Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-77

354 77. tr-stágox itt* mire?,i»s 4. IWt, hogy a pénzügyi költségvetés tárgyalása alkalmával általánosságban akarnék elmondani egyes észrevételeket s ebben hivatkozom az eddigi gyakorlatra. (ügy van! ügy van! a haloldalon.) Rendesen fordulnak elő oly kérdések, melyeket a költségvetés egyes tételeibe beleilleszteni nem lehet, a melyek azonban az illető tárezának működésével szoros kapcsolatban állanak. Egy szakszerinti tételhez ezen kérdéseket beleilleszteni nem lehet, mert a számszerinti vizsgálatnál bizonyos pénzügyi tekinteteknek kell irányadókul szolgálniuk. Ezeket voltam bátor a tisztelt elnök ur megjegyzésével szemben előadni; egyszersmind kérvén és fentartván magamnak is azon jogot, mely a ház tagjait az eddigi gyakorlat szerint megilleti. [Helyeslés a baloldalon és a szélső baloldalon.) Elnök: Epén nem vontam kétségbe, tisztelt ház, a képviselő uraknak abbeli jogát, hogy ilyenkor általános észrevételeket tehessenek. Figyelmeztetésem csak arra vonatkozott, hogy az eddigi szokás szerint az egyes tárczák előirányzatánál kérdésül nem tétetett fel, hogy a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatik-e ? Tisza Kálmán ni mistere S n ök: T. ház! Minekelőtte egy pár szóval a főihozottakra reflectáhiék, az iránt kívánok nyilatkozni, a mi imént a ház t. elnökének felszólalása következtében mondatott. Részemről azon nézetben vagyok, hogy a mit a ház t. elnöke figyelmeztetésül mondott, egészen megfelel mind a szokásnak, mind a czélszerűségnek s mind magának azon kívánalomnak is, a mely itt kifejeztetett, Mert a ház tisztelt elnöke nem mondotta, hogy általános észrevételeket egyik vagy másik budgetre nézve, nézete szerint, tenni ne lehetne: csakis — leg# alább én igy értettem —• azt mondta, hogy általánosságban a budget felett történvén szavazás, minden egyes budgetnél külön általános, s külön részletes vita és külön szavazás nem volna helyén. Azt gondolom, hogy ez által valóban senkinek jogköre nem vitiáltátik, az eljárás pedig helyesebbé tétetik, mint történnék ellenkező esetben. Azt, hogy aztán ezen általános észrevételek mily keretet vegyenek, természetesen, a t. képviselő urak fontolandják meg; s pedig remélem legalább figyelembe vételével annak is, hogy az országnak rendszeres költségvetésre ép úgy szüksége van, mint arra, hogy a képviselőház még más tárgyakkal is foglalkozni képes legyen. A mi a felvetett kérdéseket illeti, én őszintén megvallom, hogy csakugyan azt hiszem, hogy ma a közigazgatási organisatió felett részletesen vitatkozni haszonnal nem lehet, mert ezen kérdés megoldása itt mellékesen a belügyministeri költségvetésnél a lehetőségek határai közé nem tartozik. S csak azt kívánom megjegyezni Szederkényi t. képviselő ur nyilatkozatára, hogy még ha egy concret tervvel volna is dolgunk; még ha a t. ház azon helyzetben volna is, hogy a felett határozzon; még ha azon nézet, mely itt proponáltatott, egy concret terv alakjába öltöz• tetve el is fogadtatnék: akkor sem vonhatná ! maga után, hogy a belügyministeri folyó évi költségvetés meg ne szavaztassák, mert még akkor is, addig, mig azon újabb rendszer életbe lépne, a közigazgatásnak mai módon való vezetéséről okvetlenül gondoskodni szükséges. (Igaz !) S azt gondolom, hogy nem köszönnék meg a t. képviselő urnak a megyék választott tisztviselői sem, ha sikerülne neki a belügyministeri budgetet elvettetni, mert akkor azután nem tudom, hogy azon igen t. tisztviselői a megyéknek és közvetve az államnak mi utón és hogyan fognák az őket jog szerint megillető díjazást élvezni? (Derültség !) Különben a t. képviselő ur azt mondta, hogy nagy a panasz a közigazgatás ellen. En, t. ház, megvallom, nagy érdekkel vártam, hogy épen a szorosan vett belügyi közigazgatást illetőleg mini! panaszokat fog a t. képviselő ur felhozni. De ilyeneket nem hallottam. 0 bessélt a pénzügyi közigazgatásról, melynek sem orgánumairól, sem vezetési módozatáról a belügyministeri költségvetésben nincs s nem is lehet szó; beszélt még — s pár szóval fogok reá reflectálni — a közigazgatási bizottságokról, de a mely szániára és a melyről a költségvetésben hasonlag nincs szó; beszélt általánosan a kinevezés és választás elveiről, a centralisatióról: de megvallom, valamely panaszt a belügyministeri tárczához tartozó valódi közigazgatásról az ő előadásában felhozva nem láttam. Egyébiránt ez nem azt teszi, t. ház, mintha én nem tuduám, hogy itt és ott történnek hibák; meg nem is azt teszi, hogy ezen történt hibákat a magam részéről a választási rendszerűek tulajdonítom, mert hibák minden közigazgatási rendszer szerint, úgy a választott, mint a kinevezett tisztviselők vagy hivatalnokok mellett követtetnek el mindenütt a világon és fognak is elkövettetni mindig. De azt kénytelen vagyok megjegyezni — s ezt teszem azon nézetemnél fogva, melyet már 1875-ben, midőn belügymimsterré lettem, kimondtam, hogy a valódi közigazgatás terén a hibák és panaszok legnagyobbrészt — nem kizárólag — de legnagyobb részt oly vidékekről jőnek, a hol még létezik azon, nem mondom, hogy apadásban nem lévő általános nézet, mely a törvényhatóságoknak az autonómiának teendői közt kicsinyli a közigazgatást, és inkább szeret nagy, általános világpolitikával foglalkozni. (Helyeslés a jobboldalon.) Nézetem különben nekem ma is az, a melyet 1875-ben kifejtettem. Én részemről megmondtam első körlevelemben, melyet a törvényhatóságokhoz