Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-65
65. országos ülés február 18.1879. 71 bókoló udvaronezai s a tömeg kegyhajhászó parasitái azonban államokat veszélytői megmenteni képesek nem voltak soha. Meg fog-e felelni a kormány, ha netán az uralmat még huzamosabb ideig kezében tarthatja, a magának vindicált nagy feladatoknak s a benne, a fusio keletkeztekor a nemzet nagy zöme által helyezett vérmes reményeknek? Meg fog-e teljes mérvben felelni? Vagy az események, a körülmények, melyek erősebbek az emberek akaratánál, nem fogják-e végre is a legszívósabb kitartást meghiúsítani? Ki tudná ezt ma egész positivitással megmondani? A kik a kormányban bíznak, azok annak küzdelmeit támogatják. Mert főleg a politikában bizalom, hit és szeretet nélkül nagyot mivelni, nagyot alkotni nem lehet. A kik pedig a kormányban nem biznak, azok azt tartják, hogy a kormány politikája az ország érdekeinek nem felel meg s ennélfogva a kabinetet minden kitelhető alkotmányos eszközzel megbuktatni törekszenek. T. képviselőház! Alig van valamely meggyőződésnek vagy tévedésnek jogosultabb igénye elnéző bánásmódra és kíméletes kritikára, mint annak, melynek befolyása alatt valamely kormány vagy a situatió magaslatán álló egyes államférfiak iránt bizalommal, vagy bizalmatlansággal viseltetünk. E bit, ez érzelem okai mélyen gyökereznek az emberi természet örök törvényeiben. A parlamentek története uraim, azt tanúsítja, hogy az emberek hajlandók a statusférfiak nagy és fényes lángelméjét féltékenységgel, talán irigységgel is, de mindenesetre bizalmatlansággal tekinteni. Tiszteletreméltó középszerűség senkinek sincs útjában. Rendszerint nem minden elfogultság nélkül, a teljes igazság mértékével szoktuk megbírálni azok tetteit, kik ezéljaink kivitelét akadályozzák s a kik miatt az igéret földét csak mint egy visiót láthatjuk, de oda eljutni képesek nem vagyunk. Mig ellenben vonakodva ismerjük el azok vétkeit, hibáit és ügyetlenségeit s bizonyos apostoli érzést táplálunk azok iránt, kiknek szellemével naponként szívesen társalgunk, s kiket az elvek homogenitásán kívül, talán olykor még bizonyos érdekközösség is csatol egymáshoz. Ez, úgy hiszem, egyike azon gyarlóságoknak, melyeknek a világ kezdetétől fogva az egész emberi nem alá van vetve, egyike azon szokásoknak, melyeket homiliákkal megváltoztatni nem lehet. Bálványának, eszményképének jelleme a legtöbb embernél a hit dol hit országába az érzelem, a kritika nem törhet be. Azonban uraim, semmi sem áll fenn örök stabilitással az ég alatt. A haladás és a találmányok e nagy századában áj eszmék keletkeznek, kivihetetlennek tartott vágyak lassanként utat törnek magoknak, a szerencse állhatatlan, a közérzület elkeseredik, a bizalom mulandó, felbonthatatlanoknak látszott kötelékeket naponként fölold az érdek, a versengés, az irigység, a boszú, a jogosult, a kapaszkodó ambitió, vagy a sértett hiúság. A viszonyok természetében rejlik tehát ai, t. ház, hogy a politikában az emberek gyorsan lejárják magukat. És miután fajunk nemcsak eszmékhez, elvekhez, hanem személyekhez, nevekhez is ragaszkodik: a folytonos párt-, kormány- s programmvajudások és válságok, anyagi gondjaink s a fatális keleti kérdés elmocsárosodása, általában összes közviszonyainkban a bizonytalanság érzete miatt, a nemzet nagy részében egy jól rendezett állam alkotásának lehetősége iránti hit kezd már meginogni. Permanens kormány és pártválsággal, melynek két év óta különféle variatiókban szemlélői valánk, rendezett állapotokat teremteni nem lehet. Szomorú dolog az már egy nemzet életében, ha a hatalom birtokosai, a kormánytól, mint egy elviselhetlen tehertől mindenkép menekülni akarnak. Egy nagy államférfi, kinek ily dolgokban kitűnő praxisa és érzéke volt, Palmerston lord egy ízben ezt monda: „Én nem ismerek oly embert, a ki, ha már hosszabb ideig a kormányon ült, onnan menekülni élénk vágya ne lett volna; de nem ismerek oly embert sem, a ki, midőn tárczáját letette, bizonyos idő lefolyása után, ép oly élénk vágygyal a kormányhoz vissza nem kívánkozott volna. Németh Albert: Palmerstoimak nincs igaza, mert Tisza még le sem^ bipett. Kármán Lajos: És ebben, t. ház, nézetem szerint nincsen semmi meglepő. Mert egy a hivatás létjogával biró lényre nézve nem létezhet magasztosabb ambitió, mint az, ha a nemzet sorsát vezetheti. (Tetszés.) T. ház! Valamint a társadalomnak, ugy a politikai életnek is megvannak a maga vegytani processusai. Minden alkotmányos államban a kormányok és pártok a közvélemény hullámzásainak vannak alárendelve. Politikájuknak, cselekedeteiknek tehát a közvélemény souverainitásán kell alapulni. Ha az események bizonyos elementáris kényszerűséggel uj situatiót teremtenek, s ha e krystallizált situatiónak (Tetszés) uj eszmékre, uj emberekre, uj pártkonfiguratiókra van szüksége: azt feltartóztatni semmiféle halandónak nem áll hatalmában. (Igaz!)