Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-71

?Í. országos ülés február 26. 1879. 207 tására, úgy látszik kedvencz tárgya a pénzügy- j minister urnak. Hallottuk ezt már tőle akkor, ! midőn még nem foglalt helyet ezen széken. Én, t. ház, megvallom, hogy ha a pénzügyminister ur előadja pénzügyi terveit, előadja concrét javaslatait, előadja az eszközöket, melyekkel e czélt elérni véli, és ezen eszközök erélyes alkalmazására hívja fel a házat : akkor én ezen felhívásnak talán engedtem volna. (Felkiáltás jobbról: Csak talán!) Igenis, csak talán, mert előbb megbíráltam volna. De midőn a pénzügyminister a bizalom előlegezését kéri tőlünk a jövőben szülemlendő tervei részére, ezt igen rósz időben teszi. A nemzet ugyanis még nem ocsúdott fel azon csalódásból, melybe bizalma előlegezése által csak az alig múlt időben jutott. De én nem tudom, mit ért a t. pénzűgyminister ur a képzelt ellentétek és a mesterségesen szított bizalmatlanság alatt. Hiszen az ellentétek a mi politikánk és a kormány politikája közt, sajnos, nem a képzelet, nem az ábránd világából valók, a mint nem való a képzelet és ábrándvilágba Bosznia occupatiója és nem ábránd és nem képzeletek a milliók, melyeket a minister urnak oda küldeni lesz alkalma. Nem ábránd, nem képzelet a kormánynak eddig követett helytelen fiscalis politikája, a kormány eddigi közgazdasági politikája, melyek ellen mi pártállásunkból és lelkiismeretünkből folyólag kötelességünknek tartottuk minden alkalommal felszólalni. A bizalmatlanság és elégedetlenség tehát, a mely terjed — legalább azt elismerik, hogy terjed — nem szittatik általunk mesterségesen, hanem következménye a kormánypolitika helytelenségének. És hogyan akarja a minister ur, hogy erősbödjék a hit a kormány politikájának üdvös volta iránt? Hogyan erősbödjék a bizalom a kormánynak a pénzügyek rendezésére irányuló tevékenysége iránt akkor, midőn nem mi, az ellenzék, nem a ház kisebbsége, de a háznak többsége hirdeti, az egész országnak a trón elé terjesztett föliratában, azon mélyen érzett aggodalmakat, melyeket a külügyi politikának pénzügyi következményei iránt táplál, s melyeket a trón elé terjeszteni szükségesnek lát. Midőn ismét nem mi, az ellenzék, de maga a pénzügyi bizottság hirdeti, hogy a jelenlegi pénzügyi és közgazdasági helyzet komoly és aggasztó, s a kormány által követett politika nem vezet czélhoz, hogyan kívánja a minister ur, hogy erősödjék a hit és bizalom a kormány tevékenysége iránt, A baj, t. ház, a melyben vagyunk, épen az, hogy az ellentét, mely közttünk és a kormány politikája közt fennforog, hogy az ellentét a kormány politikája és a nemzet egy részének közérzülete köztt, nem képzelt, de komoly és reális, és ezen ellentétet nem fogja megnyugtatni, ezen bizalmatlanságot nem alkalmas elenyésztetni az, hogy ha a nemzet ma egy képviselőtől, holnap a kormány egy tagjától hallja azt, hogy a politika, a melyet követünk, aggodalmakra okot szolgáltat ugyan, hogy a helyzet, a melyben vagyunk, káros ugyan, veszélyiyel fenyegeti az országot: de azért ezen politikánál jobbat, helyesebbet és a magyar állam érdekeinek megfelelőbbet követni senki sem volna képes. (Helyeslés a baloldalon.) És ha kérdjük, miért nem, arra a választ az általános európai helyzetre és a monarchia alkotmányos tényezőire való utalásban találjuk. Én nekem, t. ház, más a hitem, más a meggyőződésem. (Halljuk!) Ha az általános európai helyzet hazánkra nézve nem kedvező, úgy én azt annak tudom be, a ki ezen helyzetet ma előidézte. (Igaz! Ugy van! balfelöl) Es ha az általános európai helyzetnek vaunak bizonyos következményei, melyeket ma már mindnyájunknak viselnünk kell; úgy ez még nem indít engem arra, hogy megadjam a felmentést azoknak, a kik ezen helyzetbe juttatták az országot, hanem igenis indítanak arra, hogy teljes erőmből igyekezzem ezen irány megváltoztatására. (Elénk helyeslés balfelöl) És az én alkotmányos érzületem tiltakozik azon apriori föltevés ellen, hogy a nemzet többsége által támogatott óhajtás, a nemzet többsége által óhajtott politikai irány keresztülvitele a monarchia alkotmányos tényezőinél oly ellenzésre találjon, melyet legyőzni senki sem lenne képes, (Helyeslés balfelöl) mondom, az én alkotmányos érzületem tiltakozik e felfogás ellen, és én azt hiszem, hogy ezen alkotmányos monarchiában azon politikai irány követtetik ma és fog követtetni jövőre is, melyet a parlament többsége itt és a Lajthán túl helyesel. (Helyeslés balfclöl.) A t. pénztigymiuister ur azt moudá, hogy a Bosznia és Herczejíovina elfoglalásából Magyarországra háramló teher jelentékeny ugyan, de ezen teher elviselésére az ország képes; ő legalább sokkal jobb véleménynyel van az országanyagi ereje iránt, semhogy azt higyje, hogy Magyarország egy 3 millió 900 ezer forintnyi consolidált teher elviselésére képtelen lenne. Mindenekelőtt ezen számításra nézve van megjegyzésem. T. barátom gr. Apponyi Albert már megjegyezte, hogy a t. pénztigymiuister ur ezen számításában nem a megszállás folyó költségeit, de csak a 78. és 79. évekből származó teher több let kamatait vette föl, pedig a jelenlegi politika mellett a bosnyák megszállásból folyó szükséglet terhei igen hosszú időn át állandó rovatát fogják képezni költségvetésünknek. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) De, t. ház, még azon alapokon is, melyeken a pénzügyminister ur számított, helytelen az ő számítása. Bosznia oceupatiójára megszavazott eddig a delegatió 60 millió rendkívüli hitelt, megszavazott 1879. év első félévi