Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-64
62 64. országos ülés február 17. 1879. pénzügyi helyzetünk állítólagos reménytelen voltát közelebbről megvilágosítjuk és így a kisértet szerepére önök által mintegy megfogadott pénzügyi bukás bábalakját idegrendítő fehér lepléből kivetkőztetve, egész ártatlanságában feltüntessük. (Helyeslés a középen.) Az 1878. év pénzügyi eredményei —• mondom — ez idő szerint végleges és kétségbe vonhatatlan számadásokkal még összefoglalhatók alig lévén, de különben is ezen év a fennforgott rendkívüli külpolitikai viszonyok és események által igénylett költségek miatt sem lévén mérvadónak tekinthető, szándékolt összehasonlításomnál az 1877. évi zárszámadások végeredményét veendem alapul. 1877-ben az államháztartásunk egyensúlyának helyreállítását czélzólag foganatba vett törvényhozási és közigazgatási intézkedések hatása már érezhetővé válván, a korábbi években sokkal nagyobb mérveket öltött pénzügyi hiány ez évre 26.559,795 írttal lett előirányozva; utóbb pedig tényleg az előirányzatnak szigorú realitását tanúsítókig 26.451,033 írttal, vagyis kerek számban az előirányzott összegnél mintegy 108,000 frttal csekélyebb mérvben mutatkozott; mely eredménynyel szemben az 1879-re előirányzott hiánynál mintegy 4.400,000 frt emelkedést látunk. Tagadhatatlan szomorú, lehangoló körülmény, ha egy zilált államháztartásnak rendezésére törekvő és ezen czélra anyagi erőit megfeszített állam pénzügyi mérlegében, javulás helyett az ellenkezőt tapasztalni kénytelen. De nem kevésbbé tagadhatatlan az is, hogy valamint a gazda a kérlelhetlen elemek káros hatását szorgalom és ügyekezet által legjobb esetben is csak részben ellensúlyozhatja: úgy kedvezőtlen viszonyok és elkerülhetlen körülmények súlya az államéletben sem mellőzhető. A szomorú emlékű 1873. évből eredő pénzügyi és kereskedelmi válságnak világszerte érezhető zsibbasztó következményei, a keleten legközelebb lezajlott pusztító háború, majd ennek folytán Bosznia és Herczegovinának általunk politikai eszélyesség parancsolta kényszerű megszállása, (Nagy derültség balfélöl) az általános forrongásban levő külpolitikai helyzetnek folytonos bizonytalansága, e mellett belföldön évek óta a középszerűség színvonalát is alig, vagy csak ritkán megütő termések, legújabban Oroszország felől az egész világrészt aggálylyal eltöltő rémletes járvány veszélye: tagadhatlanul mind oly körülmények, melyeknek eltávolítása, de nagyobbára már csak korlátozása is kormányunk hatalmi körén kivül esvén, pénzügyeink rendezésének megkezdett munkáját lényegesen nehezítik és akadályozzák. És valóban, ha mindezen fennforgott rendkívüli, kedvezőtlen körülmények daczára, az 1879. év pénzügyi hiánya az 1877. év hiányával szemben csak 4.400,000 frtnyi emelkedést láttat, ezért a helyzetet kétségbeejtőnek mondani, vagy az elkerülhetlen pénzügyi bukást már-már küszöbön állónak hirdetni, meggyőződésem szerint sem jogos, sem méltányos nem lehet; nem lehet pedig annál kevésbbé, mert hitelképességünk megítélésénél egy politikai eszélyesség parancsolta külügyi actio költségei illetékes körökben kárunkra beszámíttatni bizonyára nem fognak. De ezen 30 millió 800 ezer frttal kimutatott hiány közelebbről részletezve, talán pénzügyi helyzetünket kedvezőbbé is teszi. Mindenekelőtt ott találjuk költségvetésünkben ama 6.280,000 frtot, mely összeg a közös kormány rendkívüli hadseregi szükségleteire illetékes utón megszavazott 20 millió frtnyi általányból a magyar korona országait terheli. No már I kérem alássan, ez oly összeg, mely rendkívüli körülmények által indokoltan, ezúttal egyszersmindenkorra foglal csak helyet költségvetésünkben; annak jövőre legfeljebb is évi kamatai levén oda beállíthatók. Azt tehát a rendes évi hiányhoz hozzá számítva és az ekként eredményezett összeget pénzügyi helyzetünk állítólag nagymérvű sülyedésének bizonyítékául adatként állítani fel, helyes semmikép sem lehet. Levonva pedig ezen összeget, az 1879. évi hiány 27.500,000 frttal, és így kerekszámban szólva, mintegy két millió forinttal csekélyebb összegben mutatkozik, mint az 1878-ik évi tényleges hiány volt. Hogy hol van ily körülmények között pénzügyi helyzetünknek a t. ellenzék által minduntalan hangzatosan hirdetett borzalmas sülyedése ; hogy hol van s igaz-e a kormány és az azt támogató többségnek állítólagos pazarló rémletes gazdálkodása, és alapos-e a pénzügyi bukásnak már már elkerülhetetlennek hirdetett rémképe: annak megítélését, figyelembe véve különösen a fennforgott és elsorolt rendkívüli kedvezőtlen körülményeket, annak megítélését, mondom, bátran az elfogulatlan közönségre bizhatom. De kérem, még az így j fennmaradó 24.500,000 frtnyi hiányt sem vélem hitelképességünk ez alapon való megítélésénél alaptételül elfogadhatónak. Szerepel ugyanis költségvetésünk szükségleti részében egy nagy tétel, mely már egy magában az előirányzott hiánynak egy lényeges részét képezi, és mely természeténél fogva inkább beruházásnak lévén tekinthető, a mérleg megítélésénél mindenesetre figyelmet érdemel: a kamatbiztosítás utján az állam által nyújtandó előlegeket értein, melyeknek összege, a pénzügyi bizottság javaslata értelmében, a f. évre 10.200,000 frttal van számba véve. No már, t. ház, ha vasúti kamatbiztosítások alapján az állam által az egyes vasúti társulatoknak nyújtott előlegeket teljes értékű cselekvő államvagyon gyanánt nem venném is számításba, még is kétségtelen, hogy ezen közvetve legalább, nemzetgazdaságilag is hasznos beruházást, az
