Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-73

264 7Í. erczúffo* ülés február 27. 1859. rólok az ország. De ezt feszegetni hasztalan, mert ez a bajon segíteni nem fog. De mit tevők legyünk tehát, hogy pénzügyi helyzetünkön segítsünk, hogy e chronikus állami betegség orvosszerét megtaláljuk ? Menjünk sorba! s nézzük, mit javasol az erre első sorban hivatott kormány, mit mond éhez a pénzügyi bizottság, s mit javasol a két ellenzék? A kormány meglepetve azoa európai esemény által, — mondom meglepetve, mert hiszen az orosz-török háborúnak nem vagyunk okai, •— meglepetve ennek folytán a boszniai oceupatió által is : ha ennek szükségét be is látja, — mit tehetett hamarjába mást, mint eszközöket kutatni, hogyan fogja annak legelső súlyát elviselni. Ez irányban a pénzügyi bizottság utal bennünket azon törvényjavaslatra, mely a 79-ik évben eszközlendő hitelműveletekről szól és azt javasolja követendő orvosszerül. A rni pedig a jövőt illeti, a kormány csak ígéretet tett, s azt monda, hogy szükség van gyors és gyökeies rendszabályokra s ő ezekkel a jövő költségvetésig kész leend; tehát, hogy nem sokára alkalmunk lesz azon szabályok czélszerüségét és ez által a kormány képességét megbírálni. És mit mond éhez a pénzügyi bizottság ? — A pénzügyi bizottság nem tudva és nem birva a boszniai oceupatióval szemben egyebet teremteni, elfogadja a kormánynak ezen nagy felelőséggel járó igéretét azon kéréssel, hogy a kormány ezen igéretét becsületesen foganatosítja, és szavát váltsa be s törekedjék arra, hogy a jövő költségvetésig legalább a költségvetés tárgyalásánál tájékozva legyen az ország azon kedvező pénzügyi fordulat eszközei iránt. Ennyit a kormány és a pénzügyi bizottságról. Részemről azt tartom, hojzy a kormány másként nem is cselekedhetik; különösen nem volna méltányos a pénzlígyminister úrtól azt követelni, hogy 24 óra alatt megteremtse a tervet, m'at hogy ha itt arról volna szó, hogy Bosco-féle mesterséggel lehetne ezen bajokon rövid idő alatt segíteni. De mit mond erre a t. ellenzék? Distingválnom kell a függetlenségi párt és az egyesült ellenzék közt. {Halljuk!) A függetlenségi párt mióta létezik, sem kormánynyal, sem annak terveivel és eszközeivel megelégedve nincsen. 0 azt mundja, hogy minden bajnak oka az 1867-iki kiegyezés (Ugy van! a szélső balon) és a közös ügyek megállapítása, és ennek csak egy radicális orvoslási módot tud, s ez a magyar állam tökéletes függetlenségének kieszközlése. (Ugy van! a szélső balon.) Legyen szabad ez alkalommal megemlékeznem egy nyilatkozatról, melyet egy nagy férfiutói, boldogult Deák Ferencztől hallottam. (Halljuk!) Midőn Deák Ferenczczei 1868-ban a horvát kiegyezési kérdésben érintkezésbe léptem, mit mondott e nagy férfiú a délszláv eseményekről ? tsilán érdekes lesz meghallani, hogy mi volt nézete azon férfiúnak ezen eseményekről. (Halljuk!) Azt monda nekem: barátom, a délszláv nagy eszme csak egy álom, de — megvallom — egy igen édes álom, melyet a horvátok nagyon szeretnek álmodni. Vájjon, t. ház, a mai körülmények köztt lehet-e azt még mindig álomnak mondani, vájjon Magyarország érdekében áll-e ezen eszmét, ha nem is egész terjedelmében, de a szűkebb keretben is álomnak tartani és tekinteni, azt nem akarom most fejtegetni, egyszerűen azért, mert nincs a napirenden. Ennyit is csak azért voltam bátor felhozni, hogy azon szavakban önök is megtalálják a választ; hát ha azoa eszme is csak olyan édes álom, metyet önök már 12 év óta édesen álmodnak? De, t. ház, egészen komolyan véve a dolgot, azt mondják önök, hogy ez az egyetlen orvoslási mód. (Ugy van! a szélső halon.) Igenis, ha az elérhető volna és természetesen törvényes utón. (Igaz! bal jelöl) Hiszik-e önök, hogy ez elérhető volna, a nélkül hogy kénytelenek volnánk azon adósságból, melynek fejében most évenkint kerekszámban 29 millió frtot fizetünk, a reánk eső részt átvállalni? T. képviselőház, én azt gondolom, hogy valósággal ezen adósság bennünket terhel — hogy jogilag nem lettünk volna kötelezve azt elvállalni, elismerem; de hogy most terhel bennünket, és hogy ezen adósságnak reánk eső részét el lehetne disputálni, azt hiszem, ez olyan illusió, melyet nem hihetem, hogy azon pártnak vezérférfiai osztanak. Ha tehát kénytelenek volnánk azon eszmény megvalósulása esetében azon adósságnak reánk eső részét elvállalni, hozzáadva a mi államadósságainkat, az álkndó hadsereget s az olyan tökéletesen független államnak követelményeit: azt állítani, hogy jobban állanánk financziális szempontból mint ma, ez ! oly bátorság t. uraim, mely bátorsággal én talán azért nem birok, mert nem vagyok szerencsés azon pártnak tagja lenni. T. ház ! ha a t. szélső bal nem bir egyebet proponálni, a mi czélszerű és kivihető, átmegyek most a t. egyesült ellenzékre. Ez sincs megelégedve a kormánynyal s annak jövőre nézve tett Ígéreteivel s miért? A;t monda egy t. szónoka, hogy rósz a politikája; és miért rósz a politikája? A keleti kérdésben való eljárása miatt, melynek következménye volt a boszniai oceupatió. Ebben culminál gr. Apponyi 1. képviselő ur okoskodása. Már igen t. egyesült ellenzék, azon igen szép szónoklatok, melyeket hallottam, én reám, a ki mindenkor és mindenütt az indokolást és annak alaposságát szoktam fontolóra venni, én reám ezen szép szónoklatok nem tettek kedvező benyomást. Miért ? Mert nem találtam jogosultnak azt, a mit bebizonyítani akartak. Mit találtam én azon beszédekben? Nem egyebet, mint küzdelmet, hanem küz-