Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.
Ülésnapok - 1878-84
34. erszágos ülés máresiHS 12, Í879. 129 járandóságokra 21,970 frtot elfogadni? {Elfogadjuk !) Elfogadtatott. Antal Gyula jegyző (olvas): Dologi kiadások összesen 30,730 frt. Elnök: Elfogadtatik, s igy az összes kiadás 52,700 frt. Wahrmann Mór: T. ház! A hallottak után felfogásom szerint nem kell ismét figyelmébe, ajánlani azt, hogy fogadja el a pénzügyi bizottság azon javaslatát, hogy a kormány felszóllittassék arra nézve, hogy minél előbb tegyen előterjesztést azon tervről, mely szerint az árúforgalmi statistikát nem nagy költséggel kellően összeállítani lehessen. Elnök: Méltóztatik a t. ház azon határozati javaslatot, melyet a pénzügyi bizottság javasol, elfogadni? (Elfogadjuk.) Elfogadtatik. Antal Gyula jegyző (olvas): Posta. Rendes kiadások. XVIII. fejezet, 12. czím. Csatár Zsigmond: Tisztelt képviselőház! Emlékezni fognak azon képviselő urak, kik múlt évi deczember hó 16-án jelen voltak az ülésben, hogy nekem már akkor módom és alkalmam nyilt arra nézve, hogy a posta érdekében szót emeljek; módom és alkalmam nyilt arra nézve, hogy rámutassak azon botrányos gazdálkodásra, a mely egy idő óta lábra kapott és a mely gazdálkodás az államnak roppant nagy költségébe kerül; most, azt gondolom, hogy legalkalmasabb az idő arra, hogy e tekintetben egy határozati javaslattal járuljak a t. házhoz, hogy az eddig észlelt káros következményeket egyszermindenkorra megszüntetni sikerüljön. Erre nekem leginkább nyújt alkalmat és módot a mélyen tisztelt ipar- és kereskedelmi minister urnak a múltból, hazánk anyagi felvirágzása szempontjából mondott nagy beszédje. a melyben jelezni szíves volt, hogy miképen lehet és miképen kell a magyar államiságot a status-tönktől megmenteni; és mert hitem, felfogásom és egyéni meggyőződésem szerint ezen kérdésnek gondos megoldása által a status-tönknek részbeni eltávolítását keresztülvinni lehetend: azt hiszem, hogy csak kötelességemet teljesítem, hogy ezen sebre rámutatok; én azt hiszem, hogy csak jogommal élek, ha ezen sebnek behegesztésére törekedem. Az eset ime ez. T. ház! Magyarországon mindenütt, kivéve a postaigazgatóságokat, a posták egyes magánemberek által kezeltetnek, kezeltetnek pedig jól, czélszerüen és a mi fődolog: olcsón. Azonban méltóztatott azon férfiaknak, kik ide szakadtak más országokból, méltóztatott kimondani azt, hogy a hol egy postamester, vagy expeditor elegendő volt arra, hogy az expeditio kellően elláttassék, és az államnak tetemes haszon szereztessék, oda nagy garral berendezett állami postahivatalokat állítottak fel ; KÉPVH. NAPLÓ. 1S78—81. IV. KÖTET. és eredménye ime az, hogy a hol a posta évenként került 2000 frtba, most kerül az országnak 9—10,000 frtjába. Én azt hiszem, hogyha oly kedvező helyzetben lenne Magyarország, mint a milyen kedvező helyzetben vannak Európa némely államai, a melyekben a bevételek meghaladják a kiadásokat: talán lehetne ily czifra postát berendezni, ha már némely embernek tetszik azon bureaukratiai kezelés ; szótlanul nézném mindazt, a mi ezen a téren történik. De midőn azt tapasztalom, sőt ha látom azt, hogy csak ezen évre is 30 millió hiányzik kiadásaink fedezéséhez; akkor, t. képviselőház, mikor én azt látom, hogy örökösen idegen tözséreknél, bankároknál kell kopogtatni a mindennapi kenyér beszerzéseért: akkor, t. ház, mikor én azt látom, hogy a földmívelő embernek utolsó igavonó barma is elliczitáltatik az adóhátralékért, mert az állam nem képes, hogy várakozzék az állampolgárokra. Akkor, t. ház, midőn azt tapasztalom, hogy a Tiszavölgyében magyar testvéreink a Tisza erejének romboló hatása alatt elpusztulnak; elvesznek és nincs kéz, mely gyors segédkezést nyújtana az ott veszélyben küzdő hazafiaknak : akkor bocsásson meg a t. ház, nekem e helyen kételkednem nem szabad; akkor, bocsásson meg a t. ház, nekem többé hallgatnom nem lehet, hanem rá kell mutatnom a visszaélésekre; és el kell követnem minden lehetőt arra nézve, hogy az állam kiadásai, a hol azokra nincs szükség, semmi esetre igénybe ne vétessenek. Es én épen e szempontból, a hazafiúság hangjával járulok a t. földmívelési-, ipar- és kereskedelmi minister úrhoz, hogy határozati javaslatomat elfogadni, a dolgot a maga megvilágításában a t. ház elé tárni; és mindaddig, a mig kimutatása be nem érkezik, a költségvetés ezen czímének tárgyalását függőben tartani ne méltóztassék ellenezni. A t. házat pedig arra kérem, hogy e részbeni határozati javaslatomat elfogadni és ez által a magyar államnak kiadásait, azt gondolom, mintegy 150,000—250,000 frttal apasztani méltóztassék; méltóztassék annyival inkább, mert azt tartom, elérkezett az idő, hogy azok a nagy szavak, melyeket örökösen a takarékosság, a meggazdálkodás szempontjából hirdetnek a képviselő urak, tényleg be is valósuljanak. Határozati javaslatom, tisztelt ház, ime ez (olvassa): „Határozati javaslat: Tekintettel a szomorú pénzügyi eredményre, a melyet az 1879-ik évi költségvetés felmutat, midőn az állambevételeket az államkincstár kiadásai SO millió frttal haladják meg ; tekintettel az ország lakosainak — azon lakosok értendők, a kik nem élveznek állami fizetést — közelszegényedésére, melynek jelei napról napra szembeszökőleg észlelhetők; 17
