Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-71
196 71. oruáf** Éléi febmá* !í. ISft. helyzetét komolyan, helyesen megítélhessük, elég tájékozást nyújt már maga a 30 milliót meghaladó évi hiány, a mint azt a pénzügyi bizottság kimutatta, ugy, hogy ha valaki most azon kérdést intézné hozzánk: beváltotta-e a t. kormány azon igéretét, melyet tett, melyet különösen a volt pénzügymiuister minden alkalommal oly nagy bizalommal, hogy ne mondjam, önteltséggel ismételt a ház előtt —hogy tudniillik az út, melyen a kormány elindult, biztosan oda vezet, hogy rövid idő alatt és gyorsan helyre fog állíttatni a súlyegyen az államháztartásban — mondom, mi azt, a ki ezt kérdezné tőlünk, egyei.esen a pénzügyi bizottságnak általános jelentéséhez utasítanék; ott megtalálná a kellő felvilágosítást. Igaz, hogy a pénzügyi bizottság igen határozottan általános kifejezések alá igyekszik rejteni a maga gondolatát, Ítéletét és véleményét; de még sem kerülhette ki, hogy ki ne mondja őszintén, hogy a bajt nem lehet leplezni, hogy az ország pénzügyi helyzete komoly és aggasztó és hogy az államadósságoknak terhe nő, hogy államháztartásunkban az évi deficit már chronikus baj, gyors és gyakorlati rendszabályokra van szükség és fel is hivta a t. házat, hogy utasítsa a kormányt, állítsa fel a rendszabályok egész sorozatát, melyeket jónak vél arra nézve, hogy a háztartásban kedvezőbb fordulatot hozzon be. T. ház! Mi nem tagadjuk azt, hogy a kormány megkezdte az államháztartás rendezésének nagy munkáját s abban bizonyos tekintetben előrehaladást is tett; de hiába, a mit az egyik kézzel épített, azt később mindkét kézzel lerontani igyekezett. Mert, hogy többet ne említsek, ismét megkötötte Ausztriával a közgazdasági kiegyezést, a mely ellen 10 évi tapasztalás tiltakozott s másrészről beleegyezett Bosznia és Herczegovina elfoglalásába és ez által oly pénzügyi és közgazdasági viszonyokat és állapotokat teremtett, a melyek, hogy vájjon nem fognak-e az országra nézve jövendőben végzetesekké válni, azt nem mondhatjuk meg teljes biztonsággal. Egyet azonban már csaknem egész biztonsággal mondhatunk, bármint igyekezzenek is azt titkolni, hogy az occupatió politikája még nem ért véget. Keleten keresni compensatiót, ez nem új eszme, ez az uralkodóház traditionalis eszméje. Akkor ttlnt ez fel a leghatározottabban, midőn a napóleoni hadjáratok alatt a schönbrunni béke szerint tengerparti vidékeit csaknem mind elvesztette s keleten nézett szét kárpótlás után. Csak miután Európa térképe újból átalakíttatott, tett le erről, de akkor sem örökre ; ezt mutatja az, hogy a kormány megkezdte a kalandos boszniai hadjáratot, mintha ott volna letéve a monarchia számára az aranygyapjú. Ezen állapotok, t. ház, annál fájdalmasabbak és érzékenyebbek, mert ezeket tulajdonképen nem idegen kezek, hanem saját fiai teremtették és akkor, midőn azzal dicsekesznek, hogy a magyar nemzet önrendel* kezesi jogát kezébe vette. Ily viszonyok és körülmények között azt mondani a nemzetnek, légy munkás és takarékos, ha nem gúny, de bizonyosan igen meddő tanács. A nemzet fiaiban meg van az akarat, a munkaerő, ezen fizikai tőke;; de vájjon a kormány megtette-e mindazt a mag* részéről, a mit meg kellett volna tenni arra. hogy a munkának helyes irányt és gyámolítást adjunk. (Helyeslés balfeV'l.) Mutatott-e jó példát helyes, takarékos gazdálkodásra nézve? Gondoskodott-e a földmívelés és ipar érdekében a kellő szakképzettségről, a mely nélkül pedig a fizikai tőke többnyire meddő s terméketlen marad? Gondoskodott-e nemcsak a nagy-, de a kisbirtokosokról, a productiv beruházások tekintetében olcsó és biztos hitelről, mert e nélkül a pénz a& uzsora szolgálatába szegődik s nincs veszedelmesebb, mintha a pénzérték kelleténél magasabbra emelkedik, a realitások értéke pedig a fagypontra leszáll, a mit fájdalom, hazánkban tapaszt iluuk. Csodáljuk-e ekkor, ha a szívekefe megszállja a csüggedés, mindinkább ijesztő módon teijed az elszegényedés, kivált ha a késedelmi kamatok, végrehajtási költségek, bélyeg által súlyosított adó túlszigorú behajtása, mondhatni, majdnem folytonossá tette az országban az ingó és ingatlan vagyonnak dobraveretését és darusítását. T. ház! Midőn a pénzügyi bizottságnak általános jelentését komoly figyelemmel átolvastam, a melynek az igen t. előadó ur beszéde csak bizonyos paraphrasisa, én a pénzügyi bizottság tagjait úgy képzeltem magamnak, mint azon orvosokat, kik a betegnek ágya körül tanácskozásra összejönnek. A pénzügyi bizottság is constatálta, hogy a baj nagy és aggasztó, és szétnézett, hogy vájjon hol találhatna orvosságot, vagy mint a jelentés kifejezi, még egyszer átnézte az egész háztartást takarékosság szempontjából és úgy találta, hogy még volna egy orvosszer, mely ha nem is gyógyítaná gyökeresen a bajt, de nagy mérvben növelné a gyógyulás lehetőségét. És ez azou nagymérvű megtakarítás, melyet még a hadügyi költségek terén lehetne keresztül vinni. Ez nem is areanum, ez már tanácsoltatott és ez most a kormány padjain is elhangzott; de nehogy a t. képviselőház valahogy igen komolyan találja venni ez újmutatást; és nehogy ez bizonyos körökben rósz vért csináljon, siettek azonnal kifejezni, hogy ők épen oly gyakorlati érzékkel, mint loyalifással viseltetnek a monarchia nagyhatalmi állása iránt. Hát hiszen ez volt a mi bajunk mindenkor. Nem azm nagyhatalmi állással indokolták-e a delegatióban is az új meg új költségek megszavazását ? Nem ez-e azon moloch,
