Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-71

71. orszAgos ülés február 25.1879. jggi hallani, de miként már többen megjegyezték, azok legnagyobb része nem a költségvetés keretébe tartozó ügyekkel foglalkozott, sem az állam­háztartás egyensúlvának helyreállítására czélzó terveket tárt élőnkbe, hanem nagyrészt a kül­ügyi politikát, a közigazgatási és igazságszolgál­tatási rendszert támadta meg, vagy a már ezen országgyűlés kezdete óta a tisztelt ellenzéki árnyalatoknak oly kedvencz thémájával foglalko­zott, hogy a szabadelvű párt a kormány elő­terjesztéseit beható bírálat és lelkiismeretes meg­bírál ás tárgyává tenné. Nem azért emelek szót, 55 mintha ezen vád által magamat találva érezném; mert megvan bennem azon bizonyos öntudat, hogy elhatározá­saimban teljesen független vagyok, s nem is azért, mintha azt akarnám arrogálni, hogy a fölötte sok tanulmányt igénylő pénzügyi politikához szak­ismerettel bírnék : hanem egyszerüleg azért, hogy elmondjam egy pár szóban azt, miért fogadom el a költségvetési tervezetet a részletes tárgyalás alapjául. T. ház! meg volt és meg van bennem a eonservativ politikának azon elve, hogy a létezőt, az ismeretest szeretem megtartani mindaddig, mig egy írj eszmének fölényeiről meggyőződést nem szerzek. Már most engedjék meg a t. ellenzéki árnyalatok, ha azt mondom, hogy a sok vita, fényes polémiák daczára nem győződhettem meg arról, hogy létezik egy terv, vagy pláne részle­tes ajánlat, mely képes lenne bennünket pénz­ügyi calamitásainkból kiragadni, államháztartá­sunk egyensúlyát helyreállítani, a közigazgatás és igazságszolgáltatás, az adóztatási rendszer, szóval a kormányzat minden ágában előforduló sérelmeket azonnal orvosolni, vagy legalább azokon gyökeresen enyhíteni. Ugy hiszem, hogy a t. ház mindenik tagja habozás nélkül be fogja ismerni, hogy az esperi­nientatiók korszakán túl vagj-unk, s hazánk alkot­mányos létkérdését nem tehetjük ki eredményei­ben ismeretlen eljárásoknak, következtetésképen meg kell szavaznunk azon költségvetést, mely jelenlegi államgépezetünket mozgásban tartja. (Zaj. Halljuk !) Részemről szeretem és óhajtom is a versenyt; de vetélkedjünk tettekben, hogy ki használ többet a hazának, ne versenyezzünk hetekig abban, hogy ki tudja személyes, vagy pártállásunkat jobban analyzálni. S végre, t. ház, miután a tisztelt ellenzéki árnyalatok sem remélhetik többé, hogy a szabad­elvű párt tagjaiból fényes szónoklataik által töb­beket eltántoríthassanak; mert már eltelt az idő, melyben az elégedetlenek sorainkból kiválva, várakozási állapotba helyezkedtek: ajánlom, ves­sünk véget a vitának szavazás által, mert ha egyebet, nem, de időt mindenesetre s ezzel pénzt nyerünk, mert az idő pénz. (Helyeslés a jobb­oldalim.) Pázmándy Dénes: Azon támadások, melyek ezen vita folyamában a túloldalról az ott divó szokás ellenére oly számosan és oly dühvel intéz­tettek ellenünk, és pedig leginkább az ellenzék azon árnyalata ellen, melynek tagjai közé én is szeren­csés vagyok magamat sorozni, ezen támadások hívnak fel arra, hogy én is a túloldal galvanisált phalanxai közé •vessem magamat, megküzdendő a mórokkal, dárdásokkal és még talán a pusztító lánggal is. (Derültség.) Chronologikai rendben fogom az ellenpárt szónokait venni. (Halljuk!) Mindenekelőtt a párt Demosthenesével Kármán Lajos úrral, a modern Gralvanihoz, a politikai electricitás feltalálójához kívánok pár szót szólani. Ö szíves volt egy az államadományok concentrált encyelopédiáját elő­adó beszéddel minket mulattatni. Én csak azon csodálkozom, hogyan lehet az, hogy azon szónok, a ki oly concret elveket vall, ezen kormányt támogatja, melyben a concretismusnak semmiféle csirája sem fedezhető föl. {Derültség) Ezek után szabadjon, hogy az ő szavaival éljek, s „a magas politika és az elvek keretén túl más regiókba átmenve, a „fejlemények evolutiójára" Jókai t. képviselő úrra áttérni. 0 ugyanis azzal kezdte beszedet, hogy az ország képviselőjének tüntette fel magát. Ennyi­ben tökéletesen igaza van ; a mennyiben alig talál­kozik már-már az országnak egy kerülete is, melyet ő hosszú parlamenti carriéreje alatt ne képviselt volna. (Derültség.) Azonban az ő poli­tikája nem lehet oly nagyon jó, miután egymás­után két kerületet sohasem képviselt. (Derültség.) Nagyon sajnálom, mint az irodalomnak egyik szerény napszámosa, hogy Magyarország oly kitűnő irodalmi férfia kénytelen volt a legköze­lebbi választásoknál a szorosan vett Magyar­országból kimenni oly vidékre és oly nép közé. a hol politikai programmját nem is hallgatták meg, nem értvén, s a melynél csakis azon kér­dést intézték hozzá, hogy eszik-e kukoriczát? Azt találom, hogy Jókai urnak ezek folytán a válasz­tásokról valami nagy illusióban ringatnia magát nem lehet, s azt hiszem, hogy már-már itt lenne az ideje annak, hogy ő az ő nagy irodalmi nevét az ő politikai szereplésével ne kicsinyítse. Szólott aztán Jókai Mór képviselő ur a szobrokról és azt mondta, hogy mi összetörjük saját szobrainkat. Nem emlékszem, hogy lenne ország, melyben oly sok szoborépítő-bizottság fungálna, mint Magyarországon, (Derültség) s a mi az élő szobrokat illeti, nem tudom, hogy mely ország épít pantheont ezek számára. S ha Jókai t. képviselő ur csak egy hasonlatért utazott Parisba, kénytelen vagyok neki meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom