Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-64

44 64. orAüágos ülés íebraáí 17. 1879. getjük államadósságaiük nagymérvű növekedését, méltányos felemlíteni azt is, mennyi értéket képviselnek azon beruházások, melyeket ezekből létesítettünk. (HehjeAés jobbfelöl.) De visszatérek, t. ház, az 1878—79. évi kedvezőtlen eredményekre és az ebből eredő nagy kamat-teherszaporulatra. Az államadósság kamatai 1879-rc 92.640,000 írttal van előirányozva. Ezen kamatszaporulathoz hozzá teendő a következő évi kamat fejében számítandó négy millió, pedig méltóztassanak megengedni, ezen összeg felel meg a már most felvett kölcsön kamatainak, leszámítva az ezen évben beváltandó kincstári utalványok kamatterhet és az 1879-ben már felvett 2 millió forintot, az 1880. évben fizetendő kamatteher 96 millióra fog emelkedni. Ezen összeget hozzá adva az 1879-ik évre előirányzott hiányhoz, 24 millióhoz, a boszniai occupatió kölségeit ide nem számítva, a későbbi évekre háramló hiány fog tenni 28 milliót. Ezzel szemben azon kérdés áll elő, hogy ilyen nagy hiány mellett miként véli a kormány a pénzügyi kibontakozást. (Halljuk! Ralijuk!) T. ház! Hogy beruházásokat és törlesztések terheit, melyeket több éven át teljesíteni kell, a saját magunk erejéből leszünk-e képesek fizetni, azt a mostani körülmények köztt nem lehet remélni, s én az iránt most kilátást nem nyújthatok. Törekedni kell erre is, de ez nem a mai, hanem későbbi idők feladata. Továbbá azon esetben, ha a boszniai occupatióból eredő költségekre, melyekre még visszatérendek, további költség volna szükséges, ezt saját jövedelmeinkből fedezni képesek nem vagyunk. A törlesztés és beruházásokat a hiányból leszámítva, marad az előirányzati hiány e számítás alapján 12 millió forint. Ez tehát azon összeg, melyet legközelebb a kiadások és bevételek közötti egyensúly helyreállítása érdekében saját jövedelmeinkből kell beszereznünk. Felfogásom szerint az erre szükséges intézkedéseket meg kel] tennünk m/előbb, nehogy a már fennálló hiány és a kemat-teher még inkább szaporoeljék. Én, t. ház, midőn e helyet elfoglaltam, a pénzügyi teendőket két feladatra osztottam. Az egyik feladat a függő államadósságok convertájását eszközölni és ezzel egyidejűleg eleget tenni fizetési kötelezettségeinknek. Ehhez járul azon intézkedések előkészítése, a melyek a jövő pé ;zügyi rendezés érdekében legközelebb végrehajtandók. A jelen évben, felfogásom szerint, ezen két feladatnál több föl nem karolható ; én legalább a magam részérő] ez évben nagyobb feladatra nem vállalkozom. A pénzügyi rendezésünk czéljából teendő előkészületekre nézve, melyeket még ez évben kell megalapítani, általánosságban annyit mondhatok ezúttal, hogy azon intézkedéseknek mivel csekélyebb mértékben hitelre ezentúl is szükségünk lesz, épen a hitel megóvása szempontjából, nem szabad erőszakosaknak lenni, mert különben csak megingattatik az állami hitel, melyet megóvnunk kell. Én azt hiszem, hogy sokkal gyökeresebben, sokkal alaposabban jár el a kormány most, a midőn a helyett, hogy általános pénzügyi szempontokat fejtegetne, igéri, hogy annak idején concrét javaslatokkal fog előállani, melyekből meg lehet majd tüzetesen Ítélni, hogy mikép és mely időre lehet ezen rendezést keresztülvinni. Különben kijelentem, t. ház, hogy ha átalánosságbau nyilatkozom is, ne méltóztassanak ezt úgy tekintem, mint a kormány pénzügyi programmját, hanem csak annak bizonyítékául, hogy a, kormány alaposan meg van győződve arról, hogy az egyensúly helyreállítása lehetséges. Az általános szempontok, melyekre e meggyőződését alapítja, "a következők: [Halljuk!) Mindenekelőtt a boszniai occupatió költségeit kell minden körülmények köztt a lehető minimumra, t. i. tisztán csak az ottani katonai ellátásokra j és az ezzel járó terhekre szorítani. Tartózkodni kell minden olyan lépéstől, a mely a monarchia két államának újabb és nagyobb megterheltetésével jár. Ennek folytán a kormány feladatának tartom, minden törekvését oda fordítani, hogy a közös kormány által a monarchia két államának anyagi ereje kellőleg tekintetbe vétessék. A másik kérdés, t. ház, mely ezzel szoros ; összeköttetésben áll, a véderő költségei. (Halljuk!) | Elismerem, t. ház, ezen kérdésnek és az ezzel j járó felelősségnek súlyát; mert egyrészt, ezen I kérdést nem lehet tisztán csak financzialis szem| pontból megbírálni; van ennél nagyobb, fonto| sabb szempont, az önfenntartás biztosítása, a melyet, azt hiszem, senki koczkára tenni nem akar. Figyelembe kell vennünk ezen kérdés megoldásánál azt, hogy nem járhatunk el egészen önállóan, hanem figyelemmel kell lennünk a lefolyt és a folyamatban levő eseményekre és azok fejlődésére. De másrészről tagadhatlan, hogy ezen kérdéssel szoros összeköttetésben áll financziánk rendezése. Azért feladatomnak tartom e kérdés megoldását úgy eszközölni, hogy az arányban legyen az önfenntartás biztosításával, más részről a teher ne legyen oly nagy, hogy ez alatt anyagilag összeroskadjunk. De, t. ház, ezen kérdés legközelebb concret alakban fog a törvényhozás elé kerülni akkor, midőn a védero-törvény meghosszabbításáról leeud szó. Ezen két szempontot érvényre emelni és összeegyeztetni a véderő költségeivel azon alkalommal lesz helyén. Áttérve magukra a kiadásokra, nekem is, miként ez iránt a t. ház többször nyilatkozott. meggyőz -'kiesem, hogy a kiadások reduc-