Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-71

71. országos ülés február 25.1879. 203 akkor nem leplezget semmit, mert a kamatfizetésben ott van a tőke is, melynek kamatját fizetjük. Ezen két theoria tehát egyáltalán igen helyes; máskép nem is számíthatni. (Helyeslés a középen.) T. ház! Én igen röviden, de csak a költségvetéshez akarok szólani. (Halljuk!) Én a költségvetést egyáltalán nem tartom pártszempontból megbirálandónak, mert az államtulajdon, mindnyájunk közös tulajdona. Itt azt hiszen), minden egyes képviselőnek szent kötelessége, a mit és a hol és a mennyiben tud közreműködni, hogy az ország ügyein, bajain segítsen. Én ez az ügyet nem szoktam és nem is fogom soha pártszempontból bírálat alá venni. Én jelenleg nem akarom Magyarország anyagi helyzetét ecsetelni és vázolni, mert biztosítom a t. házat, hogy igen rövid idő múlva azon szerencsés helyzetben leszek, egy oly kimerítő munkálattal szolgálni a t. háznak, a melyben az ország pénzügyi, anyagi helyzete tökéletesen híven lesz előtüntetve, hivatalos adatok alapján s a nélkül, hogy félnem kellene, hogy Pázmándy képviselő u r rosznak, vagy jónak fogja találni; mégpedig nem csak a képviselőház, hanem az egész országszámára ; hadd lássa az ország, igázok van-e azon képviselőknek, kik azt mondják, hogy Magyarország tönkre megy, vagy nekünk, kik azt mondjuk, hogy súlyosak a viszonyok, súlyos a helyzet, de egyáltalán nincs okunk kétségbeesni. Nincs tehát okunk ennek kiderítése czéljából arra, hogy valamely bizottságot küldjünk ki. Mert a pénzügyi helyzetet csak tényleges számokkal lehet kideríteni; ott szép szónoklatok egyáltalán nem használnak. Egy garassal sem kevesebb a deficzitünk azóta, hogy remek szónoklatokat hallottunk. (Tetszés a középen.) Nem is ezen az utón fogunk segíteni, hanem egyedül a folytonos, kitartó munka utján. (Helyeslés a középen.) Ha mi, t. ház, a helyett, hogy a kormánynak időt engednénk, hogy kormányozhasson, teendőit elvégezze, kényszerítjük, hogy folyton itt legyen köztünk s beszédeket hallgasson, melyek az államköltségvetéssel semmiféle összefüggésben nem állanak (ügy van! jobbfel'dl) — akkor ne méltóztassék álmodozni, hogy lesz kormány, — önök a túloldalon épenséggel nem, — (Derültség) a mely képes legyen a bajon segíteni. A segítség első föltétele, hogy tudjuk meg, minő az állapotunk, ez pedig a zárszámadási bizottság utján meg fog történni. A második, hogy tudnunk kell, mi tulajdonkép oka bajainknak. E?.t a t. képviselő urak igen jól tudják, mert ez rémítően ki van már fejtve, sőt olyan ok is hozatott föl, a mely nem áll, de ám tegyük fel, hogy áll. A harmadik, hogy tudunk-e a bajon segíteni. Ez a főkérdés, erről méltóztassanak tanácskozni. (Halljuk! balfelöl) Eddig egyetlenegy concret indítványt hallottam, mégpedig Helfy Ignácz t. képviselő úrtól, a ki azt mondotta, hogy a kormány mondja meg ő Felségének, mily komoly a helyzet, miként szegényedik a nép, hogy ez állapot igy tarthatatlan; mondja meg, hogy ezen csak a független szabad Magyarország segíthet stb. (Ugy is van! a szélsőbalon.) Ez igen helyes, ez ellen nekem nincs kifogásom; hanem nagy tévedés van a dologban, mert ha felteszem, hogy ez mind meg is történik; ha felteszem, hogy a képviselő urakat a kormánypadokon fogjuk tisztebu: ne méltóztassék magukat abban az illusióban ringatni, hogy a magyar deficiten segítve legyen; sőt merem állítni, —meglehet, hogy eljő az idő, s igy kötelességmulasztást követnék el, ha már most nem jelezném, — hogy akkor a pénzügyi helyzet sokkal sanyarúbb lesz, mint ma, s e szerint nagyon óvatosan kell ez útra lépni, nehogy végveszélybe döntsük az országot akkor, mikor pedig megmenteni akarjuk. (Mozgás a szélső baloldalon.) Én elismerem az önök nézetei jogosultságát, tessék viszont nekem megengedni, hogy aggodalmaimat kifejezhessem. (Helyeslés jobbfelöl.) Áttérve magára a budgetre, midőn én a budgetnek alaposságát meg akarom bírálni, eltérek Lukács Béla képviselő úrtól, a ki igen szép szakértelemmel, s elismerem, szakavatottsággal és igen nagy ügyességgel csoportosította a számokat úgy, a mint neki tetszett. Nem j fogom őt e térre követni, mert tudom, hogy a t. képviselő ur rólam elhiszi, hogy ha a számokat kedvem szerint csoportosítani akarnám, ugyanazon számokkal más eredményt tudnék felmutatni. (Halljuk! baljelöl.) Erre nekem szükségem nincs. (Derültség.) A számok, melyeket én hozok föl, azok itt vannak kezemben. (Halljuk! bal felöl.) Mindjárt meg fogják hallani. A t. képviselő úrral, mint szakemberrel, őszintén szólhatok. Én a budgetben nem azt nézem, mennyi a kiadás, az átfutó tétel stb., hanem azt, hogyan vannak előirányozva a bevételek. Miért ? Mert ha a budgetben valamit lehet nem reális alapokra fektetni s akként eligazítni, hogy a deficit kisebbnek lássék, mint a milyen az valóban, úgy azt a bevételeknél lehet, mert a kiadások a t. ház kezében vannak. A kiadásoknak két neme van. Vannak olyanok, melyeken változtatni nem lehet, és azokat itt egyszerűen beírják az előirányzatba, s vannak ismét olyanok , a melyeket meg lehet szorítani, vagy nagyobbra szabni, de itt az előirányzat a deficit valódiságára nagy befolyással nem bir. A bevételeknél azonban igenis nagy befolyással bir. Az első az, hogy tudjuk, hogy Magyarország tulaj donkép mennyi terhet képes elviselni. 1869-ben tisztán pénzzel fizetett, — tehát semmi beszámítással — 175.203,831; 1870-ben