Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-76

í«. omágos ülés márezius S. 18Í». gj*? mennyit a t. ház meghatározott, a mi a sanctiót meg is kapta. Most nem értem, honnan ered tehát az az adósság. A mi kérésünk tehát az, hogy ne tessék ezt a, mint egy a menyországból leesett adósságot, a melyről nekünk fogalmunk sem volt, most íelszámítani. Az indokolásban erről csak az áll, hogy miután Szlavonország 1.200,000 frttal tartozik, vétessék fel anticipando 75,000 frt. A mi kérésünk az, hogy ne méltóztassék ezt úgy számítani, mert ennek törvényes alapja nincsen. Mi tehát azt kérjük, hogy a törvény értelmében adassék meg a 45*/o, hozzáadva azon concessiótis, hogyha a t. ház a t. pénzügyi bizottság javaslatát elfogadja, a legközelebbi időben a regnicoláris deputatió működése úgyis meg fog kezdetni, akkor ezen kérdés is elintéztessék, és ha bebizonyul, hogy csakugyan tartozik ezzel Horvátország, talán egyebekkel is, gondoskodni lehet, hogy ez kiegyeztessék. Pártolom különben az előirányzott tételt. Gr. Szapáry Gyula: T. ház! Egyáltalában mindenkor helyesnek tartom azt az elvet, hogy ha a költségvetés tárgyalása alkalmával valamelyik tétel felemeléséről van szó, az, mielőtt a t. ház felette határozna, a pénzügyi bizottsághoz utasittassék; ugyanazért én részemről sem ellenezhetem azon indítványt, melyet Lukács Béla t. képviselő ur tett, hogy a szóban levő' tétel a pénzügyi bizottsághoz tétessék át. Ha a t. ház ezt elfogadni méltóztatik, akkor most nem reflektálok azokra, a mik ezen tétel felett mondattak, hanem fentartom magamnak a jogot, hogy ezt majd akkor tehessem, midőn a pénzügyi bizottság véleménye alapján ismét a t. ház elé kerül e kérdés. (Helyeslés.) Szalay Imre: T. képviselőház! Szükségesnek tartom ezen czímnél felszólalni azért, hogy némi tekintetben hangot adjak azon érzelmeknek, a melyekkel, mint magyar állampolgár, egy más állam polgárai irányában viseltetem. Meg fogom kisérleni azt oly higgadtsággal tenni, mint a minőre parlamenti gyakorlatunkban példák vannak; meg fogom kisérleni elfelejteni igen sokat, a minek emléke, azt hiszem, minden magyar ember keblében egyformán sajog. Sajnálom azt, hogy nem lehetek egy véleményben Irányi Dániel t. barátommal, hanem pártolom azon enuutiatiót, melyet Simonyi Ernő t. képviselőtársam a lefolyt általános budget-vita alkalmával tett. Azt mondja Irányi Dániel t. barátom, hogy annak, hogy Ausztrával a kiegyezés megtörtént, nemcsak egyedül a horvátok voltak okai, hanem e mellett szavazott erdélyi képviselőtársainknak egy része, úgy szintén a felső-magyarországi képviselők is. Engedelmet kérek, ebben a kérdésben a horvát képviselők nélkül ma Magyarországnak önálló vámterülete volna; mert ha a horvát képviselő urak akkor, mikor a kormányt támogatni kell, mindig fel nem jöttek volna, akkor a kormány már régen megbukott. Elnök: T. ház! Az Irányi Dániel t. képviselő ur által előhozottak nem tartoztak ugyan a költségvetés részletes tárgyalásához, de oly fontosnak tartottam azokat, hogy e tárgyban egy conversatiót meggátolni nem tartottam lehetségesnek. De kérem a t. képviselő urakat, valamint a t. szónok urat is, hogy méltóztassék ezen magában nagy fontosságú és kényes dologban enuntiatióit csakugyan azon mérséklettel megtenni, a melyet a t. képviselő ur beszéde elején czélul kitűzött. (Helyeslés) Szalay Imre: Én, t. képviselőház, midőn Horvátországot, mint egy más államot tekintem, és magyar szempontból szólok a dolgokról, nem felejthetem azt el, hogy minden szabad mozgalom és függetlenségre törekvés, mely ezen országban keletkezett, a horvátoknak örökös ellenzésével találkozott, és ők voltak azok, kik 1848-ban magukat a camarilla által felhasználtatták. (Felkiáltásolt a horvát képviselők padjairól: Nem áll!) Irányi képviselőtársam azt monda, igyekezzünk a viszonyt bennsőbbé tenni a horvátokkal. Azt kérdem képviselőtársamtól, lehetőnek hiszi-e és miképen a tűznek a vizzel való egyesítését s a szabadságot a zsarnoksággal? (Mozgás a jobboldalon.) Azt mondja Zsivkovics János képviselőtársam, hogy a mi pártunk nem kormányképes, ez olyan állítás, t. ház, a mit szó nélkül nem hagyhatok. (Ugy van a szélső balon.) Miért ne lenne az? állítani valamit csak úgy a levegőbe, könnyű, de azt bizonyítani is kell. Mi az 1848-ki alkotmány alapján állunk. Minden oly változtatást, melyet az 1848-ki alkotmányon az országgyűlés többsége határozott, törvénynek tartok, s a mig törvény, azt meg is tartom, mi eddigelé egyetlen törvényt sem tapodtunk lábbal; de hogy az 1867-ki alapot törvényes utón megváltoztatni igyekezünk, az természetes. Ugy látszik, hogy azon horvát képviselőknek, kik a kormányt támogatják, s kik közül egy sincs e párton, Horvátország függetlensége Magyarországéval együtt nem kell; úgy látszik, a maguk országuk függetlenségére sem törekesznek, mert ha Magyarország független állam lenne, Horvátországgal együtt lenne az, A horvát képviselő urak egyébiránt egészen más húrokat pengetnek itt a magyar parlamentben, mint otthon a horvát tartománygyülésen. A felirati vita alkalmával elmondottam egyetmást, a mit a horvát képviselők otthon mondottak, alkalmasnak találom azokat itt újra elmondani,