Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-84

124 84. országos ülés márcílus 12. 1879. befejezni, hogy ha a t. minister ur még az ülés folyamán kapna értesítést, ezt itt közhírré tenni szíveskedj ék. (Fölkiált ások: Úgyis megígérte!) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Csak azt a megjegyzést kívánom tenni Helfy képviselő ur felszólalására, hogy én azt hiszem, hogy bármily nagy legyen is a város és a csapás : akkor, midőn táviratilag mindig lehet értesítést küldeni, az első szükségletre 40,000 frt bizonyára elég. Bármennyire érezzem is a felhatalmazás nélküli rendelkezés súlyát pénz tekintetében : ott, a hol honfitársaink életéről, fentartásukról van szó, a felelősséget teljes mértékben elvállalom, bárminő összeg is legyen az, a mely megmentésükre szükséges. {Helyeslés és tetszés.) Eötvös Károly : T. ház! Ehhez a kérdéshez én is akarok pár szót szólani. Indítványozni akarom, hogy akkor, midőn Szeged elpusztulásáról a rémhírek perczenkint jönnek — ilyeneket magam is kaptam, •— hogy akkor, midőn a helybeli hírlapok szerkesztőségeihez valóban a legborzasztóbb dolgokról jönnek perczről-perczre, óráról-órára a hírek: méltóztassék azon gyakorlathoz képest, melyet a t. ház olyankor követ, midőn egyik vagy másik kitűnőbb vagy nevezetesebb tagja meghal, és midőn az e feletti részvétnek kifejezésére a képviselőház felfüggeszti üléseit, méltóztassék most is, mikor a magyar alföldnek legelső magyar nagy városa a végpusztulás pontján van; és ennélfogva mi nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a fennforgó kérdések felett nyugodtan tanácskozhassunk, üléseit felfüggeszteni addig, mig közelebbi és részletesebb tudósítások nem jönnek. {Helyeslés szélsőhalról. Ellenmondások jobbról.) Azok, a kik érdekelve vannak, pedig mindnyájan e helyzetben vagyunk, a kiknek rokonai, ismerősei és honfitársai forognak veszélyben, képtelenek a kellő nyugodtsággal ezen kérdésekhez hozzá szólani. Engedtessék meg tehát nekünk körültekinteni; engedtessék meg helyzetünket, valamint azon város és az ország helyzetét meggondolni. Meggondolni azt is, hogy mikor a kormánynak módjában állott volna a kellő katonai erő oda küldésével megmenteni Szeged városát; de nem tudott küldeni, mert Boszniában voltak a magyar ifjak... (Nagy nyugtalanság és ellenmondás a jobboldalon. A szónokot m zajban nem hallani.) Erre való tekintettel (Zaj) kérem, méltóztassanak az ülést felfüggeszteni. (Mozgás.) Madarász József: T. képviselőház! A jelen szomorú és vészterhes perczekben a múltra nézve semmit sem akarok szólani. (Általános helyeslés.) Annak a csendes és a nyugodt időben lesz a helye, (ügy van!) Most kötelességünk minden erőnket összpontosítani a vész megtudására, (Helyeslés) időt adni és kötelességévé tenni a kormánynak, hogy annak elhárítására felhasználjon minden perczet. (Általános helyeslés.) Én tehát az ülésnek folytonosságát óhajtom kimondatni. (Helyeslés és mozgás.) Hanem igenis elismerem részemről, hogy tisztán csak ezen vész megtadá nézve volna az ülés folytonossága kimondandó. Legyünk itt kettőig, háromig, vagy a meddig kell. Én legalább részemről köteles vagyok nyilvánítani, hogy a kellő higgadtsággal és a kellő nyugodt vérmérséklettel akkor, midőn féltem e haza polgárai jó részét, nem birok tanácskozni. S kérem a t. házat, hogy kimondván az ülés folytonosságát, a képviselők legyenek itt, a kormány egyes tagjai, ha szükséges, távozzanak el, mások legyenek itt, mi pedig képviselők maradjunk itt bármely hírek meghallgatására, de a tanácskozást mára, más tárgyakat illetőleg függeszszük fel. Ezt tartom én hazafias kötelességünknek. (Helyeslés és ellenmondások.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt és mindenek felett tiltakoznom kell a fölhozott analógia ellen. Mert bármily nagy legyen is a baj, mely Szegedet érte, hogy — miként egyik képviselő ur mintegy mondotta — Szegednek temetését tartanok. Eötvös Károly: Nem mondtam! Tisza Kálmán ministerelnök: Ezt határozottan tagadom. (Elénk helyeslés.) Eötvös Károly (közbeszól): Nem mondtam. Tisza Kálmán ministerelnök: Az analógiát méltóztatott az egyesek temetéséből levonni. (Ugy van! jobbfelöl.) Szegedet érheti és érte, fájdalom, csapás. Mérvét e perczben meghatározni nem tudom. De hogy Szeged élni fog, arról meg vagyok győződve, s erre minden lehetőt megtenni mindnyájunknak kötelessége. (Élénk helyeslés.) A mi a másikat illeti, a katonaság oda volt rendelve az összes vidékről. Az által, hogy Boszniában van a hadsereg egy része, nem kevesbedett azok száma, a kiket oda rendelni lehetett, mert az nem szállítja le annyira a magyarosztrák hadsereg számát, hogy a miatt Szegedre annyi, a mennyire ott szükség volt, ne jutott volna. (Mozgás a szélső balon.) Hogy a katonaság megtett minden lehetőt, hogy emberfeletti munkaerőt fejtett ki, (Igaz! Igaz!) elismeri mindenki, (Ugy van! Ugy van!) a ki igazságos akar lenni. (Ugy van!) Van-e valahol hiba, hol van, azt én nem akarom most kutatni; de a katonaság részéről semmi esetre és semmi viszonyok közt nincs. (Elénk helyeslés) A mi a kérdés további oldalát illeti, én, t. ház, azt tartom, hogy minden bajt és minden veszélyt a maga mértékével kell mérni. S bár mily nagy legyen is ma a veszély Szegeden, az oly rendkivüli intézkedésekre, mint az ország-