Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-70
70. országom filés f ílirnár 24.1S73. 163 pításával és ellenőrzésével vannak megbízva. Ezeknek kellene odahatni, hogy meggátoljanak oly kiadásokat, melyek mindenkinek inkább kárára, mint hasznára lehetnek. (Igaz! ugy van! a szélső bal>n.) Én tudom, mint a ki éveken át voltam a belügyministeriumban államtitkár, hogy ezen kérdésre nézve a belügyministerium állandókig ujjhúzásban van a vidékkel. Alig van város, melynek költségvetésén nevezetes reductiókat nem ajánlana; és alig van város, melylyel e tekintetben nem kellene küzdenie, mely azt nem hinné, hogy autonómiája van megtámadva, hogy ha néhány 1000 vagy 100 irtot levonatni enged költségvetéséből. Bizonyosan több, mint 10 millióra megy azon összeg, melyet a községek belkormányzatukra fordítnak és pár millióra, mit ilyen czímen feleslegesen költenek. Legalább pár milliót lehetne az ország lakóinak ezekben zsebében megtartani. (Ralijuk! Helyeslés a jobbon.) Már pedig a ki az ország egyeseinek pénzöket megtartja zsebökben, nem csak a közvagyonosodásra nézve tesz oly intézkedést, a mely üdvös és hasznos, de indirecte arra is gyakorol befolyást, hogy a vagyouosodás emelkedésével az indb-ect adónemek is jövedelmezőbbekké legyenek. És azon kivüí vannak az egyenes adóknak is oly nemei, melyek a jövedelem perczentje szerint vannak felvéve és kétségkívül az egyesek vagyonosodásának kérdése olyan, mely a létező deficitet elenyésztetni képes volna. Ézt kiváatam a belügy mini ster költségvetésére nézve megjegyezni. Az igazságügyi budgct kifolyása azon törvényeknek, melyeket e tekintetben az országgyűlés évek folyamában megállapított. Én nem vagyok jurista; tudom azonban, hogy azon rendszer, a mely minálunk volt, a mely teljes egybevegyítése és zavarása volt a közigazgatás és az igazságügyi kérdéseknek, tovább fenntartható nem volt. Egész positivitással kellett meghúzni a vonalat, a kört, hogy mi tartozik a közigazgatás, s mi tartozik az igazságügy kérdéseihez. Én ezt nem kivánom tovább bírálni; az országgyűlés maga hozta a törvényeket, a melyek e tekintetben nevezetesen emelték azon kiadásokat, a melyek az igazságszolgáltatás kérdésére voltak fordítandók. De vannak az igazságszolgáltatás kérdéseinek némely oly ügyei, a melyeknek rendbehozatala által, azt hiszem, hasonlólag igen jelentékeny összeget volna lehetséges az egyeseknek zsebében megtartani. Megbocsássanak, ha unalmas vagyok, de én tisztán közgazdasági, és nem más szempontból kivánom megbírálni e kérdéseket. (Halljuk l) Amaz ügyek közé tartozik az, hogy az eddigi berendezés, az eddigi megállapodások szerint nem volt per, a mely minden lehető forumokon keresztül ne vitethetett volna, még pedig vizsgálati, írásos utón vive a dolgot, a mi mindig complicált, és föl ne mehetett volna minden stádiumon át. Akárhányszor megtörtént az, hogy magának a pernek substratnma V*—V s-ét sem tette annak, a mi kiadás történt reá. (Helyeslés) Igenis, tudom, hogy e tekintetben történtek már lépések és nagy momentummal biroknak tartom azokat, a mik e tekintetben történtek és közelebbről még történhetnek. Már a polgári perrendtartásban is, melyet a t. igaz ságügy minister benyújtott, vannak ilyen intézkedések; de e tekintetben még sokat lehet tenni. T. i. az erdei és mezei kihágások, melyek ez országban a perek összegének legnagyobb tömegét képezik, mindez ideig oly •— hogy ezt a szót használjam — teketoriás módon intéztettek el és részben el nem intéztethettek az eljárásnak hosszadalmasságánál fogva, mivel olyanok, a melyek rövid időn való elintézést igényelnek, a melyeken segíteni kell, és a melyeken, ha segítve lesz, megint hiszem, hogy egy pár millió forint a mezei rendőrség és más kihágások elintézésénél megtakarítható lesz. Bátor vagyok a t. háznak figyelmébe ajánlani, hogy a kormány ez utón már elindult, szándékozik is ez utón tovább haladni. A közoktatás ügyéről igen kevés az, a mit mondani akarok. A közoktatásra, mint méltóztatnak tudni, 1867 előtt igen csekély összeg fordíttatott; most már jelentékeny összegbe kerül. Nem sajnálok se garast, se 100 frtot, se 1000frtot, a mely a közművelődésnek, felvilágosításnak terí jesztésére helyesen költetik; és ezen kategóriába | nem csak azt számítom, hog}^ valaki helyesen | tanuljon latinul, görögül, — pedig ezt is oda 1 számítom — de számítom azt is, hogy ha bármi ] néven nevezendő technikai, műszaki kiképzés I által nyer valaki magának okulást és szellemi ! foglalatosságot. Tudomány az is a m«ga nemé! ben, ha valaki megtanul jól szántani, aratni. I Nem olyan ez ugyan, mint felteszem, az arabs j abc-ének, vagy a gothus betűknek ismerése, de csak igényli figyelmét és szorgalmát a tanulónak és épen az által, hogy eszét ezen járatja, figyelmét leköti, combinatióját munkásságba hozza, szellemileg is fejt, mint más okulás. En ugy a tisztán humanisíikus irányú, mint \ & technikai művelődésben elért vívmányokat szellemi tőkének tartom, a mely az országnak a legdúsabb kamatokat hajtja. De hogy ez milliókban mennyire megy, azt kimutatni nem lehetséges. Nagyon sokaknak szemében szálka a honvédség intézménye. (Halljuk! Halljuk!) Különös dolog talán, hogy a kereskedelmi minister a katonai intézmény meiiett szól; én pedig ezt teszem. (Halljuk! Halljuk!) Én a katonai intézményi ez idő szerint olyannak tartom® Európában az egyes államok részéről, mint az olynemű kiadásokat, melyeket valaki — ezt pedig az okos emberek SÍ*
