Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-72
222 72. országos ülés február 26. 1879. ott lesz; hanem az országra nézve azt is haszon és áldásnak tartom, ha az a kabinet, a melynek ott múltja van, elmegy arról a helyről. (Élénk hlyed és balfelöl.) Az egyesült ellenzékkel én nem értek egyet politikai nagy kérdésekben, ha kormányra kerül, ellenzéke leszek objective, úgy, mint e kormánynak, de egy dolgot felteszek róla, s egyben bizalmam van: abban, hogy a mit igér, azt és nem mást fog cselekedni, vagy ott hagyja azt a helyet. (Zajos helyeslés balfelöl.) Ezt felteszem, és a politikai becsület, az őszinteség, a hona fides az, a miért szükséges ; hogy azok a helyek most üresekké legyenek. (Elérik helyeslés balfelöl.) Es még egy: a nemzet bizalma. Az én szavam nem hat el a trónig, de ha elhatna, ezt mondanám a trón előtt, felkérem a minister urakat, mondják meg a királynak, hogy a trón köztt és a nemzet bizalma koztt e kabinet áll. (Zajos helyeslés balfelöl) Nem fogadom el a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául. (Hosszan tartó zajos helyeslés és taps a, balon és a szélső balon.) Tors Kálmán: Tisztelt képviselőház! A költségvetési általános vita ez előhaladott, s máivége felé hajló stádiumában kötelességemnek ismerem nem élni vissza hosszasan a ház türelmével. Ép azért tartózkodni kívánok mindenre megjegyzést tenni, a mit részint magában az előterjesztett budgetben, részint az indokolására mondott beszédekben, mint olyat jegyeztem föl magamnak, a mi ellenészrevételre provokál, s oly polémiával biztat, mely ép oly könnyű, mint a milyen bálás. A pénzügyminister ur igyekezett exposéjában kimutatni azt, hogy a jelen kormány pénzügyi politikája alapjában véve jó volt, s hogy e politikának elkerülhetlen eredménye lett volna, hogy államháztartásunkban a megzavart egyensúly helyreállittatik ; s a deficit, ha még az idén nem enyészik is el teljesen, de oly csekélyre olvad, hogy államháztartásunknak már a legközelebb jövőben leendő rendezése felől minden kétely meghátrálni kénytelen. Hivatkozván arra, hogy az állami számadás 1873 és 1874-ben 60 millió deficittel záratott be; kimutatja, bogv de már 1875-ben leszállta deficit 40 millióra, 76-ban 32-re, 77-ben 267 2-re. Ez tehát fokozatos apadás, s ez, az a mi a pénzügyminister exposéjában azzal a praetenzióval lép elő, hogy azt eredménynek mindenki elismerje. 78-ból zárszámadásunk még nincs, de a kezelési kimutatásokból is láthatjuk, hogy a tavalyi deficit nagyobb a harmadévinél, s a folyó évi praelimináré meggyőz, hogy az idei nagyobb lesz a tavalyinál. Itt hát már megszűnik a fokozatos apadás és szaporulatnak ad helyet. Kern akarom itt újra felhozni a 21 -es bizottság számításait, melyek szerint ma már semmi deficitnek nem volna szabad lenni. De miután abból következtetést kivánok levonni, felhozom az általánosan ismert tényt, hogy a 2l-es bizottság egyfelől a minimumra szállítván le az államháztartás kiadásait, másfelől a jövedelem szaporításában a deficit elenyesztetésére oly módokat is ajánlott, melyekről nem lehetett meggyőződve, hogy vájjon azok életbeléptetése nem támadja-e meg már magát az adóalapokat, s nem meríti-? ki hosszas alkalmazásuk által nemcsak a nemzet jövedelmeit, hanem a jövedelmeket szolgáltat'* forrásokat is. S ime mit láttunk. A kiadások leszáll; tt ittak, a bevételek eddigelé hallatta :i módon erőszakoltattak, de hogy a deficitet elenyésztették volna, arról nem volt alkalom meggyőződni, s a f. évre a pénzügyi bizottság 30 millió deficitet irányoz elő. így hiusitá meg a kormány a 2l-es bizottság reményeit, mely arról álmodott, hogy az általa ajánlott drákói rendszabályoknak meg lesz az eredménye, hogy a deficit két-három év alatt elenyészik. (Helyeslés. Igaz ! Ügy van!) Irigyelni lehet, t. ház, annak az embernek a szerenesés vérmérsékletét, a ki a 2l-es bizottság számításai és a tényleges eredmény köztti e d ; ssonaneziában vigasztalót talál. No de a 73—74-iki desperatus eredményhez képest, elismerem, hogy a f. évi költségvetés haladást mutat föl. Ha a kormány dícsvágya beéri vele, azt az elismerést megkaphatja e ház legelienzékibb tagjától is, hogy 30 millió deficit kevesebb, mint 60 millió deficit. A különbség csak az, hogy mig a 60 milliós deficit megelőzte, a 30 milliós deficit követi ama példátlan szigorúságú rendszabályok alkalmazását, melyeket a 2 l-es bizottság az állambevételek fokozására ajánlott. A 60 milliós deficit előtt nem voltak kiadásaink leszállítva a legkisebb mértékre, bevételeink nem voltak felcsigázva a maximumra, a 30 milliós deficit azonban akkor áll előttünk, mikor e rendszabályok már négy év óta vannak érvényben, s mikor azokhoz, mint életmentő új szerhez nyúlnunk másodszor is nem lehet. 17 millióra mutatja ki a pénzügyminister a jövedelem szaporulatát 1875 óta az adóból. Ez eredmény, mint ez már itt többször felemlittetett, egyenesen a 2l-es bizottság javaslatainak köszönhető : az adóprés kérlelhetetlen szigorúságú kezelésének , nem pedig, a mi örvendetes jelenség volna, a nemzeti vagyonosodás természetes folyományának. Ezt, hogy t. i. az adójövedelem a nagyobb vagyonosságnak lenne tünete, én ezt nem hogy bebizonyítva, de még állítva sem találom, sem a pénzügyminister ur exposejában, sem sehol. Fájdalom, a statistikai kimutatások kereskedelmünk, iparunk mozgalmairól, a hivatalos közlönynek az árverések és csődök százaival
