívántam megjegyezni a külföldi hírlapokra nézve, Ez annyiból is igazságtalanság, mert tudjuk, hogy pl. sok angol ember nem fog magyar lapra előfizetni, tehát Magyarország a repressaliáktól nem félhet. De mi pl. kénytelenek vagyunk előfizetni angol, franczia vagy más idegen nyelvű lapra, mert tudni kívánjuk, mi történik Európában. A mi pedig a belföldi hírlapok kezelését illeti, nem régen, a múlt évben felvették azt a divatot, hogy az ember minden egyes szám után V» krajczárt fizessen a postalegénynek. De hát miért? Mi czímen? Hiszen a hírlapok után a postahivatalok megfizettetik a portót. Mi czímen? Miért vesznek fél krajczárt? Hiszen az által, hogy drágítják a hirlapokat, kevesbítik az előfizetők számát és igy az ismeretterjesztésnek gátot vetnek. (Igaz balfelöl.) Besteilik tehát, hogy oly nagy Magyarországban az intelligentia? Vagy az ismeretterjesztés az időszaki sajtó által már annyira kifejlett, hogy annak gátot vessünk. Ezen kérdésre tehát bátor volnék a minister ur figyelmét felhívni; mert én az említett állapotot sem jogosnak, sem méltányosnak, sem az állam tekintetéből czélszerűnek nem látom és azért arra kérem a minister urat, legyen szives megmagyarázni, micsoda jogon, micsoda alapon veszik fel azt a sarcz-péuzt, melynek felvétele eddig nem volt szokásban. (Helyeslés balfelÖl) Kemény Gábor földmívelés, ipar- és kereskedelmi minister: (Halljuk!) T. képviselőház ! E tekintetben újabban semmi változás nem történt, csupán az a gyakorlat tartatik fenn, a mi eddig volt. Különben is ez, a miről képviselő ur szólott, nem zsarolás, mert az illető hivatalnokok havi kimutatásában ezen jövedelem be van véve, hogy mi jött be a belföldi és mi jött be a külföldi hírlapokból. Egyébiránt megvallom, hogy nem egészen vagyok e tárgyban tájékozva; de ugy gondolom, hogy a házhoz hordásnak díjazásáért jár bizonyos összeg minden külföldi hírlaptól, minthog)^ a rendes díjjal csak a fuvardíj, nem pedig egyszersmind a házhoz hordási költség is van fizetve. Egyébiránt, kész vagyok — ha kívánja — holnap, vagy holnapután e tárgyban biztosabb felvilágositást adni. Simonyi Ernő: Kérni fogom. Elnök: T. ház! Mindenekelőtt azon határozati javaslat iránt, melyet Csatár képviselő ur adott be, kell szavazással dönteni. Szavazás előtt még egyszer fel fog olvastatni a határozati javaslat. Baross Gábor jegyző: (üjből felolvassa a határozati javaslatot). 17*