Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-78
as2 78. országos ülés mAretius 5. 1879. perek mindig az illetőnek a legjobb saját felfogása s meggyőződése szerint fognak kidolgoztatni. Végül egész röviden szólok valamit az államerdőkről; mint már a bevezetésben jelentem. az államerdők tőkéjük értékének megfelelőleg 3'66%-kot jövedelmeznek átlag, a mi az adott viszonyokhoz képest kielégítő ; főleg, ha vesszük, hogy Angolországban s Belgiumban maga a készpénz sem hoz nagyobb kamatot. Igaz ugyan, bogy az erdészei .mérlegét 1872. évtől kezdve főleg az tette kedvezőbbé, hogy a reservált bánya erdők s a bányászati kincstári erdők az 1871. évi pénzügyministeri rendelet alapján az erdőgazdasághoz esatoltatván, a bányák veszteségi számlája az erdők javára esett. Ez idő szerint több fatermény darusítása, vagy árának emelése által az erdő-üzemnél valami nagy jövedelem-növelésre gondolni sem lehet; azért most a magán erdőgazdák a földnrívelésben szenvedett gazdasági veszteségeket az erdőkben túltermelendő fával igyekeznek pótolni, mi által a fapiacz túlságosan elhalmoztatván, a kereskedésben a fatermény éknél a keresés és kínálás között nincsen meg a kellő arány; s igy addig, míg ezen kereskedelmi conjuueturák nem változnak, mig a tárgyalás alatt lévő erdőtörvényjavaslat erőre nem lép s ez által a magánosok erdejében az erdőpusztításnak gát nem vettetik, s a termelés a termőerőnek megfelelő mederbe nem tereltetik: gondolni sem lehet arra, hogy az eddigi termelésnél még nagyobb termelésre képes államerdők a termény szaporítása, vagy árának felemelése által jövedelmezőbbekké tétethessenek. Mindaz, a mit e téren elérni lehet, legfeljebb a termények előállítási költségeinek lenyomása, az igazgatási költségeknek lejebbítése s egyes intézkedések életbeléptetése által elérhető n egtakarításra szorítkozhatik. A termények előállításának költségei sok uradalomban nincsenek kellő arányban az azon vidékeken dívó helyi árakkal; több helyen a termények előállítása s szállítása vállalkozóknak adatik ki magas áron és ez az erdészet számláját terhelőleg nyomja. Igaz, hogy ezen intézkedés az által indokoltatik, miként az erdőüzembeni foglalatosság a munkásnál a szakértelem bizonyos fokát igényli, s azért kell ezen munkát drágábban megfizetni: ezen okoskodás ellenében azonban czáfolatlanul felhozható, mikép az erdőgazdászatnak módjában van, minden erdőgondnokságbau egy-két szak értő munkás alkalmazása mellett, a vidéki lakosságot, — meiy úgyis az erdőmunkára nagy fogékonysággal bir — kiképezni, s ez által nemcsak hogy az erdőüzemuél éretnék cl kedvezőbb eredmény, mert a helybeli munkás mindig olcsóbb mint a külföldi, de a közgazdászat is támogattatnék, mert a helyi szegény népet állandó munkával ellátván, a kereset a belföldiek kezében maradna, s azt nem raknák zsebre külföldiek. Továbbá figyelem lenne arra is foidítandó, hogy a termények különféle nemeinek előállításainál bizonyos harmonicus arány követtessék, például a termények közül nem lenne szabad megengedni a túltermelést a műfáuál, mert az által sok hulladék esik el, a mi tűzi fának használtatik, ez pedig kiszorítja a kereskedésből a termelt s készletben lévő tűzi ölfát, lígy, hogy egyes vidékeken a huiladékfa, hogy el ne enyészszék, olcsón adatik annyira, hogy alig kerül egy öl ilyen fa 70 — 80 krba; ez mindeiiesetre nyereség, mert legalább valami jő be érte, de másrészt nagy veszteséget idéz elő, mert az értékesebb tűzi ölfa, melynek ára 5, 7—8 frt, kelendőségében nemcsak hogy veszít, de mert, mint nagyobb részt úsztatott anyag, gyorsan elkorhad, s végkép elértéktelenedik. Valamint az erdőgazdaság igazgatási költségeinek apasztása s czélszerűbb igazgatási rendszer behozatala által az erdőüzem mérlege kedvezőbbé válik, úgy áll ez a bányászat s államjószágoknál is; most tehát erről fogok még szólani. Az államvagyon kezelése jelenleg egyes hivatalokra van bizva, melyek ismét kerületenként, ha a bányászathoz tartoznak az egyes bányaigazgatóságok , ha pedig az erdőgazdászathoz tartoznak, az egyes jószágigazgatóságok fővezetése alatt állanak. A jelenlegi kezelés már azért sem nevezhető helyesnek, mert 1-ször drága, 2-szor az egyes igazgatóságok rendesen saját érdeköknél fogva egymás köztt versenyeznek, és igy gyakran a czélok elérésénél nem igen válogatók az eszközökben és a vélt sikeres eredmény más igazgatóságoknak és igy az államnak nagy kárára lett elérve. Azért is ezen régi, a jeleulegi viszonyoknak meg nem felelő rendszer helyett, a melynek tulajdonképen csakis akkor volt értelme, a midőn vasutaink nem lévén — az egyik kerületből a másikba való utazáshoz több hetekre lett volna szükség — egy újat, a jelenlegi viszonyoknak minden irányban megfelelőbb rendszert helyettesiteni kel!; azt pedig az által lehetne elérni: ha az országban lévő összes igazgatóságok helyébe — épen úgy, mint az államvasutaknál — egy, az ország fővárosában székelő, jól berendezett, a gondolható legtágasabb hatáskörrel ellátott bánya-, erdő-, só-,jogi és jószágigazgatóság szerveztetnék, mely az élén levő kitűnő tehetségű elnökön kivül, minden egyes szakmánál egy külön szakmájában teljesen kiképzett és meg-