Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-83

106 83. országos ülés márczius 11 1879. szegény parti lakosoktól díjat szedett a kinyitásért és épen nyáron a szárazságban, mikor megnyálkásodott a mederben levő viz, a rósz levegő terjedt, hogy a partlakosok megbetegedtek, akkor elzárta zsilipet, [Halljuk! Halljuk! Mozgás) és zárva tartotta mindaddig, mig ismét nem jöttek sáppal. Ismételve kérem a t. házat, hogy méltóztassék mindenekelőtt elhatározni, hogy a t, minister urak a hatalmuk alatt álló közegekkel ugy rendelkezzenek, hogy azok a közegek, ha már a nemzet által yéres izzadással keresett és befizetett adóból felszedik fizetésűket, szentül teljesítsék tisztöket. Azt hiszem, nekem ezt előhozni kötelességem volt. Azt hiszem, hogy ezen helyreigazítással az ügy érdemének tartoztam. {Helyeslés a szélső balon.) De itt meg kell különösen jegyeznem azt, a minister urnak Halász Bálint képviselő ur felszólalására adott válaszát illetőleg, mert Halász Bálint képviselő ur nemcsak az ercsíi, hanem a tasi vizi útról is szólott, ugy az egyik, mint a másik az állam érdeke, mert egy vidéktől elvették a megélhetési feltételeket, azt hiszem, hogy azon államhatalom, amely ilyképen 1.600,000 frt kidobásával egy vidéket tönkre tesz, legalább .... Elnök: T. képviselő ur! Ezen kérdésen már túl vagyunk. {Felkiáltások a szélső baloldalról: Ide is tartozik!) A ház már megszavazta az ercsiig terjedő vonalra nézve a költségeket. Csatár Zsigmond: Engedelmet kérek, a felügyelet és kezelés ezíme alatt szintén szólhatok a tárgyhoz. Következésképen, t. ház, azt gondolom, hogy elérkezett ideje annak, hogy a t, kormány a múlt kormányok hibáit egyszer valahára helyre hozza és e tekintetben Simonyi Ernő t. képviselőtársammal annyival inkább kell, hogy egyetértsek, mert az örökös hivatalszaporítás, a semmit nem tevő hivatalnokok örökös díjazását nem tartom a kormány feladatának. {Helyeslés a szélső balon.) Jankovich Miklós: T. ház ! Nem akartam e tárgyhoz szólni, hanem miután az előttem szólott képviselő ur, ugy látszik, az árvizjárta vidéken jártában talán már előre átgondolt beszédét akarta itt elmondani, még pedig nem is azon tárgynál, melyhez az tartozik, nem is annál a rovatnál közölte velünk ezen előre átgondolt beszédét, és e mellett jónak látta, oly czélzásokat és állításokat tenni, a melyek a valóságnak egyáltalában nem felelhetnek meg: ezennel van szerencsém a t. képviselő urnak állítását nemcsak tagadásba venni, hanem kijelenteni azt, hogy az semmiesetre sem áll az igazság alapján ; még pedig azon oknál fogva nem, — bár a t. képviselő ur egyes polgárokra hivatkozott, hogy azoktól hallotta azt, hogy azon őr némely borravalókért nyitja meg a zsilipeket — mert ez valótlan és állításaiban egyáltalában be nem igazolt tény. Miért ? Egyszerűen azért, {Halljuk! Halljuk!) mert azon zsilip kapuja korántsem olyan, mint akár a csongrádi, {Zaj a szélső balfelöl) akár pedig a maros-vásárhelyi kis kapu, s annak kulcsa nem is annak az egy őrnek kezében vagy zsebében tartatik, a kiről a t. képviselő ur azt állítja, a mit én különben nem hiszek el, — hogy megvesztegethető volna; hanem itt Budapesten épen ezen felügyelőségi tisztviselőségnél, melyről, azt hiszem, a képviselő ur sem teszi fel, hogy borravalókért nyittatja, vagy csukatja be ezen zárkapuit a zsilipnek. Elnök: Arra kérem a t. képviselő urat, hogy a tárgynál, a ~ fölügyeletnél méltóztassék maradni. {Halljuk! Halljuk!) Jankovich Miklós: Ha a t. elnök ur megengedte a t. képviselő urnak itt ... . {Zaj) Elnök: Bocsánatot kérek, ha én szólam akarok, méltóztassék engem meghallgatni. {Halljuk ! Halljuk!) Jankovich Miklós: Én a t. elnök urat tiszteletteljesen meg fogom hallgatni. Elnök: Én a t. képviselő urat arra kérem, hogy méltóztassék a tárgynál, vagyis a felügyeleti kérdésnél maradni, a mely most tanácskozás alatt van. {Helyeslés. Felkiáltások a szélső baloldalon: Halljuk! Hol van a kulcs?) Jankovich Miklós: Én tisztelettel meghajlom a t. elnök ur ezen rendreutasító kijelentése előtt és csupán csak azt jegyzem meg, {Zaj. Felkiáltások a szélső baloldalon: Hol van a kulcs f!) hogy Csatár képviselő urnak szabad volt itt támadást intézni, de nekem nem szabad a védelmet előadnom. {Zaj balfelöl.) En ezek után áttérek a tárgyra és arra, a mit a felügyelőségre nézve Csatár képviselő ur mondott. {Felkiáltások a szélső baloldalon: Hol van a kulcs?!) Elnök: Addig, mig a t. képviselő ur azt czáfolta, a mit Csatár képviselő ur mondott, nem is akadályoztam őt a szólásban, hanem csak arra kértem, hogy méltóztassék a tárgynál maradni {Helyeslés. Felkiáltások a szélső baloldalon: Ho van a kulcs f!) s hogy beszédét folytatni méltóztassék, kérem. Jankovich Miklós: A felügyeleti költségekre vonatkozólag azt vagyok bátor megjegyezni, hogy az előttem szólott t. képviselő urak bocsássák meg, ha azt mondom, hogy nem méltóztatnak valósággal tisztában lenni az iránt, hogy miről van itt szó. {Halljuk /) A felügyeleti költségek azon tisztviselők fizetései, a kik a Dunaszabályozással elfoglalvák. {Halljuk! Halljuk !) Simonyi Ernő: Ki az, kinél a kulcs van? Jankovich Miklós: Csatár Zsigmond képviselő ur a felügyelőségre azt jegyezte meg, hogy a ministernek az nem szolgálhat mentségül, ./