Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-75

30Í 7Í " •rsíágos ülés márezi«s 1. 1879. Szögyény László előadó: T. ház: Ezen fejezetnél, mint a költségvetési előirányzatban fel nem vett új 6-ik czímén, a bizottság Deák Ferencz síremlékére 72,000 frtot vél megszavazandónak. Ugyanis országos határozat értelmében Deák Ferencz síremlékének költségei 124,910 frtban levén megállapítva, ezen költségből mint első részlet 72,000 forint, az országgyűlési kiadások között 1878-ra megszavaztatott. Minthogy azonban a síremlék felépítésére kiirt pályázatra az ajánlatok csak oly későn érkeztek be, hogy a síremlék kivitele az előre­haladt időszak következtében a múlt évben meg nem kezdethetett: az 1878-ra e czélra megszava­zott összeg nem vétetett igénybe. A síremlék építésének megkezdése tehát csak a folyó évben levén eszközölhető, a bizottság azon nézetben van, hogy az e czélra 1878-ra megszavazott összeg, azaz 72.000 forint, az 1879-ki költség­vetésbe lesz, mint a Deák Ferencz síremléke költségeinek első részlete, újra felveendő. Elnök: Elfogadja-e a t. ház Deák Ferencz síremlékének első részeként 72,000 frtot? {Igen! Nem!) A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. A többség elfogadja és igy országgyűlési költ­ségek czímén összesen 1.309,960 forint szavaz­tatik meg. Horváth Gyula jegyző (olvassa): Közös­ügyi kiadások összesen: 29.307,893 frt. Szögyény László előadó : A közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottságok az 1879. évi közös költségvetést 91.470,491 forint 28 krban állapítván meg, a pénzügyi bizottság ezen összegből 29.307,893 forintnyi Összeget az 1867. évi XII. törvényezikk 41. §-a értelmében, Magyarország 1879. évi állami költségvetésébe felveendőnek véli. A delegatiók által „a Boszniában és Her­czegovinában álló csapatok 1879. évi rendkívüli hadiszükségleteink fedezésére" megszavazott 20 millió frt összegből terhünkre eső 6.280,000 fo­rintnak a költségvetésbe leendő felvétele iránti javaslatát a pénzügyi bizottság általános jelen­tésében tette meg, mely felett a ház, Mocsáry Lajos felszólalása következtében, a költségvetési törvény tárgyalása alkalmával fog határozni. Madarász József: En elismerem, tiszt, ház, hogy az 1867. évi XII. törvényezikk 41. §-a értelmében Magyarország 1879. évi állami költ­ségvetésébe a miuisterimn részéről az előirányzat a közösügyi költségekre nézve is beterjesztendő. E mellett azonban, támaszkodva azon álláspontra, melyet én és függetlenpárti barátaim is a meg­hozott törvény óta folyvást és mindig nyilvání­tottunk e képviselőházban, hogy t. i. mi a közös­ügyekhez járulni nem fogunk, s azon törvényt minél előbb megszüutettetni akarjuk; támaszkodva továbbá arra, hogy minden képviselőnek meg­van a joga, hogy a minister által előterjesztett javaslatokra nézve indítványozza, hogy azok fel­vétessenek-e az állam költségvetésébe, vagy ne : a következő indítványt teszem le a t. képviselő­ház asztalára, (olvassa): „ A közösügyi kiadások czímén a pénzügyi bizottság előadása folytán felvétetni kivánt összeg az 1879. évi államkölt­ségvetésbe ne vétessék fel." (Elénk helyeslés a szélső balon.) Elnök: A beadott indítvány még egyszer fel fog olvastatni. Horváth Gyula jegyző (olvassa). Elnök: Más alkalommal is igy tétetett fel a kérdés : kívánja a t. ház a közösügyi kiadások czímén ajánlott Í9.307,893 frtot a költségvetésbe fölvétetni ? Csanády Sándor: T. képviselőház! A kér­dés feltevése előtt szót kérek. (Halljuk! a szélső' baloldalon.) A költségvetés általános tárgyalása alkalmakor e képviselőházban létező különféle pártok igen hosszasan vitatkoztak a felett, mi lehet oka a haza, a nemzet jelenlegi szerencsét­len, nyomorúságos helyzetének. Voltak a képviselők között olyanok, a kik a kormányrendszert, voltak olyanok, a kik a parlamentarismust, és voltak olyanok a kik az 1867-iki közösügyes közjogi alapot, voltak olya­nok is, a kik az egymást felváltó közösügyes kormányok mulasztása által előidézett roszaka­ratú eljárásban keresték az okát az ország jelen­legi szerencsétlen helyheztetésének. Én t. ház, beismerem azt, miszerint azok állítása, akik az 1848-iki árulást kárhoztatták, s a fölött törtek pálezát, állítván, miszerint a 48-ki árulás kárté­konyán hatott ez országra, e nemzetre, mondván, hogy e nép mai nap sincs még megérve az alkot­mányos jogok gyakorlatára, állítván, miszerint az alkotmány sánczaiba bevett nép fogja még megásni e nemzet sírját; beismerem — mondom — miszerint az ily értelemben nyilatkozó t. kép­viselő urak jóslatai némileg teljesültek. Mert hiszen a múlt meggyőzött bennünket arról, misze­rint az 1818—49-iki önvédelmi harczaink követ­keztében voltak e hazában igen nagy számmal oly reactionárius árulók, a kik a muszkák segít­ségül hívása következtében előállították a vilá­gosi gyalázatos árulást, a mely árulásnak követ­kezménye volt a 18 évi Önkény-uralom. Elismerem t. ház azt is, miszerint vannak e haza területén mai nap is oly képviselőválasztó kerületek, a melyekben a választók többsége mai nap sem áll a szellemi művelődés, a hazafiság oly magas fokán, hogy oly képviselőket ne ajándékoznának meg bizalmukkal, a kik haza s nemzetellenes működéseik által előkészítették a nemzetnek jelenlegi szerencsétlen helyzetét. Elismerem még azt is, miszerint időelőtti volt a 48-iki törvény­hozásnak azon eljárása, hogy az utasításokat

Next

/
Oldalképek
Tartalom