Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-77
márczins 4. 1879. gc^ 77. •rszágos ttlé ingathatiiók. Magyarországon a magyar nép szelleme, culturája, a magyar történeti fejlődés alapján egyedül csak a megyei autonómiai, a mely képes létrehozni és biztosítani a jó, olcsó és biztos közigazgatást. {Helyeslés a szélső balon.) Azon nézet, mely legutóbb felmerült, hogy pl. a jelen bajokkal szemben közigazgatási bíróságok alkotása által kell intézkednünk, s részben segítenünk, merem mondani és jósolni, hogy czélhoz nem fog vezetni. {Igaz! a szélső balon.) Ezek még inkább complicálják a meglevő dolgok labirynthusát és én ez által kivezető utat nem látok azon bajokból, melyekben közigazgatásunk van. (Igaz! a szélső baloldalon) Ezek levén nézeteim és meggyőződésem, óhajtandónak tartanám, s azt hiszem, az ország ennek felszólalásaival, s panaszaival szintén hangot adott, s igy egyszerű szavaim csak tolmácsai annak, hogy a kormány állapítaná meg és hozná köztudomásra, hogy mi az ő közigazgatási programmja? Ma ez sokkal szükségesebb volna, mint valaha. Mondja meg a kormány, hogy mily irányban akarja érvényesíteni közigazgatási politikáját; mondja meg, hogy az önkormányzat, vagy a ecntralisatíó utján akar-e haladni; mert, hogy azon az utón, melyen eddig haladt, ezentúl nem haladhat, azt épen a most mondottak által akartam felmutatni. [Helyeslés a szélső halon.) Ha a kormány őszintén előadja e tekintetben programmját, megismertet azzal, hogy közigazgatási bajainkon mikép kivan segíteni, hogyan kívánja közigazgatásunkat fejleszteni : szívesen hozzájárulok a költségvetés megszavazásához; de mig ezt nem ismerem, mig e tekintetben tisztában nem vagyok, engedje meg a kormány, hogy ezen kérelmemet megújítva, azt mondom, hogy a mig ez meg nem történik, addig a költségvetést a jelen kormánynak meg nem szavazom. (Helyeslés a szélső balon.) Zay Adolf: T. ház! Kijelentem, hogy én a tárgyalás alatt levő javaslatot nem akarom tüzetesen tárgyalni, (Nagy zaj.) hanem csakis egy pár megjegyzést tenni. Es ezt is csak azért teszem, mert az előttem felszólalt t. képviselő urnak beszédében indított arra, de ne higyje a képviselő ur, hogy polemisálni akarnék vele. Tárg} r ilagos, józan belátása és rokonszenves előadása minden másra, t. i. megfontolásra, megszívelésre, de polémiára egyáltalában nem bírt engem, de egy pár megjegyzéssel mégis tartozom neki, mert tárgyilagosan nekünk és nekem is egy kis szemrehányást tett. E tárgyról kell tehát szólanom. Nem közvetlenül engemet, de egy távollevő barátomat érintve, azt monda, hogy azon távollevő barátom panaszkodott, hogy a kinevezett közigazgatási tisztviselők minő eljárást köretnek, miként élnek vissza hivatalbeli hatalmukkal. T. ház ! Ha valamely közigazgatási közeg a reáruházott hatalommal visszaél, abból még nem lehet következtetni, hogy maga a rendszer, mely a tisztviselőt odaállította, rósz, mert minden rendszer mellett történhetnek visszaélések. Én különösen azt állítom, hogy az adófelügyelők, a kiket a t. képviselő ur felhozott, nem képzelhetem, hogy ezek választott tisztviselők által tölthetők be. Egy példát mondott a t. képviselő ur és hozzátette, hogy ez meggyőző hatálylyal fog birni. Én megfontoltam ezen példát, megfontoltam, hogy 48 előtt igenis, még a véradót is lehetett a választott tisztviselők által kezeltetni : de azóta nagyon is megváltoztak a viszonyok a védrendszer és ne méltóztassék hinni, hogy a véradó most csakis kizárólag választott tisztviselők által kezeltetik. Ez csakis a legalsó fokon történik, mig a felsőbb fokon kinevezett hivatalnokok, a honvédelmi ministerium közegei által kezeltetik. De méltóztassék meggondolni, az alsóbb teendők a többi adóknál is a:;on választott tisztviselők által végeztetnek, a kik a néppel közvetlen érintkezésben vannak és így ennek elvégzése ma is a kinevezett tisztviselők kezeire van bízva, mint a véradónál. A t. képviselő ur megemlítvén a nézeteltérést, a mely köztiünk és a t. képviselő ur köztt a tisztviselők választása tekintetében fenforog, azon megjegyzést tette, hogy miért ellenezzük mi és miért ellenezem én a tisztviselők választását ? Megmondom ennek okát egész röviden, mert nem akarok most ezen ügynek bővebb fejtegetésébe bocsátkozid, majd később lesz alkalmam rá, tüzetesen renectálni. Azért, mert lefelé nem látok függetlenséget, — bocsánat a kifejezésért, nem akarok azzal sérteni senkit, — én napszámosoknak tekintem a választott tisztviselőket, mert csakis 3, legfeljebb 6 évre választatnak és így nem élethivatás, nem biztos kenyér ez; nem lehet tehát követelni a választott tisztviselőktől először a qualificatiót, másodszor a lefelé való önállóságot és függetlenséget, mert azzal a választó polgárral szemben, a kitől újra megválasztatása vagy meg nem választatása függ, kötelességét a legnagyobb loyalitás mellett sem lesz képes mindig teljesíteni. Hát kérem, állandósítani kell e hivatalt, hivatássá kell azt emelni és a tisztviselőket nemcsak felfelé, hanem lefelé is kell függetlenekké tenni. Ez bir engem arra, hogy a kinevezést pártoljam, mert ezzel jár úgy a qualificatió, mint az állandó élethivatás. De hozzáteszek még valamit, a mit talán a t. képviselő urat is meg fogja nyugtatni. A kormányzati rendszer mostani állásánál fogva, a jelenlegi aerában, a kinevezést, melyet elvileg helyeslek, én is keresztülvihetetlennek tartom és
