Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-71

71. orszAgos ülés február 25.1879. jggi hallani, de miként már többen megjegyezték, azok legnagyobb része nem a költségvetés keretébe tartozó ügyekkel foglalkozott, sem az államháztartás egyensúlvának helyreállítására czélzó terveket tárt élőnkbe, hanem nagyrészt a külügyi politikát, a közigazgatási és igazságszolgáltatási rendszert támadta meg, vagy a már ezen országgyűlés kezdete óta a tisztelt ellenzéki árnyalatoknak oly kedvencz thémájával foglalkozott, hogy a szabadelvű párt a kormány előterjesztéseit beható bírálat és lelkiismeretes megbírál ás tárgyává tenné. Nem azért emelek szót,

55 mintha ezen vád által magamat találva érezném; mert megvan bennem azon bizonyos öntudat, hogy elhatározásaimban teljesen független vagyok, s nem is azért, mintha azt akarnám arrogálni, hogy a fölötte sok tanulmányt igénylő pénzügyi politikához szakismerettel bírnék : hanem egyszerüleg azért, hogy elmondjam egy pár szóban azt, miért fogadom el a költségvetési tervezetet a részletes tárgyalás alapjául. T. ház! meg volt és meg van bennem a eonservativ politikának azon elve, hogy a létezőt, az ismeretest szeretem megtartani mindaddig, mig egy írj eszmének fölényeiről meggyőződést nem szerzek. Már most engedjék meg a t. ellenzéki árnyalatok, ha azt mondom, hogy a sok vita, fényes polémiák daczára nem győződhettem meg arról, hogy létezik egy terv, vagy pláne részletes ajánlat, mely képes lenne bennünket pénzügyi calamitásainkból kiragadni, államháztartásunk egyensúlyát helyreállítani, a közigazgatás és igazságszolgáltatás, az adóztatási rendszer, szóval a kormányzat minden ágában előforduló sérelmeket azonnal orvosolni, vagy legalább azokon gyökeresen enyhíteni. Ugy hiszem, hogy a t. ház mindenik tagja habozás nélkül be fogja ismerni, hogy az esperinientatiók korszakán túl vagj-unk, s hazánk alkotmányos létkérdését nem tehetjük ki eredményeiben ismeretlen eljárásoknak, következtetésképen meg kell szavaznunk azon költségvetést, mely jelenlegi államgépezetünket mozgásban tartja. (Zaj. Halljuk !) Részemről szeretem és óhajtom is a versenyt; de vetélkedjünk tettekben, hogy ki használ többet a hazának, ne versenyezzünk hetekig abban, hogy ki tudja személyes, vagy pártállásunkat jobban analyzálni. S végre, t. ház, miután a tisztelt ellenzéki árnyalatok sem remélhetik többé, hogy a szabadelvű párt tagjaiból fényes szónoklataik által többeket eltántoríthassanak; mert már eltelt az idő, melyben az elégedetlenek sorainkból kiválva, várakozási állapotba helyezkedtek: ajánlom, vessünk véget a vitának szavazás által, mert ha egyebet, nem, de időt mindenesetre s ezzel pénzt nyerünk, mert az idő pénz. (Helyeslés a jobboldalim.) Pázmándy Dénes: Azon támadások, melyek ezen vita folyamában a túloldalról az ott divó szokás ellenére oly számosan és oly dühvel intéztettek ellenünk, és pedig leginkább az ellenzék azon árnyalata ellen, melynek tagjai közé én is szerencsés vagyok magamat sorozni, ezen támadások hívnak fel arra, hogy én is a túloldal galvanisált phalanxai közé •vessem magamat, megküzdendő a mórokkal, dárdásokkal és még talán a pusztító lánggal is. (Derültség.) Chronologikai rendben fogom az ellenpárt szónokait venni. (Halljuk!) Mindenekelőtt a párt Demosthenesével Kármán Lajos úrral, a modern Gralvanihoz, a politikai electricitás feltalálójához kívánok pár szót szólani. Ö szíves volt egy az államadományok concentrált encyelopédiáját előadó beszéddel minket mulattatni. Én csak azon csodálkozom, hogyan lehet az, hogy azon szónok, a ki oly concret elveket vall, ezen kormányt támogatja, melyben a concretismusnak semmiféle csirája sem fedezhető föl. {Derültség) Ezek után szabadjon, hogy az ő szavaival éljek, s „a magas politika és az elvek keretén túl más regiókba átmenve, a „fejlemények evolutiójára" Jókai t. képviselő úrra áttérni. 0 ugyanis azzal kezdte beszedet, hogy az ország képviselőjének tüntette fel magát. Ennyiben tökéletesen igaza van ; a mennyiben alig találkozik már-már az országnak egy kerülete is, melyet ő hosszú parlamenti carriéreje alatt ne képviselt volna. (Derültség.) Azonban az ő politikája nem lehet oly nagyon jó, miután egymásután két kerületet sohasem képviselt. (Derültség.) Nagyon sajnálom, mint az irodalomnak egyik szerény napszámosa, hogy Magyarország oly kitűnő irodalmi férfia kénytelen volt a legközelebbi választásoknál a szorosan vett Magyarországból kimenni oly vidékre és oly nép közé. a hol politikai programmját nem is hallgatták meg, nem értvén, s a melynél csakis azon kérdést intézték hozzá, hogy eszik-e kukoriczát? Azt találom, hogy Jókai urnak ezek folytán a választásokról valami nagy illusióban ringatnia magát nem lehet, s azt hiszem, hogy már-már itt lenne az ideje annak, hogy ő az ő nagy irodalmi nevét az ő politikai szereplésével ne kicsinyítse. Szólott aztán Jókai Mór képviselő ur a szobrokról és azt mondta, hogy mi összetörjük saját szobrainkat. Nem emlékszem, hogy lenne ország, melyben oly sok szoborépítő-bizottság fungálna, mint Magyarországon, (Derültség) s a mi az élő szobrokat illeti, nem tudom, hogy mely ország épít pantheont ezek számára. S ha Jókai t. képviselő ur csak egy hasonlatért utazott Parisba, kénytelen vagyok neki meg-