Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-78

ÍS. «mágo* ülés mätczlttü». 18?*. S9Í biztosították az ország bányász-vidékeinek bányaiparát, ugyanazok az államerdők akkor ki akarván mutattatni, hogy Magyarországnak az erdőkből mennyi jövedelme van, átadattak erdészeti kezelés alá és azoknak a bányáknak, a melyeknek a foértéke nem jött tekintetbe, azoknak a bányáknak a fa az erdészeti hivatalok által adatott ki. Ezen faárak meghatározásánál történt az, hogy midőn kiszámították a jövedelmet, meg voltak lepve, minthogy az erdészeti hivatalok önkényesen szabták meg a bányák által igénybe vett fa értékét. Ebből az következett, hogy a bányaerdőknél az erdészeti hivatalok nagy jövedelmet mutattak ki, de ezzel szemben a bányáknál egy meglepő csökkenés tűnt ki, és ez a házat meggyőzte arról, hogy Magyarországon a bányászat üzése egyáltalában a legkárosabb dolgok közé tartozik és kimutattatott az, hogy évenként mekkora terhet ró az országra, hogy bányái és kohói vannak, hol a, faszükséglet értékesiti étik; túlfelől kimutattatott egy fictiv erdészeti jövedelem, t. i. az államerdőknél kimutattatott egyfelől az önkényesen felszámított fa-ár, a mi a bányák rovására Íratott, másfelől kimutattatott egy anyagkészlet, melynek értékesítése igen ritkán, vagy egyáltalában soha sem szokott bekövetkezni. Ez az egész államerdészetnél a kiindulási pontot és a kiszámítási alapot oly fictivvé tette, hogy senki e kérdéshez hozzászólni nem tudott, mert minden alap, melyet e számításnál tekintetbe lehetett volna venni, fictiv volt. Ugyanakkor utalnom kell arra is, hogy ugy emlékszem, a t. ház 1872 ben csaknem egyhangúlag hozta meg a határozatot, hogy mig egyfelől a bányaipar emelése szempontjából szükséges az, hogy bizonyos bányavidékeken az állam a bányászatot fenntartsa és a kezéből ki ne bocsássa, ugy másfelől szükséges az is, hogy bizonyos bányák bányaipar üzlete az állam kezeléséből kibocsáttassák. Alig volt budget-tárgyalás, melynél néhai képviselőtársunk Zsedényi Ede e tekintetben föl ne szólalt volna és rá ne mutatott volna a diósgyőri és zsilvölgyi bányák kezelésére, feltüntetve, hogy ezen bányák kezelése helytelen. A pénzügyministerek részéről történtek Ígéretek, hog}' e bajokon segíteni fognak, de ezen Ígéretek soha be nem váltattak. Én bizonyos irányban meggyőződtem arról, hogy a pénzügyminister, a parlament határoz, de a pénzügyi bureaukratia a maga akaratát sem a parlamentnek, sem a ministernek alá nem rendeli. Én e tekintetben nem óhajtok javaslatot tenni, mert meg vagyok győződve, hogy a t. pénzügyniinister ur, hogy ha e tekintetben Ígéretet fog tenni, Ígéretét be is fogja váltani. Én, t. ház, hosszasabban a házat untatni nem akarom; kötelességszerűig:; rámutattam azon bajokra, melyek léteznek. A részletes tárgyalásnál talán lesz alkalom arra, hogy egy másik főkérdésre, a melyik az egész ország figyelmét igénybe vette, a katasterkérdésre is, mások sokkal szakavaíottabban mint én, és talán magam is rá fogok mutatni; most csakis mint oly kérdést említem fel, mely az ország közvéleményét méltán foglalkoztatja, és a melynek helyes, okszerű keresztülvitele igen jó hatással lesz az országra, de melynél elkövethető hibák, később nagy és igen rósz hatást fognának az országra tenni. Én különben a pénzügyministerium költségvetését elfogadom. {Helyeslés jobbftlöl.) Elnök: T. ház! A ministerelnök ur, mint belügyminister felvilágosításokat kivan adni azon kérdésekre, melyeket Mocsáry Lajos képviselő ur intézett hozzá. Azt hiszem, ez okból ma a tárgyalást félbe lehetne szakítani, és holnapra halasztani, hogy a ministerelnök ur megtehesse nyilatkozatát. (Halljuk!) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Azt hiszem, hogy tekintve a Mocsáry Lajos képviselő ur által a ministeriumhoz intézett kérdésnek és kérésnek közérdekű és fontos voltát, méltóztatnak megengedni: hogy, minthogy akkor, mikor a kérdés tétetett a házban, jelen nem lehettem, arra, habár némileg renden kivül is, a szükséges, vagy tőlem telhető felvilágosításokat megadjam. (Halljuk!) Az igen t. képviselő ur kiemelte Szeged városának fontosságát, s a segély szükségét azzal is indokolta, hogy Szeged városa a Tisza szabályozása által szenved; felemlítette a Szeged által hozott áldozatokat, a községi adó nagyságát; kijelentette azt, hogy szükség esetében katonaságot is kellene munkaerő gyanánt odarendelni; jelezte, hogy szükségesnek tartaná, ha ott egy kormánytag is megjelennék és végül kérdezte, mi történt eddig a kormány részéről? Azt gondolom, felszólalásának ez a resuméje. Mindenekelőtt arról kívánom a t. képviselő urat biztosítani, hogy Szeged városának fontosságát a magam részéről épet) ugy érzem, mint a képviselő ur, s e fontossága csak egy okkal több arra, a mi egyébiránt az ország legkisebb községét illetőleg is kötelességem volna, hogy a mi teendő és tehető, azt segélyezésére és megmentésére belügyministeri minőségemben megtegyem. (Altalános helyeslés) Hogy Szeged városa bajainak részben a Tisza-szabályozás is oka, azt sem kívánom tagadni; de az igazság érdekében meg kell, hogy jegyezzem, hogy a mi különösen most a bajt a legnagyobb mérvben előidézi, — a Maros áradatának Szeged fölött a Tiszába rohanása — azt eredetileg, szemben az akkori összes szakértők véleményével és nagy áldozatok árán Sze-