Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-78

78. országos ülés márcins a. 1819. 393 alsó tiszai átmetszések kiásatlanul maradtak, ellenben a felső átmetszések legnagyobb része kiásatott. Ezen bajon segítendő, a kormány 1878-ban az egyik, — a 90-dik számú — átmetszést a budgetbe felvett összeggel elkészíttette, a jelen évi budgetbe pedig fel van véve azon összeg, a melylyel az év végéig a többi ez irányban szükséges átmetszések is el fognak készülni. Hogy ez, ha nagyon fog is Szeged helyzetén könnyíteni, már magában elégséges legyen, állítani nem akarom. Szegednek egyik veszélye mindenesetre az, a mit elébb jelezni bátorkodtam, hogy a Maros a városon fölül rohan a Tisza árjába; hogy Paleocapa és utódainak nézete ellenére, 1854-ben ki eszközöltetett az, hogy a Maros ne a város alatt vezettessék le. Ha erre szükség lenne, annyit mondhatok, hogy ezen egy dolog 1.800,000 fríba kerül, mert ma már azon helyzet áll be, mely eredetileg nem volt, hogy az államvaspályát is keresztül kell vágni, és már ott magában roppant költségbe kerülő hidat építeni; vagy esetleg e helyett szükségessé válhatik a Tisza medrének, — mert az épen Szegednél igen szűk — kellő mérvű kitágítása, de ez esetben Uj-Szegedet kellene mindenestől kisajátítói. Itt ismét köriübelüi hasonló összegű költséggel állunk szemben. Hogy mily mérvben, mily arányban legj^en egyik vagy másik szükséges és végrehajtandó, annak végleges megítélése attól is függ, hogy a részint elkészült, részint az év folyamán elkészülendő átmetszések mennyire fogják a viz tükrének leszállását eszközölni. De méltóztassanak mindenesetre meggyőződve lenni az iránt, hogy a kormány úgy ezen általam jelzett két kérdésnek, valamint mindazon kérdéseknek, melyek Szeged városának és általában a Tisza vidékének ily veszélyektől való megmentésére vonatkoznak, nemcsak hogy elhalasztókig nem, de sürgősen azok folytonos tanulmányozását ismeri kötelességének, s mindent, a mi csak az állam és a kormány által tehető és teendő, ez irányban meg fog tenni. Az ellen azonban természetesen kötelességemnek tartom már ma, szavaim félreértése kikerülése czéljából óvakodni, mintha minden, a mi teendő, az állam teendője lenne; mert azt gondolom, hogy ily dolgokban a feladat első sorban az érdekelteké és másodsorban ott, a hol az semmikép nem elégséges és hol oly viszonyok vannak, mint épen Szegednél, a segédkezés igenis az államnak elmulaszthatlan kötelessége. (Általános élénk helyeslés.) Ez irányban hatni tartom én részemről föladatomnak. (Altalános élénk helyeslés.) Mocsáry Lajos : Gondolom, a t. képviselőház méltóztatik megengedni, hogy egy pár szóval megtehessem észrevételeimet az igen t. belügyminister által elmondottakra. (Halljuk!) Nem tudom, van-e hozzá jogom? KÉPYH. NAPLÓ 1878—81. III. KÖTET. Elnök: H ház megengedi, tessék szólani, (Halljuk!) Mocsáry Lajos: A t. ház kegyes engedelmével legyen szabad mindenek előtt elismerésemet kifejeznem az igen t. beiügyminister ur irányában, a ki — mint felszólalásából látom — kellő figyelemmel kisérte eddig is azon nagy veszélyt, melyben a Csongrádmegye területén fekvő városok és különösen Szeged város forognak, s a ki — mint felszólalásából meggyőződtem — a kellő intézkedéseket nem mulasztotta el és ezután is megtenni szándékozik. De van egy pont. melyre nézve — megvallom — aggályaim nincsenek eloszlatva azok által, miket a t. beiügyminister ur előadni méltóztatott. Azt említette ugyanis, hogy mihelyt Szeged városa katonaságot kért, késedelem nélkül intézkedett, nevezetesen hidászok rendeltettek ki nem csak Magyarországnek, de még Ausztriának is távolabb eső részeiből, valamint lovas katonaság is kirendelteiéit. Ügy látom azonban, hogy ez katasztrófa esetében mentési, illetőleg policzialis functiókra van alkalmazva; a miből én azt következtetem, hogy talán maguk a szegediek, a szegedi hatóságok sincsenek felvilágosítva arra nézve, hogy ha nemcsak az ilyen rendőri szolgálatra, de munka-szolgálatra is kénytelenek lennének igénybe venni a katonaságot, vájjon megnyerhető-e az erre a czélra? Ha ez nem történt mindekkoráig', akkor bátor vagyok még azt a kérést is intézni a t. beiügyminister úrhoz, illetőleg ismételni, a mit első felszólalásomban kifejtettem: méltóztassék a szegedieket arra nézve felvilágosítani, hogy ha a veszély sokáig tartana, és ha csakugyan ellankadnának a túlfeszített munkában; ha nem volnának képesek a töltések feutartásának maguk megfelelni: hogy akkor folyamodhatnak a ministeriumhoz és a ministerium gondoskodni fog, hogy ez esetben a katonaság, mint munkaerő is legyen alkalmazható. Es ezt nemcsak Szegedre nézve, de a többi fenyegetett helyekre nézve is kérem, mert meglehet, hogy talán Szegednek nagyszámú népessége inkább fog megfelelhetni ezen munkának, de Szentes, Csongrád, Vásárhely és más fenyegetett helyek, melyeknek népessége saját menekülésökkel van elfoglalva, meglehet, nem lesznek képesek megfelelni a rajok nehezedő munkának. Bátor vagyok tehát a t. beiügyminister urat ismételve arra kérni, hogy ez iránt is intézkedni méltóztassék; egyébiránt pedig ismételve fejezem ki elismerésemet, hogy ezen ügyet eddig is figyelemmel kisérte és gondoskodik a szükséges intézkedések kiviteléről. (Helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Mindenekelőtt azt kívánom megjegyezni, hogy utászok is rendeltettek Szegedre, a kik pedig, 50