Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-70
180 70. országos ülés febrnár 24.1870. mostani, vasutakkal, postákkal, távirdákkal bíró korszakban, a képviselő urakból holmi vojazséreket csinálni, ha nem más, legalább is nevetséges. Azonkívül, nem volua-e ez sértő akármelyik képviselőre, ha kerületébe kiküldetnék egy másik képviselő biztosi minőségben, hogy a nemzet száját kinyissa? S hiszi-e a t. képviselő ur, hogy ez cxélhoz vezetne? P. o. a bobról vagy nagy-laki kerületben kidobolnák {Nevetés) hogy minden ember jelenjen meg bizonyos helyen, mert megjelent egy országgyűlési képviselő, ki mindeneket összeír. — Merem bizton állítani, hogy a jámbor at} 7 anak azt mondanák: van nekünk képviselőnk, a ki tudja bajainkat, s azt is tudja, mi a kívánságunk, hogy t. i. ne fizessünk adót, s ne adjunk katonát; szabadon főzhessünk pálinkát, és ne legyenek fiaánczok. Hanem ez bizonyosan adóinspector, a ki összeirja vagyonunkat, hogy az adót újra fölemeljék. Nem h'szem, és hinni nem akarom, hogy a t. képviselő ur komolyan venné a dolgot. Tisztelt képviselőház! a legnagyobb figyelemmel hallgattam a t. ellenzék szónokait, s azok között gr. Apponyi Albert képviselő urat. Mindnyájan sötét színnel ecsetelték a helyzetet; nem tagadja ezt a kormány sem, nem szépítik azt a többség szónokai sem, a minthogy igen tárgyilagosan előadta b. Kemény János alelnök ur. Hogy az ellenzéknek mi a czélja? azt tudjak: megbuktatni a kormányt. De mi történik azután ? javul-e a helyzet ? megváltozik-e a keleti politika? azt nem hallottak gr. Apponyi Albert képviselő úrtól sem, de sőt ellenkezőleg maga bevallotta: „eddigelé egyik sem tudott végére járni — magát se véve ki— hogy tudjuk meg, mi az a sorvasztó betegség, mely nemzetünk anyagi létén emészt; lehet-e azt orvosolni és minő módon" ? — Tehát azon férfiak, kik önmaguk bevallják, hogy a sorvasztó betegséget nem ismerik s még csak országszerte kutatásokat tenni szándékoznak, óhajtanának a sorvasztó betegségnél orvosok gyanánt szerepelni ? Erről mondható el, a mit képviselő ur e pártról mondott, hogy játszanak a helyzet komolyságával , s nevetnek a komolynak, s a nevetségest komolyan veszik. {Igaz ! jobbfelöl.) B. Simonyi Lajos képviselő ur ((Halljuk! Halljuk!) szemére vetette e pártnak szigorú fegyelmét, s azzal vádolja, hogy nem meggyőződése, de a ministerelnök ur parancsszava után indul. Ez utóbbira nézve, engedje meg a képviselő ur, hogy e párt minden tagja számoljon eaját lelkiismeretével. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi pedig az elsőt illeti, az ellen kifogása alig lehet, mert ha a tisztelt képviselő ur a kormány élén fog állani, nem tudom, nőkép volna képes csak 24 óráig is kormányozni, ha pártja nem volna fegyelmezett; ha minden kérdésnél attól kellene tartani, hogy saját pártja leszavazza. (Helyeslés a jobboldalon.) Midőn azonban beszédje elején részünkön a meggyőződést oly szigorún megbírálta, ugyanannak végén saját meggyőződéséről megfeledkezett, (Halljuk!) mondván: hojjy ha indítványa elfogadtatnék, az appropriatiónál nem meggyőződése, de pártja érdekében fog szavazni. Legyen meggyőződve a tisztelt képviselő ur, hogy én ezt méltányolni nem tudom, mert meg vagyok győződve, hogy szive sugallatát követte, a midőn pártjához csatlakozott, csak hogy: hanc veniam damus, petimusque vicissim. Simonyi Ernő t. képviselő ur, (Halljuk! Halljuk!) mit csodálkozva kell megjegyeznem, a privileg unmak tántoríthatatlan hive, és pedig oly privilégiumnak, melyet a törvény betűje meg nem szabhat, a királyi kegy nem osztogathat, és pedig a hazafiság privilégiumának. (Tetszés a jobboldalon.) Több izben hangsúlyozni méltóztatott, miszerint pártja a hazafiúság pártja. Bármennyire tisztelem, valamint az egész függetlenségi párt, úgy a t. képviselő úr hazafias érzelmeit, de ne méltóztassanak már democraticuä elveiknél fogva is, a hazafiúság kiváltságát kizárólag maguknak tulajdonítani. (Elénk helyeslés a jobb ddalon.) Lehet, hogy a t. képviselő ur magát kitűnő hazafiúnak tartja, lehet, hogy nálunk, kik a jelenlegi kormányt pártoljuk, a hazafiúságot kétségbe vonja: de van még egy harmadik lehet, hogy t. i. mindkét nézetében nagyon nagyon csalódik, mert hiszen: errare humánum est. Orbán Balázs t. képviselő ur különösen két oknál fogva nem fogadja el az államköltségvetést, és pedig, mert hazánkban ázsiai állapotok vannak, és mert a mostani kormány a reform terén semmit sem tesz. Megengedem, hogy ha a civilizált külföld hazánkat, csak a t. képviselő ur beszéde után ismerné, könnyen elhinné, miszerint itt ázsiai állapotok léteznek ; (Derültség) de meg vagyok győződve, hogy a német, franczia és angol napilapok nem fogják azt egész terjedelmében közölni, (Nagy derültség) s gondoskodtak és gondoskodni fognak más kútforrásokról, az itteni viszonyokról maguknak tudomást szerezhetni. Egyébiránt Ázsiának gratulálok, ha a civilisatióban annyira haladt, mint Magyarország. Ha folyóinak árjait a gőzhajók hasítják, ha kelettől nyugatig (Közbeszólás: Findnczok sétálnak! Szóié: Findnczok csak czivilizált államban vannak.) éjszaktól délig a gőzmozdonyok fütyölve robognak. Ha a gazdászat oly fokra emelkedett, hogy a vasekék vágják a borozdát, a vetőgépek húzatnak a szántóföldeken, a cséplőgépek garatjain folyik a zsákokba a tiszta búza. Ha annyi
