Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-63

so 6S. országai tflés február IS. 1871. Tlialy Kálmán: Összes már kiépített és még tervben lévő vasútvonalaink közül alig vau talán egy is, melynek kereskedelmi fontossága ! egész általánosságban, valamint annak egyes l részletei is oly behatóan megvitat!attak volna, mint a tervezett budapest-zimotryi vasútvonal. Különösen annak idejében, midőn ezelőtt, ha jól emlékszem 4 évvel, egy belga consortium ezen világkereskedelmi fontosságú pályának kiépítését minden kamatgarantia nélkül megajánlotta. Azok, kik ezen vaspályáról a hírlapokban és egyebütt is nyilatkoztak, két táborra oszlanak, a Dunántúliak és a Tisza-Dunaköztiek táborára. Az egyik rész az ország legvirágzóbb vidékein, a Duna jobbpartján kívánta a vonalat vezettetni, míg a másik rész azt vitatta, hogy a Tisza- és Dunaközti homoksivatagok épen e vasútvonal arra vezetése által fognak virágzóvá tétetni. Abban ' azonban mindkét rész megegyezett, hogy a konstantinápolyi kereskedelmet hazánk felé vezetni ! hivatott vaspályának világforgalmi főpontja hazánk j fővárosa, Budapest legyen. A városoknak, valamint különösen a főváro- | soknak még áldozatokkal is emelése, mindenha I egészséges és czélszerű politikának bizonyult, a : római időszaktól kezdve egész napjainkig. Már ; pedig Budapest világkereskedelmi forgalom köz- j pontja csak akkor lehet, ha először a közrak- i tárak kellő dimensióban kiépíttetnek, s másod- 1 szór, ha a konstantinápoly-belgrád-ziniony-bucla- | pesii vasútvonal létrejön. S mégis, mi történik? j Rendesen jól értesült közlönyök, mint a bécsi i „Neue freie Presse", csak legutóbb azon köz- I léssel állottak elő, hogy kormánykörökben azon j terv mellett buzgólkodnak, miszerint a belgrádzimon)" budapesti vonal háttérbe szorításával, a pancsova-kikindai vonalrész kiépítésére adassék engedély az osztrák állam-vaspálya társaságnak. Megvallom, t. ház, kétszeres megdöbbenéssel olvastam e hirt; megdöbbenéssel általában ugy mint magyar, s megdöbbenéssel másodszor azon : minőségemben, mint Budapest főváros egyik I választókerületének képviselője. Ugyanis nyilván ] tudjuk azt, hogy az osztrák államvaspálya - tár- \ sulat hatalom, hatalom még a magyar kormány- j nyal szemben is. (Ugy van! a szélső baloldalon.) ' És épen azért igen aggodalmas ezen ügy, mely- j lyel esetleg a főváros legvitálisabb kereskedelmi ! és forgalmi érdekei ezen Bécs felé gravitáló nagy i államvaspálya társaságnak, mintegy kegyelmére j fognának bízatni. (Ugy van! a szélső balon.) Ha általában tekintjük vasútépítési politikánkat, azt tapasztaljuk, hogy az eleitől fogva j két végletben mozgott. Eleinte rohamosan, nyakrafőre építettünk; most pedig utóbbi időben teljesen visszariadtunk, és Petőfi Pató Páljával mindenre azt mondjuk: „Ej b. ráérünk arra még!" Ha azonban a zimony-budapesti vonal kiépítésére vonatkozólag még sok ideig Pató Pál politikáját követjük: az ország és a főváros anyagi érdekei nagyon meg fogják azt sínleni. Ugyanis, ha ezen vonalnak minket illető részét ki nem építjük és viszont a nis-belgrádi résznek kiépítésére Szerbiát nem sarkaljuk: megfogunk előztetni a salonikmitrovitz-novibazár-novii vasút kiépítése által, mely Bécs felé vezet. Tapasztaljuk már is, hogy épe!) azon belga consortium, melyről szóltam, és mely annak idejében az ajánlatot tette a zimony-budapesti vonalnak kamatgarantia nélküli kiépítésére, tudomásom szerint osztrák engedély alapján már Aspangnál építi a vaspályát a novii direct összeköttetés czéljából. S ha ebez vesszük a katonai pártnak Novibazár elfoglalása iránti törekvéseit: előttünk áll a tény, hogy a keletnek vasúti direct összeköttetését hazánk kikerülésével Bécs számára akarják absorbeálni. Ha aztán egyszer a keleti kereskedelem ezen irány felé vette útját, és a bécsi ipar utat tört magának első sorban a Balkán-félszigetre, azután az Aegei tengerig: hiába fogunk mi kapkodni és építeni vasutat Budapest kereskedelme és ipara érdekében Zimony és Belgrád felé. Késő lesz. Ugy járunk, mint jártunk, midőn a tömös-galaczi és a mármarossziget-szuesavai összeköttetést addig halasztottuk, míg az osztrákok kiépítették G ácsország felé a esernovicz-jassii vasutat hazánk megkerülésével, a magyar vasutforgalom végtelen kárára. (Ugy van! a szélső balon.) Budapest tehát végtelenül sújtva lenne, ha a budapest-zimonyi vonal idejében ki nem építtetnék, s megelőztetni engednénk magunkat a novi-mitrovitz-saloniki vasútvonal bécsi direct összeköttetésének létesítése által. Oda kell tehát törekednünk, hogy a budapest-zimonyi vasutrész minél előbb kiépíttessék. Most, miután a 100 milliós kölcsön a kormány részére megszavaztatott, módjában áll a kormánynak ezen valóban a magyar kereskedelmet és Budapestet véghetetlenül emelendő vonal kiépítése. Midőn ezen most említett nagy kölcsön e házban oly érdekesen vitattatott, a t. kormány részéről szemrehányás tétetett Lónyay grófnak, hogy a mai anyagi romlás részben az ő s elvtársai végzetes politikájára vihető vissza. No, már kérem, azon pártnak, melyhez tartozni szerencsém van, legkevésbé lehet feladata gr. Lónyayt és politikáját igazolni, azonban azon válaszban, melyet a t. kormány tőle és elvbarátaitól e kérdésre nézve kapott, hogy t. i. ő és elvtársai által annak idejében legalább oly befektetések történtek, melyeknek ma némi gyümölcsei az államháztartásban észlelhetők, nem lehet tagadni, sok igazság rejlik. Mire ruház be azonban a mostani kormány? Hová investiál? Sehová, csupán Boszniába. (Derülség a szélső balon) Azonban a pauperismus oly ijesztő mérvben terjed, ugy az