Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-78
78. országos ülés márcziHS S. 1879. 375 emeli föl, a viszonyokhoz képest kielégítő eredményt szolgáltattak. Ezen eredmény kedvezőségére még indokul szolgál azon el nem hallgatható lényeges körülmény, hogy az erdészetnél 1869., 1870., 1871. és 1872. években számos millióra menő, nem épen a legokszerűbb befektetés tétetett, a mely az erdőtőke állagához esatoltatva, annak alapját neveli, de jövedelmezőség tekintetében a kivánt eredményre nem vezetett, s aligha fog is vezetni, s ez az erdészet számláját valamint a múltban, úgy a jövőben is terhelőleg fogja nyomni. De mindamellett, hogy az előttünk fekvő eredmény talán várakozáson felüli is, nem lehet, s nem szabad elmulasztani az alkalmat, a mely nehéz pénzügyi helyzetünkben ajánlatos az államjavak jövedelmeinek szaporítására, foglalkoznunk kell tehát az eszmével mindannyiszor, a hányszor erre az alkalom kínálkozik. S itt is, mint más állami jövedelmeinknél azon vezérelvet kell felállítani, hogy a kiadások apasztása, s a bevételek emelése által növeljük az államjavak jövedelmeit azon vezérelv szerint; lesz szerencsém egyetmást az állam-javakra vonatkozólag elmondani, de mert a bányászat az, mely költségvetésünket leginkább nyomja s az államjavaknak ezen neme, amely 33,3^5,448 frt tőkét képvisel, a legkirívóbb: ezzel először tüzetesen fogok foglalkozni; az erdészetre, államjószágokra, s a jogügyi kezelésre beszédem folyamában futólag rátérek. Fokozta tik a bányászatnak jelentősége az által, hogy az államvagyonnak jelentékeny része, 7 3-da bányamívelésből és vasgyártásból áll, és hogy ez a magán vasgyárakkal együtt úgyszólván majd nem egyedüli iparunkat képezi, s hogy a kincstári vasgyáraknak fejlődése és virágzása a magán vasgyárak fejlődésével és virágzásával oly szoros összefüggésben áll, hogy amazok hanyatlásával a magán vasgyáraknak is tönkre kell menniök, miután továbbá a bányászat és a vasipar országunkban kifejtendő iparunknak alapját képezi, — mely nélkül országunk felvirágzására még gondolni sem lehet — azért ezen vállalatokra a legnagyobb gond lenne fordítandó. A bányászat részletesen 1877. évben azon eredményt adta: a fémbányamíívek . . 35,739 fit29 krnyi veszteséget adtak, az ágió nyeremény a termeit fémeknél azonban volt . 429,170 „ 42 igy tehát a fémbányászatnál 392,431 frt 13 krnyi nyereség mutatkozott; azonkívül adott nyereséget a pénzverde . . . 59,060 fit 19 krt a dubniki bérbe adott opálbánya . . . 10,450 frt 32 krt A bányamííveknéli nyeremény volt . . . . 461,941 frt 64 kr. Veszteséget adtak : A kőszénbányák . . . 154,956 frt 78 kr. A vasművek .... 123,950 „ 60 „ A bánya-igazgatósági kezelésből eredő veszteség 105,861 „ 32 7, „ A bánya-számvevőségekből eredt veszteség . . 86,234 „ 75 „ Összesen . 469,151 frt 67 kr. A jövedelem volt . . 461,941 „ 64 „ és igy a valódi veszteség 7,210 frt 03 kr. Egyelőre eltekintvén a bányaigazgatóságok és bányaszánive\ ősegek kezelésére szükségelt költségektől, a bányászatnál feltűnő veszteséget a kőszénbányák és vasgyárak adtak. A kincstári birtokokhoz csak két kőszénbánya tartozik : a diósgyőri és a zsilvölgyi, ezeknek az 1877-iki zárszámadások szerinti eredménye volt: a diósgyőrinél 11,491 frt 78 krnyi jövedelem, a zsil völgyinél pedig 166,448 frt 56 krnyi veszteség. Miután a zsilvölgyä kőszéntelepnél az egyei rétegeknek vastagságánál és fekvésénél fogva a szenet olcsón lehetne lefejteni, feltűnő az, hogy akkor, a midőn a diósgyőri kőszénmívelésnek, a melynek még sokféle viszontagságokkal megküzdeni kellett, meglehetős jövedelme volt: a zsilvölgyi kőszénbáayászat, hol az olcsó és czélszerű termelés és elárúsításnak a széntelep tulajdonságainál és drága befektetések folytán mindannyi tényezőkkel bir, ily hallatlan veszteséget adott, és miután, tekintvén az elmúlt évek számadási zárlatait, ezen veszteség acut jelleggel bir, igy ezen veszteség csakis a hibás kezelés, és talán még hibásabb eladási szerződések megkötése által támadhatott. Mindenki tudja és ez nem tagadható: hogy Francziaország és az észak-amerikai államoknak vasgyárain kívül, az egész világon, a többi vasgyáraknak szorult helyzetüknél fogva, működése a jövő jobb idők reményében csakis anyagi veszteségek mellett tartható fenn, és igy a kincstári vasgyáraknak veszteségén csodálkozni nem lehet; —tekintve azonban azon körülményt, a mint ezt már beszédem kezdetén is hangsúlyoztam, hogy itt Magyarországban a kincstári vasgyáraknak fejlődése és virágzása már hivatásuknál fogva is, a inagánvasgyárak fejlődésével és virágzásával a legszorosabb viszonyban áll, és tekintvén azt, hogy a magyarországi vasgyártás, úgyszólván egyedüli iparunkat képezi, s hogy egyéb iparágaink fejlődése leginkább vasgyárainkban lelheti fő támaszát és egyedüli alapját,
