Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-71

?Í. országos ülés február 26. 1879. 207 tására, úgy látszik kedvencz tárgya a pénzügy- j minister urnak. Hallottuk ezt már tőle akkor, ! midőn még nem foglalt helyet ezen széken. Én, t. ház, megvallom, hogy ha a pénzügy­minister ur előadja pénzügyi terveit, előadja concrét javaslatait, előadja az eszközöket, melyek­kel e czélt elérni véli, és ezen eszközök erélyes alkalmazására hívja fel a házat : akkor én ezen felhívásnak talán engedtem volna. (Felkiáltás jobbról: Csak talán!) Igenis, csak talán, mert előbb megbíráltam volna. De midőn a pénzügy­minister a bizalom előlegezését kéri tőlünk a jövőben szülemlendő tervei részére, ezt igen rósz időben teszi. A nemzet ugyanis még nem ocsú­dott fel azon csalódásból, melybe bizalma elő­legezése által csak az alig múlt időben jutott. De én nem tudom, mit ért a t. pénzűgyminister ur a képzelt ellentétek és a mesterségesen szított bizalmatlanság alatt. Hiszen az ellentétek a mi po­litikánk és a kormány politikája közt, sajnos, nem a képzelet, nem az ábránd világából valók, a mint nem való a képzelet és ábrándvilágba Bosznia occupatiója és nem ábránd és nem képzeletek a milliók, melyeket a minister urnak oda küldeni lesz alkalma. Nem ábránd, nem képzelet a kor­mánynak eddig követett helytelen fiscalis politi­kája, a kormány eddigi közgazdasági politikája, melyek ellen mi pártállásunkból és lelkiismere­tünkből folyólag kötelességünknek tartottuk min­den alkalommal felszólalni. A bizalmatlanság és elégedetlenség tehát, a mely terjed — legalább azt elismerik, hogy terjed — nem szittatik általunk mesterségesen, hanem következménye a kormánypolitika hely­telenségének. És hogyan akarja a minister ur, hogy erős­bödjék a hit a kormány politikájának üdvös volta iránt? Hogyan erősbödjék a bizalom a kormány­nak a pénzügyek rendezésére irányuló tevékeny­sége iránt akkor, midőn nem mi, az ellenzék, nem a ház kisebbsége, de a háznak többsége hirdeti, az egész országnak a trón elé terjesztett föliratában, azon mélyen érzett aggodalmakat, melyeket a külügyi politikának pénzügyi követ­kezményei iránt táplál, s melyeket a trón elé terjeszteni szükségesnek lát. Midőn ismét nem mi, az ellenzék, de maga a pénzügyi bizottság hirdeti, hogy a jelenlegi pénzügyi és közgazda­sági helyzet komoly és aggasztó, s a kormány által követett politika nem vezet czélhoz, hogyan kívánja a minister ur, hogy erősödjék a hit és bizalom a kormány tevékenysége iránt, A baj, t. ház, a melyben vagyunk, épen az, hogy az ellentét, mely közttünk és a kor­mány politikája közt fennforog, hogy az ellentét a kormány politikája és a nemzet egy részének közérzülete köztt, nem képzelt, de komoly és reális, és ezen ellentétet nem fogja megnyugtatni, ezen bizalmatlanságot nem alkalmas elenyésztetni az, hogy ha a nemzet ma egy képviselőtől, hol­nap a kormány egy tagjától hallja azt, hogy a politika, a melyet követünk, aggodalmakra okot szolgáltat ugyan, hogy a helyzet, a melyben vagyunk, káros ugyan, veszélyiyel fenyegeti az országot: de azért ezen politikánál jobbat, helye­sebbet és a magyar állam érdekeinek megfelelőb­bet követni senki sem volna képes. (Helyeslés a baloldalon.) És ha kérdjük, miért nem, arra a választ az általános európai helyzetre és a mon­archia alkotmányos tényezőire való utalásban találjuk. Én nekem, t. ház, más a hitem, más a meggyőződésem. (Halljuk!) Ha az általános euró­pai helyzet hazánkra nézve nem kedvező, úgy én azt annak tudom be, a ki ezen helyzetet ma előidézte. (Igaz! Ugy van! balfelöl) Es ha az általános európai helyzetnek vaunak bizonyos következményei, melyeket ma már mindnyájunk­nak viselnünk kell; úgy ez még nem indít engem arra, hogy megadjam a felmentést azoknak, a kik ezen helyzetbe juttatták az országot, hanem igenis indítanak arra, hogy teljes erőmből igye­kezzem ezen irány megváltoztatására. (Elénk helyeslés balfelöl) És az én alkotmányos érzüle­tem tiltakozik azon apriori föltevés ellen, hogy a nemzet többsége által támogatott óhajtás, a nem­zet többsége által óhajtott politikai irány keresz­tülvitele a monarchia alkotmányos tényezőinél oly ellenzésre találjon, melyet legyőzni senki sem lenne képes, (Helyeslés balfelöl) mondom, az én alkot­mányos érzületem tiltakozik e felfogás ellen, és én azt hiszem, hogy ezen alkotmányos monarchiá­ban azon politikai irány követtetik ma és fog követtetni jövőre is, melyet a parlament többsége itt és a Lajthán túl helyesel. (Helyeslés balfclöl.) A t. pénztigymiuister ur azt moudá, hogy a Bosznia és Herczejíovina elfoglalásából Magyar­országra háramló teher jelentékeny ugyan, de ezen teher elviselésére az ország képes; ő leg­alább sokkal jobb véleménynyel van az ország­anyagi ereje iránt, semhogy azt higyje, hogy Magyarország egy 3 millió 900 ezer forintnyi consolidált teher elviselésére képtelen lenne. Mindenekelőtt ezen számításra nézve van megjegyzésem. T. barátom gr. Apponyi Albert már megjegyezte, hogy a t. pénztigymiuister ur ezen számításában nem a megszállás folyó költ­ségeit, de csak a 78. és 79. évekből származó teher több let kamatait vette föl, pedig a jelenlegi politika mellett a bosnyák megszállásból folyó szükséglet terhei igen hosszú időn át állandó rovatát fogják képezni költségvetésünknek. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) De, t. ház, még azon alapo­kon is, melyeken a pénzügyminister ur számított, helytelen az ő számítása. Bosznia oceupatiójára megszavazott eddig a delegatió 60 millió rend­kívüli hitelt, megszavazott 1879. év első félévi

Next

/
Oldalképek
Tartalom