Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-73
73. országos ülk februftr 27. 1879. 273 az elnöknek eddigi joga — alakíttassák bizottság és pedig a két tábla tanácselnökeiből, kik a megüresedett birói és pótbirói állomásokra nézve véleményt mondjanak, és ezen indokolt véleményt az elnök külön, vagy hozzájáruló véleményével terjessze az igazságügyminister elé. Mi volt az ok? Az volt, hogy magamnak a folyamodó egyének körül minél többoldalú informatiót és tájékozást szerezzek. A kir. tábla tanácselnökei, kik ő Felsége által egy felső bíróság egyes tanácsainak vezetésére vannak kinevezve, kik ép úgy, mint az elnök, érdekelve vannak ; hogy azon testület tagjai, melynek élén állanak, melynek ügyeit|vezetik, a legjelesebbek közül választassanak, a kik, a midőn a tanácsban elnökölnek, hol az első folyamodása bíróságoknak ítéletei megvizsgáltatnak, részint közvetve, részint közvetlenül érintkezvén ez előadókkal, az első folyamodása bíróságoknál alkalmazott egyének szakképzettségéről és szorgalmáról maguknak meggyőződést szerezhetnek: ezek a férfiak reám nézve illetékeseknek tartattak, hogy midőn oly nagy fontosságú állomásokról van szó, mint a felső bíróságoké, véleményt mondjanak, és az egyének felett nyilatkozzanak. Hogy lehet ez a vidéki kitűnő birák ártalmára, hogyan vezethet ez azok mellőzésére, föl nem foghatom; nem azért, mert a folyamodásokat mind az igazságügyminister elé kell terjeszteni, azok tehát az igazságügyminister cognitiója alól el nem vonatnak ; a véleményt indokolni kell és az illetők érdemesültsége fölötti nézetet kifejezni ép úgy, mint eddig az elnök tette, kinek joga hasonlólag érintetlenül maradt. Az igazságügyminister természetesen mindig nagy súlyt fog fektetni azon férfiak véleményére, kik már állásuknál fogva az első folyamodása bíróságoknak ügykezelésére némi tekintettel lehetnek; de az elhatározás mindig az övé és akár elfogadja, akár el nem fogadja, a felelősség csakis őt, kizárólag őt illeti; mert ő ellen jegyzi az ő Felsége által eszközlendő kinevezéseket, és a mit az igazságügyminister elleujegyez, azért ő és csakis ő a felelős. Nem osztja meg a felelősséget ép oly kevéssé most, mint megosztotta azelőtt a királyi tábla elnökeivel, vagy mint megosztja a maga felelősségét az államtitkárral, vagy a miuisteri tanácsosokkal, a kiknek tanácsával az ügyek elintézésénél él, sőt élni kénytelen. De a jogi felelősségnél, mely a ininistert az ország irányában és a király irányában illeti, én a kinevezéseknél még nagyobb súlylyal bírónak tartom az erkölcsi felelősséget. Alkothatunk mi igen jeles törvényeket, codificálhatjuk mi az életnek minden szabályait a legjelesebb minták szerint; de a törvények alkalmazása mindig a birói kar szakképzettségétől, jellemétől, szóval szervezetétől és az azokat képező egyéniségektől függ. Még a hiányos törvényeket KÉPVH- NAPLÓ 1878—81. III. KÖTET. is egy jeles birói kar pótolhatja. Nem szükséges itt nekem Angliára utalni; tekintsünk vissza a mi régi Curiánkra, mely a mi donationalis rendszerünknek kevés elveit, az ezen rendszernek megfelelő szellemben úgyannyira tökéletesítette és teljesítette praejudiciumai által, hogy a maga nemében tökéletes mintaszerű rendszert képezett, tekintve az elvet, melyből kiindult, tekintve a czél, melyet elérni óhajtott. Ezen fölül mennyi hiányát a mi jelenlegi törvénykezési rendtartásunknak pótolta döntvényei által a semmitőszék. Én tehát főkép a felső bíróságoknál a kinevezést igen fontos, igen súlyos kötelességnek tartom. Hogy ezen kötelesség teljesítésében mentől több garantiát szerezzek magamnak és nyújthassak ő Felségének, ezt az eszközt is megragadaudónak találtam, magától értetődvén, hogy az elhatározás az ajánlatra nézve engem illet; engem illet a felelősség, és így ezen intézkedésemet igenis tudom összeegyeztetni a ministeri felelősséggel, sőt ezen felelősség egyik követelményének tartom. (Helyeslés jobbfelöl.) Midőn tehát ezen intézkedést tettem, tettem azt felelősségem teljes öntudatában és tettem az igazságszolgáltatás érdekében, mert szent meggyőződésem, hogy ha valahol, úgy a felső bíróságok hivatalainak betöltésénél azt az elvet kell érvényesítem: nem az embernek keresni hivatalt, hanem a hivatalnak keresni alkalmas embert. (Élénk helyeslés jobb/elől.) Veszter Imre: T. ház! Mikor ismert kérdéseimmel a t. igazságügyminister úrhoz fordulni bátorkodtam, azon komoly benyomásnak engedtem, a melyet ezen intézkedés bennem ép úgy, mint különösen számos birói körben keltett. Én azon véleményben vagyok, hogy szemben oly zárt testülettel, mint a minő nálunk a bíróság, az állam befolyása egész lényegében fen tartandó ; azt hiszem, hogy e befolyás gyakorlata oly nemes teher, melynek súlyát az igen t. igazságügyminister senkivel -„meg nem oszthatja, valamint az abból folyó felelősséget is kizárólag maga viseli. Az igazságügyminister ur hivatkozik az első folyamodású bíróságoknál működő kandidáló bizottságokra. Én e bizottságokat, kivált mostani szervezetük mellett, ott sem helyeslem; de ez ott egészen más dolog, mint itt; mert addig, mig az első bírósági kandidáló bizottság csak saját területére nézve gyakorolja a kandidátiót, és az e területen működő össze* hivatalnokokat közelebbről ismerheti, addig a felebbviteli bíróság mai szervezetében nincs és nem is lehet azon helyzetben, hogy az egész ország távol vidékein működő első birósági egyének qualificatiójáról döntő ítéletet mondhasson. En egyszersmind úgy okoskodtam, hogy a midőn a kandidátió tényleg egy hivatalosan 35
