Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-65

>74 *&• országos ülés fabraár 18. 1873. pillantunk, szemeink előtt sok egymást felváltó dolgokat látunk elvonulni. Az ébredés e nagy korszakában minő fenséges elemeket adott a nemzeti szellem! Kazinczy, Nagy Pál, Széchenyi, Kölcsey, Deák, Dessewffy, Batthyány, Kossuth, (Elénk éljenzés a szélső baloldalon) Eötvös, Szalay, Vörösmarty, Petőfi (Felkiáltások balról: Kármán!) Mindannyian a genius fölelevenítésén működtek közre; mindannyian, mint a nemzeti küzdelem kimagasló alakjai vannak leikeinkben megörökítve. Ösztönszerű tisztelettel s szerető rokonszenvvel hallgattuk századunk e nagy szellemeit, a mint Magyarország s az egész emberiség ügyeit megvitatták. Az egész nemzet rajok hallgatott, a közérzület glóriával övezte őket, s a művelt Európa ismerte genialis műveiket, önfeláldozó működésöket. Nagy eszmékért, nemes ügyekért, jogérzettel párosult örök igazságokért lelkesültek. Ma a népek felszabadításaért, a törvény előtti egyenlőségért, holnap államiságunk függetlenségéért. És ezen lelkesülésekbe, ezen szenvedélyekbe, ezen küzdelmekbe vegyültek ugyan illusiók is, de az indokok nemesek valának. S Magyarország teljesen el volt foglalva. Megérkezik 1848, (Halljuk! a baloldalon) megérkezik az önvédelmi, a szabadságharca, a rajongásig menő nemzeti közszellem nagy korszaka. Eletet nyernek a népfenség hatalmas elvei. Es Magyarország többé nem államféríiai politikájával, nem irói tollával, hanem honvédsége kardjával, nagy erkölcsi erejével dolgozik a nemzet újjá születésén. Es ezt véghez is viszi. Vér ömlik léptein, de a eivilisatio, a szabadság mindenütt nyomban követi. Es ellenségeink, midőn szidalmazták dicsőségünket, kénytelenek voltak elismerni jótéteményeinket. Es mit tett Európa? csak szemlélt; de a látvány, újkori spártai hősöket küzdeni, oroszlánokat harczolni látni, érdemes is volt reá. Minő tápláléka volt az ezután bekövetkezett korszakban emésztő szellemünknek? A nemzeti souverainitás, a jog, az alkotmány. Minden viszhang az alkotmány szavát hozta vissza nekünk. A lajthántúli tartományokban is szükségérzetté lön annak kivívása. Ezután bekövetkezett a nemzeti ügy diadalának legújabb korszaka, 1867. Egész Európa bámulta e nemzet politikai eszélyét s az előnyös helyzet daczára tanúsított bölcs mérsékletét. Uj korszakot alkotó rendkívüli történelmi factumok és események utóhatása kiterjed sok évtizedre, sőt századokra is. És sem mulasztásaink, sem szerencsétlenségeink, sem pedig a lajthántúli schylocki szűkkeblűség s már több alkalommal államiságunk ellen intézett qnalifikálhatlan megtámadás, attentátum, nem képesek meg nem történtté tenni a tényt, hogy a parlamentarismus megalkotása és sértetlen fenntartása az egész monarchiában, eminenter a mi érdemünk. Parlamentarismus és társadalom, parlamentarismus és szabadság, ma már sinonym fogalmak. És én azt hiszem, hogy senki, de senki, bárminő viszonyok között sem lesz képes Magj^arországbau a parlamenti kormányrendszert, vagy annak bármely jogát és attribútumát eltiporni a nélkül, hogy egyszersmind meg ne fossza a társadalmat a legvitálisabb életfeltételektől. Ezen hitem a haladó kor követelményeire és a történelem ismeretére van alapítva. Nekünk kötelességünk tehát megmutatni, hogy a parlamenti kormányrendszer életképes; nekünk kötelességünk nem csak szép szónoklatokkal, de tettekkel is igazolni, hogy az fejlődni, baladni és alkotni Képes, hogy az maga az élet, a rend, a tekintély s az egyedül lehetséges kormáuyforma. Ha jól emlékszem, Burleigh lord egy izben ezen rövid, de sokat jelentő nyilatkozatot tette: „Anglia nem fog megbukni soha, ha csak ezt saját parlamentje elő nem idézi." Adja az ég, hogy ezen tétel még eszményileg is Magyarországon soha alkalmazható ne legyen. E nemzet már több izben megmutatta, hogy minél öregebb lett, annál nagyobb kegyelettel ragaszkodott alkotmányához, mely ezred éves fennmaradását biztosította. T Es e nemzet daczolni is foghat minden veszélylyel, mig azon erkölcsökhöz és erényekhez hív marad, melyek őseink hitét, bölcsességét és hősiességét képezik. A hadi dicsőség ormára már több izben feljutottunk. Igyekezzünk a polgárosodás dicso'ségormát is elérni. A hadi dicsőség nem maradandó és boldogabb azok sorsa, a kiknek sikerül hazájokat békében, életképes, és termékeny államintézményekkel ellátni. Egyesült erővel szövetkezzünk tehát uraim» hogy a hazai dicsőség ezen nemesebb részét is megörökítsük. Minden pártnak közreműködése kívántatik most, mert hiszen, ezen ország minden pártjának és polgárának csak egy érdeke lehet, a haza egységének és jólétének biztosítása. Es ne feledje senki, hogy azon államforma, azon kormányzati rendszer, melyre állami és társadalmi institatióink le vannak fektetve, egyedül egy párt patrimouiuma nem lehet, Guízot, az angol forradalomról irt értekezéséseben ezeket mondja: „A whigek ritka bölcsességgel meggyőződtek arról, hogy egyedül nem