Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-74
74. országos ülés február 28. 1879. 283 hozásnak önálló intézkedése, hanem a létező közjogi viszonyoknál fogva a másik állam kormányának hozzájárulása is szükséges. E tekintetben igen örvendek annak, hogy legalább egy kérdésben Simonyi t. képviselő úrral egy véleményben vagyok; mert ő is azon nézetet vallja, hogy kiadásainkat fedezni csakis a vámok és az indirect adók emelése által vagyunk képesek. Ha tehát ily kérdésre nézve egyoldalúan nem lehet eljárni, hanem csak a másik államterület kormányával egyetértőleg : akkor uem állhat elő a minister, akármi legyen is az Ő nézete, mással, mint concret javaslatokkal, a melyeknek megtehetése ózdijából ezen kérdést mindenekelőtt a másik állam kormányával tisztába kell hozni. Ezen kivül van még egy más körülmény is, melyet felfogásom szerint, jelenleg figyelem nélkül mellőzni nem lehet. Van nevezetesen egy feladat, a mely nem oly csekély, hogy mellette más intézkedésekkel is elő lehetne állani. Ez a feladat, a mely mindenekelőtt dominálja a helyzetet, az, hogy eleget kell tenni az ország elvállalt kötelességének. Ezt teljesíteni tartom a kormány és saját magam legelső feladatának és csak ennek teljesítése után jönnek a többi teendők. [Helyeslés jobbról.) Ezek után, t. ház, mindamellett, hogy tegnap a t. előadó ur foglalkozott már Lukács Béla t. képviselő ur által hangsúlyozott és itt már annyiszor ismételt adatokkal, legyen szabad azokra nekem is reflectálnom. (Halljuk! Halljuk]) Foglalkozni fogok különösen azzal, a mit vele együtt Simonyi Ernő képviselő ur is állít, hogy ezen költségvetési előirányzat merő humbug, (Halljuk! Halljuk!) mert a pénzügyi bizottság bebizonyította, hogy a beterjesztett költségvetésben a hiány nem 22Vg, hanem 30 millió frt; s igy maga a pénzügyi bizottság tanúsítja az adatok megbízhatatlanságát. Mielőtt azonban ezt czáfolnám, egy kérdéssel kell tisztába jönnünk — és bár a t. képviselő ur e tekintetben oly határozott nézetben van, hogy alig hiszem, miszerint őt capacitálni lehetne, reméllem, hogy azok, kik az igazságot átlátják, el fogják ismerni álláspontom helyességét. E kérdés pedig az, hogy a bosuiai occupatióra szükséges költségek, melyek egyelőre 6 millió forinttal vétettek, hol vétessenek számításba? Ha ezt az összeget a költségvetési hiányhoz hozzá nem számítjuk, akkor a pénzügyi bizottság szerint a hiáuy 24 millió; ha pedig hozzászámítjuk, akkor 30 millió. Ebből, t. ház, világos, hogy ezen kérdés csak formai és nem elvi. (Ugy van! jobbfelöl.) Ezeket a költségeket a költségvetésből mintegy kiescamotirozni senki sem akarta s nem is lehet, hanem azoknak a költségvetési előirányzatba való felvételéhez a t. háznak hozzájárulása szükséges. Ezeknek eltagadásáról tehát szó sem lehet. Ezek alapján a t. ház megítélheti, hogy mi inkább humbug: az-e, ha a pénzügyi bizottság által előirányzott költségvetési hiány 1 millió 700,000 frttal tér el a kormány által előirányzott hiánytól; vagy az, ha oly eszközökhez nyúl valaki, mint a minő az általam jelzett eljárás? Azt mondja a t. képviselő ur, hogy ezen költségvetés teljesen irreális már azért is, mert mig 1877-ben a deficit 26 és fél millió volt, mindamellett is, hogy azóta az államadóssági kamat tetemesen szaporodott, most mégis csak 24 és fél millióval van a deficit előirányozva. Méltóztassék a képviselő ur ezen factorokat figyelembe venni, melyek ezen eredményt előtüntetik. Első ilyen tény az, hogy 1877—79-ig az államadóssági kamatteher 6 millióval szaporodott, — a mit ha kívánja, adatokkal bizonyítok, — de ezzel szemben ne méltóztassék figyelem nélkül hagyni a jövedelem növekedését, melyre nézve a múlt alkalommal nyilatkoztam és a melynek végeredménye az, hogy a kiegyezés pénzügyi eredményei megközelítőleg 6 milliót tesznek; azon jövedelmek fokozása, melyek kitüntetve vannak 1875—78-ra, melyek ez időszak alatt 8 milliót tettek, reducálva 1877—79-re, tesznek körülbelül 4 milliót, összesen tehát 9.800,000 irtot. Ez azon számítási alap, melyen előirányozva van a deficit 24 és fél milliónyi ösBzegben. A képviselő ur a kormánynak 1875-től fogva föhibájául azt rója fel, hogy tisztán c c ak a jövedelmek fokozására fekteti a fősúlyt, holott elismertetett, hogy a kiadások reductiójával nagy eredményt kívánni nem lehet, hanem csakis a jövedelmek fokozásával, s erre azt mondja a képviselő ur az én állításommal összehasonlítva, hogy nemcsak 30.800,000 frttal, hanem az ő számítása szerint 87 millióval növekedtek a jövedelmek. Mit bizonyít ez, ha a számítás helyes lenne is, az én állításom ellen, t. ház? Semmit, mert én csak azt akartam bizonyítani, hogy kötelezettségei teljesítésére az ország nagy áldozatokat tett; a képviselő ur tehát csak az én állításom mellett bizonyított. (Helyeslés jobb/elöl.) Azt mondja továbbá a képviselő ur, hogy ha ez nem történt volna, akkor a deficit 60 millióra is felment volna. De ez megint csak azt bizonyítja t. ház, hogy épen azért, hogy ne legjen annyi deficit, fokozza az ország a jövedelmeket. (Ugy van! Lgy van! a jobboldalon. Mozgás a, baloldalon.) Azt mondja a t. képviselő ur, a kormány minden lehető segélyforráshoz hozzányúlt, íme növelte a só árát is. Már t. ház, ha ily csekélységre is rászorul a képviselő ur álláspontjának támogatására: akkor argumentumai bizony igen gyenge lábon állanak. Méltóztassék tekintetbe venni, minő 86*
