Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-72
134 n. erszégos ülés február 26. 18f»» fogom a világosságot véka alá rejteni, ajánlom 1 a kormánynak, orvosolja vele pénzügyi sebeinket, és kisértse meg ez utón visszaszerezni a nemzet szemében elvesztett reputatióját. (Halljuk!) Erős meggyőződésem ugyanis, hogy az osztrák-magyar monarchia német és olasz ajku népei a gravitatió és attractió természeti törvényei szerint, de különben még a Darvin-féle elmélet szerint is erősebb, hatalmasabb és egészségesebb fajrokonaik által előbb utóbb fel fognak szivatni. (Igaz! Igás! a szélső baloldalon.) Ezen bekövetkezhető eshetőséggel szemben most nem volna-e jobb, vagy önök technieus terminusát használva, opportunusabb oda működni, hogy ez általam említett részek most engedtessenek át. midőn azokért adnának valamit, nehogy úgy járjunk velük, mint Lombardia és Veienözével: mikor azokat kérték, nem adták, azután nem kérték, és még is elvették. (Elénk tetszés a szélső balon.) Ily pénzügyi művelet csakis megfelelő értékek kapása mellett eszközölhető. A recompensatio állana abban, hogy az illetők segédkezet nyújtanának a régi Lengyelország felállítására, másodszor átvennék államadósságainkat,és harmadszor méltányos nagyságú összegben megállapítva az új szerzemény befektetésére igenyelt Összegeket, pénztárainkba befizetnék. (Tetszés a szélső balon. Derültség jobb/élői.) T. ház! Merem állítani, hogy a szájkosár és kancsuka uralma alól felszabadított lengyelek ragaszkodóbb, hűbb, megbízhatóbb és olcsóbb szövetségeseink lennének, mint az ólom és kender alkalmazásával örök nyugalomra paoificált bosnyákok életbenmaradt rokonai. (Élénk tetszés a baloldalon.) Jókai t. képviselő ur múlt szerdai beszédében kijelentette, hogy a lég-kétségbeesettebb remény sem hiheti, hogv a szélső bal valaha kormánvra jusson. En a t. képviselő ur ezen legdesperatusabb reményében nem osztozom, mert az általam már jelzett eshetőségen kivül, hogy t. i. régi hitestársunk Ausztria; kivel annyi keserű századon át erőszakos, de viharos kényszerült polgárnazassaü'Dan élünk, egyszer majd nolens-voleus elhagy bennünket és el válik tőlünk, mondom, ezen eshetőségen kivül még egy más eset van. és ez az, hogy a nemzet feleszmélve lethargiájából, s felismerve a veszélyt, mely létünket fenyegeti, és a mely veszélybe őt a most uralkodó ferde, orosz-barát politika sodorta, hogy mondom, , felocsúdott apathiájából, oly többséget fog ide küldeni, mely a haza üdvét, s felvirágzását csak azon elvek diadalával hiszi elérhetőnek, melyeket a függetlenségi párt irt zászlajára. (Ugy van! a, szélső balon) s ezen eljárást a nemzet szivós kitartással mindaddig folytatni fogja, mig czélját el nem érte. (Ugy van! a szélső balon.) Ha a nemzet ezen jogaival élni nem fog, nem tud, vagy I nem akart: akkor nem is érdemel jobb állapotot, mint a minőben most van. (Ugy van! a szélső balon.) Mert mig mi a közösügyes moloch tehetetlen gyomrát etetjük, s mig horvát testvéreink évenkint 5 millióba kerülnek, mindaddig Magyarország pénzügyeinek rendezésére gondolni sem lehet. (Ugy van! a szélső balon.) Azt is hallottuk, hogy Magyarország sokkal kisebb, sem hogy a maga lábán megállhatna. Ezen tétel jogosultságát nem ismerem el. Utalok az 1866-iki Poroszországra. Poroszország akkor akár területre nézve kisebb volt, mint Szt. István koronájának területe, lakóinak száma csak 2 millióval haladta meg Magyarország lakóinak számát, és mégis legyőzte a kétszerte nagyobb Ausztriát. Hivatkozom 48/49-re. (Halljuk! a szélsőbalon) Magyarország abban az időben nem dicsőség nélkül folytatott háborút két nagyhatalommal, s ezeknek csakis a nemzetiségek ellenünk uszítása, cselszövények és árulások segítségével sikerült leverni azokat, a kik a hazamegsértett jogai és alkotmánya mellett fegyvert fogtak. (Helyeslés a szélső balon.) Azonban föltéve, de meg nem engedve, hogy Magyarország a maga emberségéből meg nem élhet; és hogy szövetségesekre lenne szüksége : magyar államférfiak bizonyosan nem a muszkánál vagy annak barátainál keresnék ezen szövetséget, hanem azon népeknél, melyeket az orosz hatalom ép úgy fenyeget, mint minket, (Élénk helyeslés a szélső balon.) Láng Lajos t. képviselő ur (Halljuk!) a képviselőház alkatrészeit elemezvén, négyféle pártot említett. Ez tévedés. En csak két pártot ismerek itt; de ez nem olyan két párt, mint más parlamentekben divatozik, liberális és conservativ. Ilyen itt nincs. Az egyik, melynek a kátéja 1867, ezt nevezhetném osztrák-magyar pártnak, (Tetszés a szélső balon) a másik melyhez tartozni szerencsém van, az, mely az Í867. évet a magyarok veszedelmének tartja. (Élénk helyeslés a szélső balon. Egy hang a szélső balon: Kurucz! Derültség a szélső balon.) T. ház ! én megígértem választóimnak, hogy programmomhoz hű maradok, attól nem térek el s nem akarom őket megcsalni. (Helyeslés a szélső balon.) Itt közbevetőleg megjegyzem, hogy azon esetben, ha megváltoztatnám meggyőződéseimet, melyekért választóim mandátummal megtiszteltek, kötelességemnek ismerném előbb letenni megbízatásomat s azután becserélt elveimmel újra megkínálni küldőimet s megkérdezni Őket, kellek-e nekik az új ruhában. (Eíénk tetszés a széslő r balon.) De ezen eset nálam nem forog fenn. Én ma ép azt hiszem, a mit vallottam, midőn választattam, hogy minden bajunk szülőoka, a szerencsétlen conceptióju 67-iki kiegyezés. (Élénk helyeslés a szélső balon)
