Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-65
82 ö5. országos ülés február 1.8.1879. ket a kölcsönök rohamos szaporodására nézve épen idézni szerencsém volt. Átmenve azon intézkedésekre, a melyeket a t. pénzügyminister ur jelzett a pénzügyi bajokból való kibontakozásra nézve, első sorban azt mondja a t. pénzügyminister ur. hogy „a boszniai oecupatió költségeit kell miuden körülmények közt a lehető minimumra, t. i. tisztán csak az ottani katonai ellátásokra és az ezzel járó terhekre szorítani. Tartózkodni kell — és ez igen fontos nyilatkozat — minden olyan lépéstől, a mely a monarchia két államának újabb és nagyobb megterheltetésével jár." Hát én ebből azt értem, hogy tartózkodni kell az occupatiót tovább folytatni; mert az a monarchia újabb és nagyobb megterheitetésével jár. „Ennek folytán — monda tovább a pénz- j ügyminister ur —- a kormány feladatának tartom, minden törekvését oda fordítani, hogy a közös kormány által a monarchia két államának anyagi ereje kellőleg tekintetbe vétessék." Mindenekelőtt azt akarom kiemelni, hogy nem tudom, szándékos-e vagy véletlen az, misze- • rint ezen nyilatkozatot tulajdonkép nem a minister- j elnök ur tette, mert ezen, az egész kormány í politikája, fennmaradásának vagy lemondásának alapját képező nagy fontosságú kérdésre nézve, . azt hiszem, hogy első sorban az, a ki a kabinet ; feje, első sorban az volna hivatva nyilatkozni, j Egyébiránt bármikép álljon is e tekintetben a j dolog, még abban az esetben sem fektettem volna j ezen nyilatkozatra nagy súlyt, ha a ministerelnök j ur tette volna azt. Mert mit mond az'? Azt, hogy I a kormány törekedni fog arra, hogy a boszniai j költség a lehető minimumra szállittassék, azonban j „nincs kizárva", hogy a kormány ezen törekvése j hajótörést nem szenved, mert láttunk már szép | és dicséretes törekvéseket a ministerelnök ur működése alatt, de azoknak rendesen ellenkezője történt. {Igaz! holfelöl.) A második panacea, a melyet, a pénzügyminister ur ajánl, a véderő költségeinek leszállítása. Ez egy régi óhaj, a mely a ház naplóiban és bizottságainak előterjesztéseiben hosszabb idő óta szerepel. Szerepel ez ma is a pénzügyi bizottság jelentésében, mint egy pium desiderium. Azonban ez mindeddig csak óhaj maradt, pedig semmi nem akadályozta a kormányt abban, hogy törekvését ez irányban gyakorlatilag érvényesítse: sőt ellenkezőleg, láttuk azt, hogy minden biztatgatás és Ígéret daczára, az osztrák delegatiónak takarékossági törekvése leggyakrabban épen a magyar delegatiónak bőkezűségén és megszavazás! hajlamán szenvedett hajótörést, {Ugy van! balfelöl.) A belkormányzati kiadásokra nézve teljesen egyetértek a t. pénzügyminister úrral, hogy azok már nem reducálhatók, és igen örvendek, hogy a t. pénzügyminister ur e tekintetben körülbelül azt a számítást teszi ma, melyet mi ezekről a padokról már néhány évvel ezelőtt megtettünk. Van azonban a t. pénzügyminister urnak egy kedvencz eszméje : a vasúti csoportosítás. Azt hiszi, hogy a kiadások, helyesebb vasúti csoportosítás és vasúti politika mellett jelentékeny összeggel lesznek leszállíthatok. Azt kérdem azonban, hogy ezen vasúti csoportosítás miért nem történt meg már eddig is? Hisz ez egyike azon eszméknek, melyeket a 2 l-es bizottság megpendített és e házban sokak részéről hangsúlyoztalak. Ezt maga a kormány is fölvette programmjába. Mi akadályozta tehát a kormányt abban, hogy az ez iránybani intézkedéseket megtegye? Ausztriában már 1877. deczember 14-én meghozatott a vasutak helyesebb kezelésére a szükséges törvény. Én azt hiszem, hogy kormányunknál ez irányban hiányzik a komoly akarat {Ugy van! balfelöl) Hivatkozom arra, hogy a keleti vasútnak egyesítésére a pénzügyi bizottságnak kellett a közlekedési ministert rászorítani. {Ugy van! balfelöl.) Es ott van a tiszavidéki vasút: mi történt ezen csoportosítás érdekében ? Tán az, hogy egyik-másik képviselő, a ki itt a kormánynyal szavaz, ott van az igazgatótanácsban? {Felkiáltások a baloldalon és a szélső balon: Ugy van! Ugy van!) Ez a jelenlegi kormány vasúti politikája ! A pénzügyminister fokozhatni véli még a bevételeket, — nem terjeszkedem azokra, a miket a dohány, államjavak s több ily igénybe vehető fokozásról szólt; de szólt a pénzügyminister ur arról, hogy fokozhatok a bevételek az iudirect adók útján, részint a létező iudirect adók emelése, részint új adók behozatala által. Kérdem, mely indirect adókat tartja a pénzügyminister ur fokozhatóknak ? Az illetékeket nem igen lehet felemelni, hiszen nem régen emeltük ; sőt ellenkezőleg le kellene szállítani, mert csakugyan nagy sérelem, és nagy közgazdasági hátrányokkal jár azon nagy illeték, a mely a rövid idő alatt történt eladásoknál, hasonló öszszegben vettetik ki, mint a hosszabb időközben történő eladásoknál. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon és a szélső balon.) A dohány és só árát nem oly régen emeltük fel; emeltük 1875-ben a bor- és húsfogyasztási adókat; a szesz- és ezukoradó most emeltetett fel; a söradót hiába emeljük, mert ma-holnap alig lesz sörgyártásunk és igy söradónk is. Elismerem azonban, hogy a financz vizsga szeme — ezek daczára — még mindig találhat újabb adótárgyat és miután a pénzügyminister ur nagy titokban tartja azon panaceát, a melyet kilátásba helyezett, azt hiszem, hogy kőolaj, vagy tán a lisztfogyasztási adó az, a melyre még számít. Mindenesetre igen kívánatos,
