Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-66

sa 66. országos ülés február 19. 1879. a nemzetiségi mozgalom. Az elmúlt korszak, melyet municipálisnak neveztem, e veszélyt nem ismerte. Ez azóta keletkezett csak s nézetem szerint a veszély sokkal nagyobb az absolut hatalomnak tisztán mechanicus nyomásánál, mert az itt sokkal mélyebbre ható vegytani proeessust idéz elő, s ha megtörténhetnék az, a mire a nemzetiségi törekvések képviselői aspirálnak ; és ha mi tétlenül nézzük a nemzetiségi törekvések képviselőink tevékenységét: akkor megtörténhetik rajtunk az, hogy az uralom helyett szolgaság és elnyomatás volna sorsunk, és az állam és a magyar állam fennállhatása lehetetlenné volna téve. T. ház! Ránk nézve politikai axióma az, hogy a magyar nemzetiség csak úgy állhat fenn, ha sikerül neki az államot fönntartani, s viszont ez az állam csak úgy állhat fenn, ha magyar lesz. Ránk nézve az állam nem csupán államtudományi fogalom; nem csupán az a forma, melyben nyugodtan és normálisan fejlődik a nemzeti élet; nem csupán intézmény, mely megalkotja a legmagasabb anyagi és szellemi fejlődés feltételeit, mely katonát állít, pénzügyeit kezeli és igazságot szolgáltat. Ránk nézve az állam sokkal több, ránk nézve az állam az eszközök öszszessége a küzdelemben a létért, hogy nemzeti egyéniségünket föntartsuk, nemzetiségünket megerősítsük, és hatalmunkat biztosítsuk. (Helyeslés jobbfelöl.) Ebből szükségkép az következik, hogy minél erősebben van szervezve ezen állam, annál erősebbek vagyunk mi; minél tekintélyesebb és hatalmasabb az állam, annál nagyobb a tekintélyünk a mi hatalmunk. Viszont, minél jobban érvényesítjük nemzetiségi érdekeinket, minél erősebbek vagyunk mi, kik főoszlopa vagyunk az állam épületének, annál szilárdabban és erősebben kell állani a magyar államnak is. Az ekképen megváltozott viszonyok szükségkép azt hozzák magukkal, hogy a mi egész eljárásunkat, egész magunktartását is meg kell változtatnunk. Nem arról van többé szó, hogy az elnyomatott nemzet kis elszórt védelmi harczot folytasson egy túlnyomó ellenséggel szemben, hanem egy uralkodó nemzet nagy concentrált actiójáról; nagy

7 tervszerű alkotásairól, hogy uralmát biztosítsa s megszilárdítsa ebben az államban. Nem lehet többé föladatunk az, hogy az államhatalmat megbénítsuk, mely a mienk, nem lehet feladatunk, hogy opponáljunk az államnak, mely hatalmunk megtestülése, hanem azon kell lennünk, hogy erősítsük az államhatalmat annyira, a mennyire lehetséges, hogy képessé tegyük őt nagy nemzeti missiójának teljesítésére. Midőn az államszervezetet az elmúlt korszak szellemében alkottuk meg, épen ellenkezőjét tettük annak, a mit nemzeti érdekeink követelnek. De egyedül állunk a történelemben, egy nemzet példáját mutatva fel, mely intézményeit nem alkalmazza legfőbb czéljaiboz, de megfordítva föláldozza egy bizonyos intézmény kedveért legfőbb érdekeit. Egyedül állunk a történelemben, egy oly nemzet példájaként, mely saját államának, mely hatalma kútforrásának opponál; mely beleviszi az oppositiót az állam ellen az ő intézményeibe, és elmulasztja az államot erőssé és hatalmassá tenni oly veszélyek kedvéért, melyek nem léteznek, s elmulasztja erőssé s hatalmassá tenni oly veszély ellenében, mely tényleg fenyegeti. T. képviselőház! Az elmúlt kor szellemében szervezve közigazgatásunkat, az állam elleni gyanakodást, az állam elleni oppositiót organísáltuk és közigazgatásunkat csakugyan az állam elleni gyanúsítás oppositiójának szelleme lengi át; ugyanez a szellem kisért a mi költségvetésünk számaiban is. S midőn e paríicularismus szelleme mindenütt győzött, midőn a rész több lett az egésznél, midőn az egységes erős magyar állam eszméje mindenütt háttérbe szorult közigazgatásunk szervezeténél : akkor oly rombolást vittünk véghez ebben az országban, melynél nagyobb kárt legnagyobb ellenségünk sem ejhetett volna bennünk. Mert a megállapított közigazgatási szervezet nem felelt meg egy irányban sem a mai Magyarország szükségletének. Magyarország nem az a primitív ország többé, a mely volt 1848 előtt. Azóta nagyot haladt az élet minden ágában: az anyagi és szellemi fejlődésben — s az adófizetésben. Az állampolgárok ma egészen más igényekkel lépnek fel az állammal szemben; egészen más mértéket alkalmaznak tevékenysége megítélésénél, mint ezelőtt. A magasabb fejlettség igen sok érdeket teremt, a mely a közigazgatástól várja kielégítését és a közigazgatás ezer meg ezer fontos érdeket érint. De azon kivül az állampolgárok vagyonára oly nagy terheket és oly súlyos terheket ró az állam fentartása, hogy az állampolgárok joggal mondhatják, hogy ha az állam oly komolyan veszi az adófizetést, az állam is vegye komolyan az ő érdekeiket; és hogy ha az állam oly roppant nagy áldozatokat követel tőlük: akkor a polgárok méltán megkívánhatják azt is, hogy az állam is megfelelő mértékben részesítse őket az állami lét jótéteményeiben. (Átalános helyeslés.) De mi nem alkottunk oly közigazgatási szervezetet, mely biztosítaná az állampolgárok érdekeinek kielégítését; mi közigazgatási teendőinket oly közegekre biztuk, kiktől nem is követeltük azt, hogy a közigazgatás teendőihez értsenek, mert nem kívántuk tőlük sem az elméleti előképzettséget, sem a gyakorlati jártasságot (Helyeslések a jobb és balfelöl) egy szóval nem kívántuk, hogy a közigazgatáshoz értsenek. És a mint ez megtörtént, nagyon természetes