Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-71
71, orsiágos ülés febrnár 25. 1879. 183 dott remek beszédének a képviselő és választói között a képviselőházban is fennmaradó politikai becsületbeli kötelezettségről, hazafias feljajdulással tolmácsolt megczáfolhatatlan észrevételeivel és állovaival; hanem azért sem, mert én képviselővé lett megválasztásomkor megbizólevelem ünnepélyes átvétele perczében isten színe előtt fogadtam megválasztóimnak, hogy én azon programmot, mely minden igaz magyar által tisztelt nagy hazánkfiának Kossuth Lajosnak is (Éljenzés a szélső' baluldalon) programmja, minden körülmények köztt tántorítbatlanul megtartom, s oly kormánynak — eltekintve személyektől — mely a 67-diki közös-ügyes alapon állva, hazánk alkotmányos jogainak könnyelmű feláldozásával, az adózó magyar nemzetre újabb meg újabb adónemek és elpazarolt kölcsönök általi tönkretételével oly utolérhetetlen és felülmulhatlanul áll; mely kormányra lépte óta adott programmja ellenére nem tett egyebet, mint adósságot adósságra halmozott, s oly politikai, közgazdasági és pénzügyi politikai humbugot űzött, a milyen páratlan a magyar nemzet történetében: egyetlen egy fillért sem fogok megszavazni soha. (Helyeslés a szélsőbalon?) Nines szerencsém ismerni az ezen állításomra fejét tagadólag rázó s túloldalon ülő igen t. képviselő ur becses nevét; de megismerem, hogy neki tökéletesen igaza van, mert a kormány nemcsak újabb és újabb 100 milliós kölcsönöket teremtett, nemcsak felemelte az adót 30 millióval, nemcsak elpazarolta magyar vérrel és milliókkal elrabolta a velünk eddig; szoros barátságban és testvéri jó indulatban együtt élt szomszédos nemzet jogos birtokát, Boszniát és Herczegovinát; hanem megismerem, t. ház, hogy ha jól emlékezem, e mellett még 142 törvényt is alkotott. De midőn ezt készséggel elismerem a t. képviselő ur kívánságára, kérem, kegyeskedjék 8 is, legalább a viszonyosság elvénél fogva nekem is megengedni, ha azt bátorkodom kimondani, hogy ezen 142 törvényjavaslat köztt talán egyetlen egy sincs olyan, mely a szó teljes értelmében hazánk és nemzetünk javára és a kormány adott programmjának megvalósítására hozatott volna. Hacsak a t. képviselő ur azt a közigazgatási bizottságot létrehozott törvényt nem tartja még ma is hazánkra, nemzetünkre nézve hasznosnak, melyet az egész országban a legloyalisabb, leggutgesinntebb fővárosi képviselőtestület is már kimondta rá az anathémát, és háromszoros négyszeres választás után kötéllel sem tudta összefogni a közigazgatási bizottság kellő számú tagjait, mint azt a pénzügyi bizottság t. előadója igen jól fogja tudni. De ha, t. ház, nem is Ígértem volna meg választóimnak, és ezen politikai becsületbeli kötelesség nem tenné reám nézve elengedhetlen kötelességemmé, hogy a kormány további támogatására mulhatlanul szükséges költségvetés megszavazásához képviselői szavazatommal ne járuljak ; nem szavaznám meg azt azért sem, mert én a jelenlegi kormányhoz bizalommal nem viseltetem és én nem látok abban garantiát, mely arra mutatna, h^>gy eddigi politikáját és eljárását már legközelebb megváltoztassa; és mert az eddigi szomorú tapasztalatok arról győztek meg, hogy valamint ámítás és a nemzet kijátszása volt a kormány eddsgi 4 évi működése, úgy a nemzetet idegen érdekekért tönkretevő politika fog lenni a további szédelgő eljárása is. Azonban, nehogy a levegőben látszassam hiában vagdalozni és követve b. Kemény Gábor minister ő excelleníiájának tegnap hozzánk intézett utasítását, hogy ne czifra szavakkal, de tényekkel álljunk elő egymás capacitálásánál, a ház kegyes engedelmével bátorkodom néhány futó pillantást vetni a kormány 4 éves viselt dolgaira. Ezekből kézzelfoghatólag kiviláglik, hogy azon ámítás, hogy azon bűnös játék után, melyet a kormány a magyar nemzet és snnak törvényhozásával az egész művelt világ előtt arezpirítólag elkövetett, egyetlenegy, hazájának sorsát szivén hordozó képviselőnek támogatására sem érdemes (Helyeslés a szélsőbalon), és hogy a kormány törvényszegései, vérkes mulasztásai, különösen pedig a magyar nemzet és haza ellen elkövetett játékának kellő indokolására kigondolt, ma már a legkeményebb fegyverhez is nyúlni, melyet az alkotmány és a törvény megenged. (Helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: A t. képviselő urat kényrelen vagyok figyelmeztetni, hogy kifejezéseit mérsékelje. (Helyeslés a középen. Mozgás a szélsőbalon?) Turgonyi Lajos: Sőt indokolt, t. ház, az ellenzéknek ezen eljárása, nemcsak a kormány, hanem az azt támogató képviselő urak nagy része ellenében is, és nincs elég kemény szó és nincsen alkalmas szó a magyar nemzet szógazdag szótárában (Igaz! a szélsőbalon) azon képviselő urak gálád játékának kifejezésére — (Felkiáltások johbfelöl: Rendre! Rendre!) Elnök: T. ház! A házszabályok 150. §-a az elnöknek nemcsak jogokat ad, de kötelességet is ruház reá. Ezen kötelességemnél fogva ezen a parlamenti illemet sértő kifejezésért a képviselő urat ezennel rendre utasítom. (Helyeslés a középen. Felkiáltások a szélsőbalon: Nem mondott semmi'!) Turgonyi Lajos: Ennek kifejezésére nincs elég alkalmas szó a magyar nemzet szógazdag szótárában, mert az olyan képviselőkről szóltam, kik jóhiszemű választóik bizalmával visszaélve, adott szavuk ellenére támogatják a jelenlegi kormányt. (Mozgás a középen. Felkiáltások: Rendre!) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ha még egyszer hasonló kifejezéssel él, a házszabályok értelmében és elnöki kötelességem-'
