Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-75

32Ü ?5. országos illés Biárcziiis 1. 1879. helyesen idézte volna a törvényt az ügyész, ha a felhozott tényálladéknak megfelelő vádat emelt volna, helyet adott volna panaszának az esküdtszék. De ily esetek, midőn az államközegek ügyet­lensége miatt, az esküdtszék kénytelen volt fel­mentő határozatot hozni, ezért az esküdtszéket gyanúsítani nem járja. (Eláll! Zaj.) A közbe­szóló képviselő Szalay Imre urnak megjegyzem, hogy mai felszólalása miatt csak köszönettel tar­tozom nekie, mert én részemről meg vagyok győződve, hogy alaposabban nem lehetett aján­lani indítványunkat, mint azon nagyon is alapos támadás által, melyet ő ellene intézett. (Helyes­lés a szélső balon.) T. ház! Miként előbb kijelentettem, a mi­nister még vizsgálatot sem akart elrendelni; jól teszi, mert meg vagyok győződve, hogy ha az ő ottani alázatos szolgája Vächter Frigyes által fel­küldött jelentést egy teljesen pártatlan ember felülvizsgálná, az ügy egészen min színben tűn­nék fel, mint a milyenben jelenleg fel van tün­tetve. Tehát ezért vizsgálatot, igazságos vizsgála­tot nem akar megengedni ; hiszen, t ház, maga a belügyminister ur régebben, midőn még nem ült ott, a hol most ül, mondott valamit, a mit most én bátor leszek neki emlékezetébe vissza­hívni. A közigazgatási önkény elpalástolása ellen szavában, mondta: „Mi utoljára az eredmény? Az, hogy kifejlődik lassanként a közigazgatási önkény; a minister és a képviselői többség köl­csönösen ámítják egymást és magukat, együtt elnyomják az ország egyeseinek érdekeit, az or­szág jogát és törvényét." Ezt jósolta, ettől intett Tisza Kálmán, mint ellenzéki képviselő, és most ő maga teszi meg, mint minister. Es most engedje meg a t. haz, bevégez­nem felszólalásomat. (Felkiáltások: Eláll! Hol­nap ! Már két óra,!) Elnök: Méltóztassanak meghallgatni a kép­viselő urai, hogy végezhesse be beszédét. Zay Adolf: Azt mondta a í. belügyminister ur, mintha dicsekedni akart volna, hogy minő ügyes embert küldött ő oda Szebenbe helyette­sének, hogy valóban méíratlanság, hogy mindig megtámadják azon embert, a ki a magyar állam eszméjének szentségét őrzi keblében. Én meg­engedem, hogy a t. főispán ur keblében a magyar állam eszméjét talán őrzi, de azt helytelenítem, ho. v ő ezen érzülettel beéri, mert véleményem szerint szükséges volna érzülethez ész is, (Moz­gás jobbfelöl.) De talán a t. belügyminister ur azt gondolta, hogy a német közmondás szerint: „Wem Gott ein Ámt gibí, dem gibt er aueh Verstaud", hivatalhoz majd megjön az ész is. De ha a t. belügyminister ur látta volna, hogy az ő helyettese hogyan discreditálja a magyar álla­mot és a magyar közigazgatást az által, hogy napról napra ügyetlenül, tapintatlanul jár el: akkor tudná is, hogy minden érzületének daczára nem alkalmas ember arra, hogy ott megkedveltesse a magyar viszonyokat. Ha a t. belügyminister ur szerencsésebb lett volna az egyének megválasz­tásában, ha loyalis, értelmes és művelt embert, küldött volna Szebenmegye müveit polgárai közé, ki hivatását nem keresné hetvenkedésben, hanem ügyes és loyalis közigazgatásban, már régen be­állott volna Szebenmegye ben az önkormányzat és az állami közigazgatás köztt azon harmónia, azon közreműködés, melyet én is szükségesnek látok, és melynek létrehozatalában minket napon­ként gátol a főispán ur. (Felkiáltások jobbjelöl: Eiáll! Holnap! Már két óra! Zaj.) Elnök: A közbeszólással csak hosszabbítják a t. képviselő ur előadását. Ki kell hallgatni a t. képviselő urat, remélem, nem sokára be fogja fejezni beszédét. (Derültség.) Zay Adolf: De nekem úgy látszik, mintha a t. minister ur mindent elkövetett volna, csak­hogy kikeressen egy olyan egyént, a ki ott, a rni a helyes közigazgatás és kibékülés szempont­jából szükséges, lehetetlenné tegye. De mind­amellett méltóztassék elhinni, a t. minister ur és a t. ház, hogy az ottani lakosság józansága és törvénytisztelete erö'sebb, mint a főispán tapintat­lansága és meg vagyok győződve, hogy a sze­benmegyei polgárok, a mint eddig megtették az állam iránti kötelességöket, a főispán által sem fogják magokat engedni ezen úttól eltereltetni. Ha a t. belügyminister ur más érvekkel élt volna, ha egy ismeretes tényállást tagadásba nem vett volna, én csatlakoznám Hoffmann Pál t. képviselő ur indítványához, de a minister ur érveléséből látom, hogy ezen vizsgálat, ha meg­történnék is, csak szemfényvesztés lenne, pártolom Gebbel képviselő ur indítványát. Elnök: Fel fognak olvastatni a beadott indítványok. Baross Gábor jegyző (olvassa a kérvényi bizottság véleményét, valamint Gebbel Károly és Hoffmann Pál indítványait.) Elnök: A kérvényi bizottság véleményét vélem szavazás alá tűzendőnek, s ha az elfogad­tatik, akkor az ellenindítvány és módosítvány elesik. Azok, kik a bizottság véleményét elfogad­ják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház a kérvényi bizottság véleményét elfogadja. Az idő előrehaladván, a kérvények tárgya­lásának folytatása a jövő szombatra halasztatik. A hétfőn 10 órakor tartandó ülésen folyfcat­tatni fog a költségvetés részletes tárgyalása, s a szokott időben a pénzügyminister ur felelni fog Hoffmann és Ráth képviselő urak interpellátióira. Csanády Sándor: Már több alkalommal

Next

/
Oldalképek
Tartalom