Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-73
Í62 73. or»rágos ülés f líruár 27.1879. termett ll. 8 * hectoliter.) — Ausztriában repeze: 712,7?0 hectoliter, (1 hectáron termett 14 96 hectoliter.) Magyarországban: 734,999 hectoliter, (í heetárou termett 8. 86 hectoliter.) Világosan szólnak és hangosan kiáltó intést tartalmaznak ez adatok, melyek nem kevésbé tanulságos kiegészítésüket nyerik az által, ha egymással szembe állítjuk: az egyenes és közvetett adók növekedési és egymáshoz való arányát a két államban. Az egyenes adók Ausztriában 1868—79-ig 74.110,000 írtról 91.080,000 frtig, vagyis 24°/ 0-el emelkedtek; ellenben emelkedtek Magyarországban ugyancsak 1868—1879-ig 59.069,000 írtról 87.400,000 frtra; tehát itt az emelkedés 48%, vagyis épen kétszer annyi, mint Amztriában. Még szembetűnőbb és a két állam adókdpességét még inkább kézzelfoghatóan feltünteti az indirect adók aránytalansága, melyek az 1879-ik évre Ausztriában 219.900,000 írttal, Magyarországban 84,600,000 frttal vannak előirányozva. A közvetett adók közé sorozva a fogyasztási adók, bélyeg, jogilletékek, díjak,fémjelzés ut, hid, rév-vám, dohány, lottó és sójövedéket. E szerint esik egyenes adók után Ausztriában egy fejre 4 frt 50 kr., Magyarországon 5 frt 80 kr., ellenben a közvetett adókból Ausztriában 11 frt, Magyarországban 5 frt 60 kr. Csak röviden kiegészítem még e számokat, hogy Ausztriában késedelmi kamat és végrehajtási költségek czímén ez évre 680,000 frt; nálunk pedig ugyané czíroen 2.308,000 frt van előirányozva, vagyis az összes előirányzott direct adókhoz viszonyítva, Magyarországban 4-szer annyi, mint Ausztriában. T. ház! A magyar középosztály hanyatlása egyik kedvencz themája a mai napon, úgy látszik, befejezéséhez ért vitának. Figyelemmel kisértem mindazt, a mi e pusztulás okai gyanánt felhozatott ; fel tudom fogni e különböző álláspontokat, melyből ezen elementáris erőszakkal előtérbe nyomuló kérdés szemügyre vétetik ; hanem megvallom, azt az egyet sohasem tudtam megérteni, hogyan lehet komoly gyakorlati államférfiaknak ily állapotokkal, ily természetű bajokkal szemben egyediili panaceául azt oda állítani: „szokjunk nagyobb munkásságra és nagyobb takarékosságra." Én e divatos szóllamnak e teremben, és különösen a ministeri székekből nem vagyok képes nagyobb jelentőséget s nagyobb komolyságot tulajdonítani, mint akármelyik böjti predicatiónak, a mely p. o. e két szóra építi elmélkedéseit: „ora et labora." (Ugy van! balfelöl.) Szabad kérdeznem az igen t. pénzügymmister úrtól, a ki, ha nem csalódom, ez intést, mint első hangoztatta: oly államokban, melyek, mint Anglia és Fraucziaország, a munkásság és takarékosság classicus hazáját képezik, vájjon ott a kormányok és a parlamentek ily szólamokkal, vagy pedig a nemzeti productiv erők megvédését és fejlesztését czélzó vám- és kereskedelmi politikával, a közművelődés emelésével, a szakismeretek terjesztésével stb. stb. mozdították elő a munkásságot és a takarékosságot ? (Helyeslés balfelöl.) Már tegyük fel, a nemzet megérti az intelmet és néhány százezer család össze akarja vouni háztartását: mit ér el e jó törekvéssel, ha ugyanazon teremből, melyből a takarékossági intés felhangzik, megszavaztatik egy oly vámtarifa, mely megdrágítja a kis háztartások legnélkülözhetlenebb ruházati és egyéb szükségleteit, nem is a fiskus, hanem Ausztria különben is sokkal fejlettebb ipara javára? (Ugy van! balfelöl.) Vagy tegyük fel, e szózat hasonlólag termékeny talajra talál gazdaközönségtinknél, ott fokozottabb szorgalommal akarják a földet művelni, azután az állam gondoskodik arról, hogy differentialis vasúti tarifák miatt, vagy meg nem akadályozott gabona-vámok miatt, vagy prohibitiv természetű borvámok következtében a szorgalomnak gyümölcse a tout prix elvesztegettessék? (Helyedés balfelnl.) Én értem azt, ki a hiányzó takarékossági szellemet akarja ébreszteni és fejleszteni, például az iskolai takarékpénztárak meghonosítása mellett buzgólkodik ; értem és méltányolom azon törekvést is, mely hasznos házi iparok terjesztése által akarja a némely évszakban tétlenségre szokott mezei munkás kezek szorgalmát fokozni és termékenyebbé tenni. Mindezt, mondom, értem és helyeslem: ele az önök ríj szólamát nemcsak feleslegesnek, hanem igy pusztán oda dobva, annyiban egyenesen károsnak is tartom, mert csak elpalástolását látom benne egy jó nemzeti kormánypolitika elutasíthatatlan felad;, iáinak. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) En is azt mondom, uraim, hogy itt a 11-ik óra, hogy szembe nézzünk a bajjal, s hogy tudtára jöjjünk annak, miszerint a középosztály depossedálását közgazdaságunknak azon egyoldalúsága okozza főképen, melyhez szívósan ragaszkodunk, bármiképen alakuljanak is körülöttünk a nemzetközi termelések és forgalmi viszonyok ; csak néhány adatot idézhettem annak feltüntetésére, hogy mi egyáltalában nem vagyunk többé az a Kánaán-földje, melynek kiapadhatlan termő ereje és kimerülhetlen nyers kincsei felesével szolgáltatják az eszközöket nagyhatalmi külpositiónk, de roppantul kishatalmi belső menage-unk igényeinek kielégítésére. Az oroszországi, romániai, amerikai, sőt
