Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-72

7fi. ország ülés február 26. 1879. gj5 zom, miután Ő legközelebb a kölcsöntörvényjavaslat tárgyalásánál egy állításom valóságát kétségbevonta,?sőtJellenkezőjének bebizonyítását megkisérlette. Én ugyanis azt állítottam — bocsánatot kérek, hogy erre kitérek, nem leszek hosszú vele — hogy a Tisza kabinet elődjétől, midőn a kormányzatot átvette, 40 millió pénztári készletet vett át valóságos értékben. Ennek ellenében a pénzügyminister azt az állítást kisérlé bizonyítgatni, hogy mindössze 30 milliót vett át nominális értékben, s az is csak a rendes, évenként megszokott normális pénztári készlet volt. T. barátom Bujanovics Sándor nyomban kimutatta, hogy a pénzügyministeruek nincs igaza, és én azért fektetek súlyt arra az egész incidensre, a miért Bujanovics képviselő ur is súlyt fektetett rá; mert én, valamint minden minister úrtól, de különösen a pénzügy minister úrtól és különösen budget- és kölcsön-ügyek tárgyalásánál megvárom, hogy azon adatok, melyek az ő ajkából kijönnek és melyek ország-világnak tudomására jutnak, legalább igazak legyenek. [Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Vagy értse a pénzügyminister azt, a mit mond, vagy miután nincs okom, nem is szabad, nem is akarom, nem is tenném, hogy bona fidesében kételkedjem, felhívom figyelmét arra, hogy segédhivatalait utasítsa, hogy neki helyes adatakot adjanak rendelkezésére. [Helyeslés a haloldalon.) Igen sajnálom, hogy a pénzügyminister ur nincs itt. Mert felhívnám figyelmét azon körülményre, hogy az 1874. év végén a pénztári maradvány a zárszámadási adatok szerint volt 43.236,000 forint, ebben a niásodkibocsátásá kincstári utalványok szerepeltek 337* millióval. Miután azonban a normális pénztári maradványok évenkint 27 millióval szerepelnek kerek számban; mintán 1875, 1876 és 1877-ben mindig 27 millió volt: tehát fel kell tennünk, hogy 1874-ben is a normális pénztári készlet 27 millió volt. Ha azt levonjuk a 43 millióból, marad a rendkívüli pénztári készlet 16 millió. Ha már most ehhez hozzáadjak azt az összeget, melyet a háznak t. elnöke, Grlryczy Kálmán akkori pénzügyminister másodkibocsátású kincstári utalványokban 1875 elején bevett, és a mely 3672 millióra ment, akkor a normális pénztári készleten felüli pénztári maradvány, hozzáadva ezen 367a millióhoz, Összesen 52V

2 milliót tesz ki. Igen, csakhogy márcziusban vette át a Tisza-kabinet az ország kormányzatát, raárcziusig is volt deficzit, Elismerem, s habár ezen 3 hó az egész évnek csak 7*-ét teszi ki, mégis ha a 3 havi deficzitet, az egész évi deficit egy harmadára emelem is, még akkor is legfőlebb 13 millió lehetett az. A miből Maróthy szerint, de azt hiszem, ezen figyelmeztetés után a pénzügyminister ur szerint is kiderül, hogy a Tiszakabinet igenis a normális pénztár-készleten felül J 40 millió valóságos értéket talált a pénztárban, a melylyel ő ezen országnak pénzügyi gazdálkodását megkezdte. Nemcsak ezen utón, a zárszámadási adatok alapján, hanem még két vagy liárom más elszámolási utón igy kétségtelenül bebizonyul az, hogy ennek is kellett lennie. Vagy minden zárszámadási és költségvetési adat,, hamis, és ezeknek ellenében a pénzügyminister van jól értesülve, vagy ezen összes költségvetési és pénztári adatok helyesek és akkor a pénzügyminister ur helytelenül csoportosítja itt a számokat. Áttérek, t. ház! a költségvetési vitára és bocsánatot kérek ezen kitérésért, de —- az adatok helyességére -— különösen, ha azok ministerek szájából jönnek, — én igen nagy súlyt fektetek. ' - Mindenekelőtt kijelentem (Halljuk! Halljuk!) t. ház, hogy én e költségvetési előiráiiyzatot a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el; hanem csatlakozom Simonyi Ernő és Simonyi Lajos báró t. képviselőtársaim indítványaihoz, úgy az egyikhez, mint a másikhoz. És ha a t. ház megengedi, indokolni fogom azt, hogy miért, mikép vagyok én arra elhatározva, hogy a költségvetést ne fogadjam el még részleges tárgyalás alapjául sem. (Halljuk! Halljuk!) En is azon kezdem, t. ház, a mivel előttem ez oldalról már többen kezdették, hogy voltakép a hivatalos napirend szerint budget-tárgyalásról van szó; a mi azonban nem tárgyaltatik vagy legkevésbé tárgyaltatik, az ép a budget; pedig Prileszky Tádé t. képviselő ur tegnap egy jó tanácsot adott az egész háznak s ez abból áll, hogy ne beszéljünk sokat különösen azért se, hogy a t. minister uraknak időt engedjünk, hogy az ország dolgait végezhessék, mert azért van deficit, mivel mi sokat beszélünk, s akkor múlik el a deficit, ha a t. minister urak sokat dolgoznak; szóval, ne töltsük itt az időt s ne követeljük a minister uraktól, hogy velünk ők is itt töltsék az időt. Erre megjegyzem azt, hogy akkor félek legkevésbé a minister uraktól, mikor itt vannak köztünk, mert mikor minket haza küldenek, akkor Boszniát occupálják, mikor ismét haza küldenek, akkor meg Boszniát administrálják, (Tetszés a, baloldalon) és ha újból haza küldenek félni lehet — mint egy t. barátom mellettem megjegyzi — hogy akkor Novi-Bazárt [Igaz! a balon) occupálják. Én tehát, t. ház, a képviselő ur intését már csak ezen oknál fogva sem fogadhatom el. De egyébiránt ez mellékes, hanem a fődolog az, hogy lm a budget-tárgyalás alatt kár a szép szóért és drága időért, akkor a tisztelt kormánypárt tagjai miért kalandoznak szét az ország belkormányzatának egész rettentő birodalmában mindenfelé, hogy kikerülhessék ép azt,