Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-63

68. ersságoi ülés íebrnár 16. Í87». 33 lezettségről mondjon le. melyet, hogy érvényesíteni ugy sem akar, már 12 esztendő bizonyítja; kötelezve rá, hogy érvényesítse, senki irányában nem volt: magának pedig érdeke abban, hogy érvényesítse, egyáltalán nem lehetett, sőt — s elismerem, hogy ezt Pázmándy képviselő ur érintette — ugy a'z egész magyar-osztrák monarchia politikájának szempontjából, mint még inkább a magyar politika szempontjából csakis helyeselni lehetett, hogy egy oly clausula, a mely valaha ismét Németország belügyeibe való benyulásra adhatott volna alkalmat, ezen szerződés által megsemmisíttetett. [Helyeslés.) Más szempontból pedig én azon nézettől is vezérelletem és vezéreltettem, hogy ha egy nagyhatalom nem akar élni valamely, számára a régi időben kikötött joggal, sokkal helyesebb arról egyszerűen lemondani, mint azt hallgatólag fenntartani, de nem érvényesíteni; esetleg azonban, complicátió esetében, alkalmat adni arra, hogy más hatalmak, melyeknek érdeke lehetne abban, hogy azon szerződési clausula érvényesíttessék, a monarchiát igen kellemetlen viszonyokba sodorhassák és hogy ily clausula fenntartása későbbi bonyodalmaknak lehessen kútforrásává. És, t. ház, midőn ezeket elmondottam, azt hiszem, arra is feleltem, hogy mik voltak azon okok, melyek ezen belegyezésnek indokául szolgáltak s majdnem feleltem arra is, — a mire egyébiránt később még ki fogok térni — hogy mi ok birta külügyi kormányzatunkat e concessióra, nyert-e értté némi ellenszolgálatot és minőt? Én, t. ház, azt tartom, hogy itt ellenszolgálat követelésének sem helye, sem ideje nem volt. Mert ha egy hatalom, melyiyel barátságban élünk, egy oly elausulának eltörlését kéri, a melynek fenntartása egyáltalán nincs érdekünkben, de a melynek fenntartása jövőben kellemetlenséget okozhat; ezért viszontszolgálatot, egyebet, mint a jó szomszédi viszonynak még szorosabbá tételét kívánni, várni vagy követelni nem lehet. Itt tehát semmiféle néven nevezendő viszontszolgálatokról nem lehet szó; valamint hogy e szerződés nem tekintetett semmi irányban, és nem is tekinthető viszontszolgálatnak oly valamiért, a miben szolgálat nem történt, mert a mi az annyiszor emlegetett és most is felhozott boszniai és herczegovinai dolgokat illeti, azokra nézve Németország viszontszolgálatot tőlünk nem várt ; soha általunk szolgálatra ez irányban föl nem kéretett, de évekkel a berlini szerződés előtt — igen jól tudja azt ma már mindenki — ő maga volt az más hatalmakkal együtt, mely erre a monarchiát ösztönözte. És erre vonatkozólag még csak azt kell megjegyeznem, hogy valóban különösnek kell tartiinom, ha valaki még ma is azt mondja, a KKPVH. NAPLÓ. 1878 — 81. III. KÖTET. mit Helfy képviselő ur mondott, hogy ,,az illető hatalmak beleegyezése nélkül, megszegve a nemzetközi szerződéseket, ment a monarchia Boszniát és Herczegovinát occupálni." Hiszen talán mindenki tudja, hogy ez a ház asztalán régen ott fekvő, hosszú, hetekig tartó vitákra alkalmat szolgáltató nemzetközi szerződés, a berlini szerződés alapján történt. Ezt a szerződést helyeselni lehet vagy nem, de a tiszta egyenes igazsággal valóban ellenkezik, ily módon és ily utón vádolni akarni a kormány eljárását. Pázmándy Dénes képviselő ur azzal is hozza kapcsolatba a szóba hozott szerződést, hogy mikor történt annak aláirása, kérdezvén, hogy nem fog-e e szerződés ugy magyaráztatni, mintha más európai államok ellenére történt volna, — interpellatiójában nem említi ugyan, de indokolásában erre nézve felemlítette Francziaországot. En, t. ház, ugy tudom, hogy Francziaországban sokkal jobban ismerik az osztrák-magyar monarchiának Francziaország iránt való indulatát, semhogy a francziákban magukban e gyanú felébredhetne; hogy a t. képviselő urnak sikerült-e bennök ezt mai felszólalásával felébreszteni, nem tudom; hanem egyet tudok s ez az egy az, hogy a franczia köztársaság férfiai nehezen fogják rósz néven venni, ha valamely szerződésből egy oly stipulatió hagyatik ki, mely annak idejében sem Francziaországnak, sem Németországnak, sem Ausztriának, sem Dániának, hanem egyenesen és személyesen az akkor közvetítő szerepét játszott III. Napóleon császárnak volt kívánsága. (Helyeslés jobbfelöl.) A mi azt a kérdést illeti, hogy nincs-e titkos szerződés, nem tudom, vájjon vár-e a képviselő ur erre választ? (Derültség.) Azt hiszem, a kérdéseknek oly fajtájához tartozik ez, melyre választ nem szoktak várni és ha várnak választ, azt nem szoklák elhinni. Miért? Mert vagy van, vagy nincs ilyen szerződés; de akár van, akár nincs, azt soha még egy külügyminister sem mondta meg s \gj annál kevésbé mondhatom meg én, a ki nem vagyok külügyminister. (Derültség és tetszés a jobboldalon) Ha csakugyan volt is valahol ilynemű titkos szerződés, azt soha sem mondotta meg az illető kormány. [Derültség és tetszés jobblfelöl.) S még ha a kormány meg is mondotta volna, hogy nincs, bizonyára az volna a felelet rá: ha volna is, akkor sem mondaná meg a kormány s igy még mindig feltehetjük, hogy van. A mi az előterjesztést illeti, már beszédem elején bátor voltam megmondani, hogy ezen szerződés, úgy mint 1867 óta más hasonló, sem a jövőre nézve kötelezettséget, sem terheltetést magukkal nem hozó szerződésekkel történni szokott, a hivatalos lapokban s így itt is a hivatalos lapban közöltetni fog. Én azt gondolom, hogy eddigi 5