Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-64

ftt. országos ülés február 17. 1879. 51 által fogadtatik el, a kormány felelős, (Igaz' a szélső balon) mert a kormány van a dolgok teljes ismeretében és a midőn a kormány ajánl valamit, mint olyat, mely az ország javára fog válni, akkor, lia az az országnak kárára válik, azért a kormányt éri a felelősség, melyet el nem háríthatott magáról az által, hogy előterjesztését a többség megszavazta; de sőt még nagyobb felelősséget rótt magára, mert csakis a kormány biztatása folytán szavazta meg a többség. A mi még a t. előadó ur azon megjegyzését illeti, hogy a mi külpolitikánkat illetőleg minden lehető külpolitika között, a melyet mi követhettünk volna, —ha actió politikát követünk,—ez a legolcsóbb,— hát engedelmet kérek, az olcsó és drága fogalom relatív. En olcsónak tartom azt, a mi nekem hasznomra válik, habár az igen sokba kerül és drágának tartom azt, a mi nekem káromra van, bár kevésbe került. így a boszniai oceupatiót, mert az államnak csak kárára van, a lehető legdrágábbnak tartom minden politikai actió közit. (Ugy van! a haloldalon.) Ha mi például actióba lépünk Oroszország ellen, meglehet, hogy az többe került volna, az azonban hasznunkra lett volna. De ez Magyarországnak kárára van,ez tehát sokkal drágább, mint bármelv más politika. A politika értékét nem forintokban lehet számítani, hanem azon haszonban, a mely abból az országra háramlik. T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy mielőtt bevégezném szavaimat, reflectáljak még arra, hogy a kormány a költségvetést igen szabálytalanul, a ház határozatának megsértésével, igen későn terjesztette be; ugy, hogy azt alkotmányos utoü tárgyalni azon idő alatt, a mint azt az alkotmány megkívánja, nem is volt lehetséges. Ezen háznak van egy világos határozata, a mely épen a jelenlegi ministerelnök indítványára hozatott, mely azt rendeli és oda utasítja a kormányt, hogy a költségvetést minden évben szept, közepéig terjessze be azért, hogy az még az évben letárgyalható, megszavazható és költségvetési törvénynyé emelhető legyen; ugy hogy már a jövő év kezdetét a kormány egy, a törvényhozás által megerősített és megszavazott budgettel kezdhesse meg. Azonban önök, uraim, ámbár hatalmukban volt máskép cselekedni, a gyűlést csak okt. második felére hivták össze. Hát miért nem hivták szept. második felére össze? Hiszen a választások és az országgyűlés megnyitása köztt lefolyt idő megengedte volna ezt. Hanem önöknek be kellett várni, hogy Bosznia occupatiója bevégzett ténynyé váljék és mi itt egy bevégzett ténynyel álljunk szemben. „Hinc omne initium, hinc derivata clades. Ez volt önök egész eljárásának kulcsa, indító oka. Azután végre beterjesztette a minister ur a költségvetést, de minden exposé nélkül, mert — azt mondta — Ö* még csak igen rövid idő óta penzügyminister. Engedelmet kérek, a mint beterjesztette a minister ur ezen költségvetést, azért a felelősséget elvállalta. Hogy tudott vállalni felelősséget olyasmiért, a mit nem ismert, vagy hogy tudott beterjeszteni és nekünk elfogadás végeit ajánlani olyat, a mit nem ismert? Nem ez volt az oka, hogy nem mondott exposét; hanem az volt, hogy a kormánynak nincs, kezdettől fogva mostanáig soha sem volt financziális programmja. Élnek egyik napról a másikra, de soha sem tudják, hogyan. A budget tárgyalása alkalmával igen természetesen a kormány egész politikája bírálat alá vétetik; mert a kormány, midőn a költségvetést beterjeszti, azt mondja tulajdonképeis a képviselőháznak, hogy ime én ilyen politikát követtem a múltban, ezt ismeritek, ezt tudjátok, már most szavazzatok meg nekem ennyi meg ennyi milliót, hogy ugyanezt a politikát tovább folytathassam. Midőn tehát mi a költségvetés bírálatába bocsátkozunk, kell, hogy belebocsátkozzunk a kormány összes politikájának bírálatába; mert ezen költségvetés képessé teszi a kormányt ezen politikának tovább folytatására. És ha mi azt helyeseljük, akkor megszavazzuk a költségvetést, ha nem helyeseljük, akkor kötelességünk azt megtagadni. A múltkor a képviselőház igen tisztelt elnöke azon megjegyzést tette, hogy azon esetben, ha mindenkit egy kissé élesebb felszólalás miatt rendre kellene utasítani, akkor nem tehetne egyebet, mint folytonosan rendreutasítani, ezzel azt akarván jelezni, hogy a viták igen élesen folytattatuak. Én nem mondom azt, hogy ez nem ugy van, de azt sem merem kilátásba helyezni, hogy ezentúl a viták szelídebb természetűek lesznek, azért, mert a kormánynak és pártjának, a mely ugy olvad, mint egy hólavina, meglehet, hogy kétségbeesésnél fogva, eljárása olyan, a mely nemcsak hogy egyáltalában nem képes az ellenzéket kiengesztelni, hanem azt provocálja és még inkább maga ellen ingerli. A pártok állását egy házban ignorálni nem szabad. Itten, mint minden inas constitutionális törvényhozásban, van két párt, t. i. a kormánypárt és az ellenzék. Az egyik az, a mely a kormányt támogatja, a másik az, a mely annak ellenében ellenzéket képez. Nálunk ezen ellenzék nem egyöntetű, hanem több árnyalatból álló párt. Az egyik árnyalat, mely körülbelül az ellenzéknek feléi képezi, abban tér el a másiktól, hogy elfogadja az 1 ö67-Iki törvények által teremtett közjogi alapot, holott a másik első kötelességének ismeri ennek megváltoztatására és megszüntetésére törekedni. {Helyeslés a szélső halfelbí.) Az előbbi árnyalat azon főpontokra nézve, melyek az országot 1867-íől fogva 7*