Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-76
338 ?6. országos Ülés márcziu* %. 1879. bő] intéztetnek; azt, hogy a legnagyobb külföldi lapokhoz Bécsből küldetnek a levelezések hamisan Budapestről keltezve: ezt nem tartom helyesnek és ez ellen tiltakozom. (Ellenmondás jobbfelöl.) Ez alkalommal még egy óhajt kívánok kifejezni arra vonatkozólag, hogy a magyar sajtó miért nem emancipálja már egyszer magát a bécsi sajtó befolyása alól. Tizenkét esztendeje, hogy állami önállóságunkat visszaszereztük, azóta semmi sem történt arra nézve, hogy a magj r ar sajtó a bécsitől emancipáltassék, sem pedig arra, hogy mi a külföld irányában önállókig lépjünk fel. Ma az összes külföldi informátiót Magyarországra nézve nem szolgáltaíja. más, mint a kaiserlich-königliches CorrespondenzBureau Bécsben. Ez egy osztrák hivatalos közeg; másrészről ugyanazon Correspondenz-Bureau és ugyanazon „Politische Correspondenz", mely franczia kiadásban is megjelenik, küldi meg az összes Magyarországra vonatkozó politikai tudósításokat. Én óhajtanám, hogy a magyar sajtó ezen osztrák tutela alól felszabaduljon, annál inkább, mert az eddigi viszonyból a magyar sajtónak semmi haszna sincs, és azon költségek, melyek távirati és levelezési díjak fejében a magyar hírlapokra kivettetnek, tökéletesen elegendők leimének arra, hogy egy minden osztrák befolyástól ment sajtó-informationális iroda fenn tartassák. Ez, t. ház, annyira fontos, hogy még a legkisebb államnak is megvan; pl. Szerbia, Oláhország, sőt még Montenegrónak is vau a külföldön, teszem Parisban, külön kis informationalis irodája, ugy, hogy Parisban, Londonban minden perczben megtudom, hogy mi történt Cettinjében, ha azo 1 irodához fordulok. Magyarországra nézve azonban nem lehet a külföldön megtudni semmit, hacsak nem Bécsen át. Én tehát az ezen czím alatt előirányzott összeget nem fogadhatom el, illetőleg csak ugy, hogy azon irányban, melyet megjelölni szerencsém volt, tegyen változtatást, és hogy a magyar sajtót emancipálja az osztrák sajtó alól. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Egy pár szóval mégis tartozom nyilatkozni, s nyilatkozom mindenekelőtt arra nézve, hogy azt hiszem, hogy én legalább arra okot, hogy mintegy rendeletileg hozasson a t. híz be az ülésbe, még eddig nem adtam, s mindenesetre praecedens nélkül is volna, hogy ily eljárás követtessék. A képviselő ur meggyőződhetett volna különben, hogy ez alkalommal is nem azért nem voltam a házban jelen, hogy mulatni mentem, hanem azért, mert dolgom volt oly emberekkel, kiknek ismét igen fontos és sürgős ügyekben az ország távoli részéből levén dolguk, azt gondoltam, hogy czélszerübben cselekszem, hogy ha őket nem tartóztatom, mint hogy itt legyek, csak hogy egy szó ne mondassék, melyet én meg nem hallgatok. (Helyeslés a jobboldalon) Költségvetésem tárgyalására bizonyára kötelezve éreztem volna magamat megjelenni, habár megvallom, hogy ha eddig még be nem jöttem volna, azzal semmitsem veszítettem volna. (Derültség jobbfelöl?) A mi magát a kérdést illeti, a képviselő ur legelsőben is degradálást lát a sajtóra nézve abban, hogy a sajtó és fordító osztály együtt említtetik, mert azt mondja, a fordító osztály utoljára is mechanicus munkát végez. Nekem sokkal jobb véleményem van a sajtóról általában és pártkülönbség nélkül, semhogy azt higyjem, hogy a magyar sajtónak bár legkitűnőbb képviselője is abban degradálást látna, ha a fordító osztálylyal egy fejezet alatt említtetik a sajtóosztály is. De különben, ha a képviselő ur szives volna megnézni, a ministerelnök is egy fejezet alatt van említve az irodatiszttel, (Derültség) ott van: „ministerelnök, ministeri tanácsos, irodatiszt'', a ki pedig még inkább mechanikai munkát végez, mert az nem is fordít, csak másol. De é:i egyáltalában ugy fogom fel a dolgot, hogy nem abban lehet degradatió, ha valaki mással, ki alsóbb rendű munkát végez, egy fejezet alatt szerepel, hanem, hogy kinek-kinek megbecsültetése, hogy azon minőségben, melyben van, hogyan teljesíti feladatát. (Helyeslés a jobboldalon.) Eu tehát azt, hogy ebben a sajtóra nézve legkisebb sérelem vagy degradatió lehetne, határozottan kétségbe vonom, és azt hiszem, igen kevesen lesznek, kik a t. képviselő ur véleményét pártolják. (Egy hang a balfelöl: Hát a íorresprndenz Bun-.au !) Arról is fogok szólani, csak kis türelmet kérek. Másik sérelme a képviselő urnak, hogy Bécsben — úgymond — a külügyministeriumban van egy sajtó iroda, melyben ennyi és annyi magyar ember van. Arra már csakugyan alig voltam elkészülve, hogy a magyar képviselőházban az rovassék fel a kormánynak bűnül, hogy ott, a hol a magyar-osztrák monarchia viszonyairól van szó, hol a külföldet felvilágosí| tani szükséges, hogy — mondom — ott esetleg egynehány magyar ember is van, a kikben a mellett, hogy az osztrák-magyar monarchiához számítják magukat, még magyar érzelmek, magvai' rokonszenvek és magyar irányzatok is léteznek. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha megtámadtatott volna a költségvetés azért, hogy ott nincsen kellő számban magyar ember, akkor érteném, de hogy azért támadtatik meg, hogy van ott magyar ember is, az az én csekély felfogásomat felülmúlja. A mi a „Correspondenz Bureaut" illeti, nem fogadom el ugyan mindazt, a mit a t. képviselő ur
