Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-73
(§70 '*• orseágoí ülés ttruár 2',. 1879. A t. képviselő ur és többen az ellenzék részéről rósz néven vették a 2l-es bizottságra való hivatkozást. Én tisztelettel viseltetem ama bizottság működése iránt és elismerem, hogy pénzügyeinkben azon fordulat; a mely 1875 után beállott, részben annak köszönhető. Azonban már a bírálatot és azon következtetéseket, a melyeket e bizottság működéséből a t. ellenzék részéről úgy gróf Apponyi, mint Bujanovics és Eötvös képviselő arak levontak, már nem osztom, mert e bizottság először olyan eszmék után indult, a melyek már megszabattak neki itt a házban: takarékosság és bevételeink fokozása. De ha mi önöknek a takarékosságot említjük, azt visszautasítják; ha bevételeink fokozásáról beszélünk, azt mondják, lehetetlenség. Tehát először irányt és utasítást kell adni e bizottságnak, ezt Önök elmulasztották; másodszor, mi volt azon bizottság működésének eredménye? Felállított több évre egy fictiv mérleget, kiszámította, ha a távírda, a posta, az államjószágok, ménesek, ha a vasúti kamat -garantiánál ilyen és ilyen megtakarítások eszközöltetnek, akkor a deficit igy is úgy is fog apadni. De Eötvös képviselő ur igen helytelenül mondja, hogy ha mindezek be nem következtek, az a kormány hibája; mert méítóziassék tekintetbe venni és részletesen átolvasni azon jelentést, különösen a 9-es bizottság munkálatát, meg fog győződni, hogy olyan feltételek vannak ott mindenütt, a melyeket absolute lehetetlen volt megtartani. Hiszen a legtöbb kifogás alá eső íéteí, a mely a legtöbb váddal érintetett az ellenzék részéről, lehet az, a melyet Simonyi Ernő t. képviselő ur úgy hiszem, nagyúri tempónak nevezett, a ménes és lótenyésztési kiadások ; ott kifejezve lett, hogy ezeknek megszorítására, végleges felhagyására törekedjék a kormány. Kérdem Magyarország lótenyésztőit, gazdáit, kik e kérdéssel foglalkoztak, üdvös, czélravezető lett volna-e ezen rendszabálynak, mutatkozott volna-e ama jótékony hatás, a mely lovakban külkereskedésünkben beállott? (Helyeslés jobbfelöl.) És ez tárgyilagos ok, nem a kormánynyal összekötött ok, ez egy nemzetgazdasági tényezőnek megmentése. {Helyeslés jobbfelöl) T. ház! Vegyük pl. a vasúti kamat-garantiát. Összeköttetésben van az a kormánynyal, hogy ezek a forgalom természete szerint mily mértékben emelkednek, vagy apadnak? Igen kis mértékben elismerem, hogy igen, de legnagyobb részben nem. Tehát ebből fegyvert kovácsolni a kormány ellen, vagy e szempontból hivatkozni a 2l-es bizottság munkálatára, vagy következtetéseket vonni a követendő eljárásra, azt hiszem, helyesen nem lehet. És, t. ház, nem akarom több részlettel e tekintetben untatni (Helyeslés bal/elől. B ajánlom a t. ellenzéknek annyival inkább, mert épen yezére támogatta, vezérszónoka ajánlotta. És, t. ház, az igen természetes, mert azok az általános elmefuttatások s azon rendszerváltozást követelő nagy szónoklatok, melyet itt. e házban nem egy alkalommal ismételve hallottunk igy vagy bármily alakban felszínre hozva a pénzügyi bizottságban, azokkal ép oly kevéssé segi tettünk volna a pénzügyi helyzeten, ép oly kevéssé rövidítettük volna meg a gyakorlati rendszabályok érvényesítésére szánt időt, ép oly kevéssé apasztottuk volna a deficitet, mint az itt lefolyt nagy viták által. (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) És, t. ház, egyszersmind azt hiszi a pénzügyi bizottság, legalább azt hitte és ezt fejezte ki általános jelentése, hogy sokkal inkább megrövidítjük az időt a gyakorlati rendszabályok előkészítésére, érvényesítésére, ha rámutatva a bajra, felhívjuk a kormányt és a kormány e tekintetben kötelességét ismerve, záros határidő alatt kilátásba helyezi a rendszabályokat; mintha mi hosszú elmefuttatásokba bocsátkozunk a helyett, hogy gyakorlati rendszabályokat iparkodnánk életbe léptetni. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezen szempont az, melyet a bizottság elfoglalt s azt hiszi, hogy ezzel sokkal inkább szolgál az ügynek, mint az által szolgált volna, ha az ellenkező eljárást követi. (Helyeslés jobbfelöl.) De az ellenzék a pénzügyi bizottsággal szemben helyre akarja hozni azon mulasztást, melyet a bizottság- és illetőleg a kormánynyal követett, és miként Apponyi Albert gróf igen szépen kifejtette beszédében, azt mondja, hogy miután a kormány rögtön nem fog a kezdeményezéshez, ki kell venni e tekintetben a kezdeményezést a kezéből, át kell tenni a parlament kezébe, tartsunk enquétet. Még csak ezekre kívánok megjegyzést tenni. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! A t. ellenzék kétféle enquétet akar: egyik a pénzügyi, másik a közgazdasági. A pénzügyi, a mely foglalkoznék az államháztartással, összes pénzügyi viszonyainkkal, és egyszersmind javaslatot tenne az ott constatálandó bajok orvossága iránt. T. ház! Én azt hiszem, hogy pénzügyi helyzetünk megértésére és az abban rejlő bajoknak kikutatására nem szükséges további enquet, további tanácskozás, mindazok az adatok, a melyeket tárgyal, összefüggésben vannak, a t. ház kezei közt vannak, ügy a zárszámadások, mint apénzügyminister, valamint a pénzügyi bizottság összes jelentései a Horvátországgal való leszámolás, adóiak, a vámbevételek, szóval minden adat, a mely e tekintetben az államháztartásban tekintetbe jöhet és pénzügyeink megértésére szükséges, rendelkezésünkre áll, tehát a baj constatálására külön enquet-bizottságra szükség nincs. Azonban, t. ház, az orvosság?
