Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-72

§Í8 7S. országos Ölés február 26. 18?9. van! a szélső baloldalon.) Nem terjeszkedem ki, csak igen kis momentumot említek fel. Mit ígért a kormány a bankra nézve azon igen nevezetes pro grammban, mely 1875. szept. 20-ikán fejtetett ki a képviselőház előtt? A bankkérdés meg­oldásának, úgymond, akként kell történnie, hogy a megoldás által a magyar hitelviszonyok minden idegen befolyástól szabadon, szilárd alapokra fektethessenek. Ez volt a kormány bankügyi programmja. Mi lett az eredmény? az, hogy egy ideig beszéltünk a múlt évben és az előbbi évben a magyar bankról, ma már nem is beszélünk, mert ma már beszélni sem lehet róla, miutáu nincs. Akkor a t. kormány az ő programmjában azt mondta, hogy 76-ra lesz a deficit 8 millió, 77-re annál sokkal kevesebb, és a következő években végkép megszűnik. Mi lett az eredmény ? az, hogy 1876-ban a deficit több mint 30 millió, 77-ben vagy 27 millió, 78-ban 60 millió, 79-ben, t. barátom Prileszky igazat fog nekem adni, ha azt mondom, hogy legalább is 85—40 millió. Indítványozott a t. kormány a maga programm­jában egy kölcsön-törvényt, egyetlen egyet, de nem a deficitre, nem beruházásokra, hanem arra, hogy legyen tartalék - készlete Magyarország állami pénztárában; mindig legyen az év első felében 20—30 millió készpénz, mert Magyar­országot megilleti, hogy pénztára tele legyen. — Tele van? — Nincs. (Derültség.) Kilátásba helyezte a t. kormány azon programmbeszédben a valuta rendezését. Ma erről beszélni, azt hiszem, nagyon komikus dolog volna. (Igaz! balfelöl.) Kilátásba helyezte a vas­utak csoportosítását, kilátásba helyezte a követ­kező években a deficitnek teljes megszüntetését. Ez volt a t. kormánynak programmja, melylyel ő átvette Magyarország pénzügyi gazdálkodásának vezetését és a melylyel egyúttal megfoghatatlan irton és módon ugyan, de átvette a nemzet nagy részének teljes bizodalmát. Már most mi lett az eredmény a 3 vagy 4 éves pénzügyi gazdálkodás után? Már megjegyez­tem, hogy én az 1875-iki évet a t. kormány rovására nem irom fel, noha fölírhatnám bizonyos tekintetben, de azt nem teszem. A jeleidegi kabinetnek gazdálkodása tisztán az 1876—-77— 78—79. évekből tűnik ki. Az eredmény, t. kép­viselőház és bocsánatot kérek, hogy még egyet­len egy számot idézek, azután fogadom, hogy többet nem teszek — az eredmény t. képviselő­ház a következő, mely, ha nem igy áll a dolog — igen kérem Prileszky Tádé képviselőtár­samat, bogy igazítsa meg, mert ezzel engem is megvigasztal. Államadósság kamataira a pénzügy­minister ur számítása szerint, ha jól emlékszem, az év végéig kell fizetnünk 96 millió forintot, ezt az arany beszerzési költségekkel együtt; a i quotára a költségvetés szerint, a póthiteleket, túlkiadásokat és egyéb fölhatalmazásokat a költségeknél ide sem számítva, kell az idén fizetnünk 30 millió forint rendkívüli úgynevezett boszniai kiadást, mulhatlannl kell fizetni, leg­alább 10 millió forintot, csak kerekszámokban beszélek, a királyi udvartartás és az ország­gyűlés költségeihez mindössze kell fizetnünk 6 millió forintot. A honvédség fenntartásához G'/s millió forintot; Horvátország budgetjéhez 5 millió forintot és még valamit; a vasúti kainat­garantiához íl millió forint, ez összesen Pri­leszky képviselő barátom szerint 165 millió forintot tesz, és minthogy ebben nekem Hegedüs t. képviselő ur, a pénzügyi bizottság előadója igazat fog adni, ha azt mondom, hogy Magyar­ország összes valódi nettó bevétele nem több a pénzügyi bizottság kimutatása szerint 165 millió­nál, tehát a mi Magyarország összes nemzet­gazdasági erejének megfeszítésével bejön, a 10 ezer adóvégrehajtó mindennapi véres verejtékes munká­jável becsikartatik, az e czímen fölmegy az utolsó krajezárig. (Mozgás balfelöl.) Igen, de Magyarországnak van központi kormánya, van árva- és gyámügye, van rendőrsége, van vallás­ügye és népnevelési Ugye, vannak igen fontos euíturalis szükségei, a gazdaság-, ipar- és keres­kedelem emelésére intézkedések volnának szük­ségesek, az összes igazságügy sok pénzbe kerül. Minderre, t. képviselőház előirányozva van mint­egy 33 millió forint és minderre Magyarország összes jövedelméből nem kerül egyetlen egy fillér s'em. (Mozgás balfelol.) T. képviselőtársam Prileszky Tádé azt monda, hogy midőn a költségvetésről beszélünk, ne beszéljünk a kiadásokról, hanem beszéljünk csak a bevételekről. (Derültség balfelol.) Én tovább megyek, és azt mondom, hogy ne beszél­jünk se a bevételekről, se a kiadásokról, hanem beszéljünk mindkettőről. (Helyeslés balfelol.) En azt állítom, hogy az államadósságok kamataira | quota, udvartartás, honvédség, Horvátország i kiadásaira és a vasutakra, Magyarország összes | lehető és lehetetlen jövedelme felmegy egy fil­| iérig; s Magyarország, a szűkebb Magyarország ; kormányzatára, igazságügye, culturája, jövendője | és jelenére, erre a mi pénzünkből nem jut egy j krajezár sem. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső haloldalon.) A t. pénzügyminister ur s általában a tisztelt | cabinet a költségvetési vitába nem avatkozik bele, hanem gondolja, hogy majd a végén, midőn már az ő előadásaikra nem lehet reflectálni, majd akkor ő is elvégzi a maga iskolai teendőjét. Kíváncsi vagyok s kíváncsi leszek rá, vájjon képes lesz-e azon számokat másként csoportosítani, vagy aként csoportosítani, hogy az eredmény más legyen, s nem olyan, mint a minőt ezen csoportosítás

Next

/
Oldalképek
Tartalom