Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-70

70. országos ülés febrnár 24. 1879. 173 újoncz pénzügyminister, és ha nem engedik magukat megzavartatni a mi beszédeink által, bizony nem hagyják magukat félrevezettetni a kormánypárt rózsaszínű és ibolyaillatú előadásai által sem. (Derültség bal felöl.) Nem mi rágalmazzuk az országot, hanem azok rágalmazzák és azok rontják hitelét, még pedig nemcsak pénzügyi, hanem erkölcsi hitelét, (Helyeslés a szélső balon) a kik minduntalan azt ismételik, hogy ez a nemzet tunya és dologtalan, (Igaz! Ugy van! balfelöl) a kik azt mutatják fel a külföldnek, hogy ezen országnak előkelő része is oly kevéssé ismeri kötelességét, melylyel nemzetének tartozik, és oly kevéssé ismeri a nemzeti solidaritást, hogy önmaga rágalmazza, ócsárolja saját nemzetét a külvilág előtt, s olyan, mint a rósz madár, a mely — bocsánat e kifejezésért — saját fészkét undokítja el. (Tetszés a szélső balon.) Végezetül Láng Lajos képviselő ur beszédére legyen szabad egy megjegyzést tennem. (Halljuk!) Meglehet, hogy részemről talán némi hálátlansággal jár ezáfolatba bocsátkozni a t. képviselő úrral szemben, a ki velünk oly kíméletesen méltóztatott elbánni- Megvallom, hogy ezen kíméletes bánásmód, a kitüntetés, melyben bennünket részesíteni méltóztatott, azt a benyomást tette rám: „Timeo Danaos". Ha azonban kiméletességében talán önkénytelenül hódolat rejlik elveinknek, akkor ez bennünket a legszebb reményekre jogosíthat. Láng Lajos képviselő ur azonban nem distinguált kellőleg akkor, midőn azon súlyos vádat emelte ellenünk, hogy az ellenzék csak azért akarja desperatióba hajtani a nemzetet, mert tudja, hogy csak a desperáló nemzet fog az ellenzékhez fordulni; kijelentvén azt is, hogy ezt a mi t. ellenzéki társainkhoz s nem mi hozzánk szólva mondja. Hanem hát én nem akarok megtagadni bizonyos solidaritást, melyben az ellenzék többi tisztelt árnyalatával állunk; mert igaz ugyan, hogy van valami, a mi bennünket egymástól elválaszt, s ez a közösügy, de azért van nekünk is egymással egy közösügyünk, s ez egy szent Ugy, ezen közösügy pedig közös törekvésünk az országot mostani sáfáraitól megszabadítani. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Elvállalom tehát a magunk részéről is azon vádnak egy bizonyos részét, de azzal szemben hosszas polémiába bocsátkozni egyáltalában nem akarok. Meglehet, hogy a nemzet majd csak akkor fog az ellenzék férfiaihoz fordulni, ha nehéz, súlyos idők fognak rá következni; csak akkor fog ezen férfiakhoz fordulni a desperatus nemzet, addig pedig beéri jelenlegi desperatus államférfiaikkal is. (Derültség és tetszés a szélsőbalon.) A költségvetést a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el, hanem elfogadom a Simonyi Ernő ur által benyújtott határozati javaslatot s esetleg azt, melyet Simonyi Lajos b. képviselőtársunk beterjesztett. (Éljenzés a szélsőbalon) Várady Gábor alelnök e hagyja az elnöki széketj melyet Ghyczy Kálmán foglal el. Gergelyi Tivadar: T. ház! Midőn a költségvetési vita előhaladott stádiumában felszólalok, előre is kijelentem, hogy nem fogok a ház figyelmével visszaélni. T. ház! Azok után, mik itt a folyó országgyűlés kezdetétől fogva eddigi vitáink folyamában a t. kormány pénzügyi politikája ellen elmondattak, megvallom, legkevésbbé sem tartottam volna lehetségesnek azt, hogy a t. egyesült ellenzék egyik vezére bennünket azon, a parlamentek történetében vajmi ritkán előforduló meglepetésben részesítsen ; a mi mellesleg mondva, lelki megnyugvásomra is szolgált volna, ha netalán némi aggályaim lettek volna a kormány által követett politika helyes irányára nézve. Nem tartottam volna lehetségesnek azt, hogy báró Simonyi Lajos t. képviselőtársam pártjának a közgazdasági viszonyok javíthatása körüli tájékozatlanságát oly leplezetlenül tárja elénk, mint azt múltkori felszólalása alkalmával teíte, midőn bámulatos nyütsággal kijelentette, hogy ő csakugyan nincs oly helyzetben, hogy kij,dőlhetné az utat, melyen haladva, kibontakozhatnánk a súlyos pénzügyi helyzetbői; kimondta egyszersmind azt is, hogy ez idő szerint bármely kormány sem volna képes a tárgyalás alatt lévő költségvetési előirányzatnál jobbat a ház elé terjeszteni. Nem vártam én ugyan a t. egyesült ellenzéktől programmot pénzügyi bajainkból való kibontakozásra nézve ; mert tudom én azt igen jól, hogy nálunk, fájdalom, szokássá vált, hogy az ellenzék a puszta rideg negatió terén mozog: mindazonáltal azt még sem képzeltem volna, hogy azon ellenzék, a mel}' mindenkor, hacsak elérkezettnek véli az időt arra, összes erejét megfeszíti a kormány megbuktatására, hogy mondom, ezen ellenzék, midőn egy vezérférfia által a bajnak megvizsgálása és annak orvoslására szükséges eszközök kijelölése czéljából bizottság kiküldését javasolja, már ezen indítványa által is maga vallja be azt, hogy ő bizony nem képes még azoa esetben sem, ha a kormányra kerülne, pénzügyi bajainkat orvosolni, államháztartásunkban a megzavart egyensú yt helyreállítani. Azért megfoghatatlan és valóságos rejtély időítem, a mely talán csak lélektani okokban, bizonyos személyes ambitiók kielégíiésében találhatja csak megfejtését, hogy azon ellenzék, értem az egyesült ellenzéket, a mely maga sincs tisztában az általa követendő politika iránt; a mely nem képes nemzetében még kormányra lépése esetén sem egy jobb kor, egy boldogabb jövő iránti reményt kelteni, a mely ilyeuképen létjogosultságát is nagyon kétessé teszi, hogy ezen