Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-72

ö-sc 72. omúgct n. hogy belbajainkat igyekeznénk orvosolni, folytonosan a külpolitikával vagyunk kénytelenek foglalkozni, illetve a külpolitika veszi teljesen igénybe a t. kormány figyelmét! Folytonosan nagyhatalmi állásunk biztosítását emlegetik, és ezen fixa ideának feláldozzák az országot és nemzetet. A nagyhatalmi állás fitogtatására vagyunk kénytelenek tartani oly roppant haderőt, mely felemészti államjövedelmeink legnagyobb részét, és e miatt kénytelen a kormány occupálni Boszniát a nemzeti közérzület ellenére. Pedig méltóztassanak elhinni, hogy hiába beszéljük és fitogtatjuk mi a világnak, hogy nagyhatalom vagyunk; nem tart a világ annak, s nem is leszünk az mindaddig, mig belbajaink orvosolva, és államháztartásunk rendezve nem lesznek. És ez nem lesz mindaddig, mig a monarchiának ez ős időktől fogva saját veszedelmére folytatott nagyhatalmi szerepet játszó politikáját folytatjuk. Tegyünk le erről és rendezzük, s eonsolJdáljuk belügyeinket, és akkor biztosak lehetünk róla, hogy valósággal nagy hatalom leszünk, és nemcsak neveztetünk annak! (ügy van! a halóid'(Ion.) T. ház! Jóllehet, elismerem azon állítás jogosultságát, hogy a költségvetést a tárgyalás alapjául még az ellenzéknek is el kell, és szokás elfogadnia, mivel az országot kormányozni az erre szükséges pénz nélkül egy óráig sem lehet, és hogy a kormány iránti bizalmatlanság kifejezését a költségvetési törvény tárgyalásánál szokás érvényesíteni: mégis, mivel ugy vagyok meggyőződve, hogy a költségvetés nem reális, mert több vau ebben bevételnek és kevesebb kiadásnak előirányozva, mint a mennyit tényleg előirányozni lehet; és mivel abban oly tétel is fordul elő, melynek megszavazásával nézetem szerint fennálló alkotmányunkon ejtünk csorbát, azért én a költségvetést még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el, és e tekintetben pártolom a Simonyi Ernő képviselő ur által beterjesztett határozati javaslatot ; egyszersmind kijelentem, hogy hozzá járulok a báró Simonyi Lajos képviselő ur által tett indítványhoz, mert ha lehetséges a jelen viszonyok és körülmények köztt pénzügyi zavarunkból némi kibontakozás, ugy azt csakis azon az utón vélem én is elérhetőnek, melyet ő indítványozott. {Helyeslés a baloldalon.) És most engedje meg a t. ház, hogy még néhány perczig szives türelmét igénybe vegyem, és a túloldalról ellenünkbe tett néhány észrevételre én is néhány szerény megjegyzést tehessek. Szemrehányókig mondatott tegnap, ha jói emlékszem, Prileszky képviselő ur által, hogy ez ellenzék a jelen vitánál beszél mindenről, csak a budgetrol nem beszél, és igy a vita nem tárgyilagos. Eltekintve attól, hogy a t. képviselő ur maga és február 86. 1S7S*. is mindjárt ezen hibába esett, melyet ostorozott} engedje meg, hogy megjegyezzem, miszerint én ugy emlékszem, hogy az ellenzék részéről mégis voltak néhányan, kik a budgetnek számszerinti fejtegetésébe is belebocsátkoztak, de engedelmet kérek, a t. kormánypárt részéről azt tapasztalni nem volt szerencsém. Hát ki volt közülök, ki tárgyilagosan hozzá szólt a budgethez? Talán Gl-rünvald ésDárday képviselőurak ? kik elismerem, igen alaposan contrálisátióról elmélkedtek, vagy talán Kármán képviselő ur ? ki az örök igazságot oly mély bölcsességgel hirdeté, vagy b. Kemény Gábor földmívelési, ipar és kereskedelmi minister ur? ki fényesen bebizonyítá, hogy nemcsak a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi tárczára, de mindenik tárczára alkalmas minister, (Derültség a szélső haloldalon) vagy talán éppen Szeberényi képviselő ur? ki beszélt a rókáról, hollóról és sajtról, mit ugyan ő húsnak nevezett, de utóbb kisült, hogy az papsajt. (Derültség a baloldalon.) Vagy talán tárgyilagosan beszél igen t. Jókai képviselő ur? ki költői phantasiától ragyogó beszédében kimutatta, hogy mikép őrlik meg egymást a pártok és mikép temeti el előbb az ellenzék a kormánypárt híveit és azután mikép öli meg őket mindennap ? De midőn az ő beszédjére visszagondolok, egy kissé meg kell állapodnom, hogy, egy mondására bővebben reflectálják. xlzt mondta ugyanis a t. képviselő ur, hogy a legkétségbeesettebb remény sem hiheti, hogy a függetlenségi párt kormányra jusson, s midőn ezen oldalról kérdeztetett, hogy miért nem ? ezt monda : nem irigy lek ugyan semmitsem az ellenzéktől, de ezt a naivitást, mely azt kérdezi, hogy miért nem? mégis irigylem. No már, t. ház! ha ezt egy régi megcsontosodott deákpárti képviselő mondotta volna, azt érteném, de hogy Jókai Mór t. képviselő^ ur mondjon ilyet, azt megvallom, nem értem! 0, a kiről tudjuk igen jól, mikép egyike volt azon első férfiaknak, kik elválva a Deákpárttól, Tisza Kálmánjelenlegi ministerelnök úrral ugyanazon alapon, melyen ma „a függetlenségi párt" áll, vagyis a közjogi ellenzéki alapon ellenzéket képeztek nagy hazánkfia Deák Ferencz közösügyi kiegyezése ellen; és ezen alapon állottak, s ugyanazon elveket vallották, melyeket ma mi vallunk. És akarom hinni, tették ezt nem csupa ellenzéki viszketegből, hanem tiszta hazafiságból és meggyőződésből, és igy kellett azt hinniök, hogy azon alapon kormányra is juthatnak! Mert ha nem hitték, ugy jóllehet, Tisza Kálmán igen t. ministerelnök ur a minap egyszer azt monda, hogy ő sem ámulni, sem ámítani nem szokott : akkor bocsánat, de mégis azt kellene feltételeznem, hogy vagy ámultat, vagy ámították a nemzetet közel 8 éven át. (Elénk tetszés a szélső baloldalon!) Én