Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-69

142 69. országos ül <'s február 22. 1879. nek tulajdonítom azt, hogy financzialis helyze­tünk oly vigasztalan, hogy erősebb jelzőt ne használjak. (Halljuk í) Azon okok, melyek az ország anyagi hely­zetét olyan aggasztóvá teszik, a milyen az jelen­leg, részint olyanok, melyek közösek Európa több államaival, részint olyanok, melyek az osztrák monarchiához való állásunk kifolyásai, részint pedig saját intézkedéseink következményei. Improductiv elem, mely a militarismusnak <és bureaucratismusnak óriási részben megszaporodása, a produetiv elemek megfeszített munkájának gyümölcseit felemészti s nagyban okozója a mindinkább terjedő elszegényedésnek. (Igaz! bal­felöl.) A papírpénz, a hitel, az értékpapírok túl­szaporodása megsokszorozták a tökét és jóté­kony hatalmát, de egyszersmind romboló hatását is oly mértéktelenné tették, mely az emberiség históriájában páratlan. A tudomány, mely tanulmányaival a terem­tés hatalmát közelíti meg, a tőke szolgálatában áll, s minden új gép vékonyabbra szabja a mun­kás kenyerét, mely nyomorú élete tengetésére már alig elegendő ; az apró capitalis absorbeál­tatik, a kisipar versenyképtelen, a vagyon el­oszlása napról-napra egyenetlenebbé válik. A civilisatió, a cultura sok bizonytalan existentiát teremtett, melyek szintén a produetiv elemekre nehezednek, de a túlkínálat nem talál­ván elhelyezést a nagy proletariátus számát szaporítja és forrongásban tartja, úgy hogy a militaris apparátus, melyet a hatalmak egymás ellen felhalmoztak, s mely a nép érdekeivel addig ellentétes és igy motiválatlan volt, madiolnap a belállapotok által motiválttá lesz. Csalhatatlan, t. ház, hogy ezen elősorolt bajok monarchiánkban nem existálnak oly mér­tékben, mint némely más államokban; az is csal­hatatlan, hogy monarchiánk létege más államoké­nál érzékenyebb lévén, kisebb mérvű létezések is erősebb hatást gyakorolnak, főleg hazánkban, mely földmívelő ország lévén, jóléte a legszeszé­lyesebb körülményektől függ. Ausztriához való viszonyunk tagadhatatlan áldozatot követel, mely áldozatot tarthatnak némelyek diva necessitásnak, mások Polikrates gyűrűjének, de létezésök tagadhatatlan. Midőn a napóleoni harezok után következett reactio puhulni kezdett, Magyarországon is pezsgő politikai élet vette kezdetét; Széchenyi egy meg­lehetős szűk korlátok közé szorított pályát jelölt ki a nemzetnek, melyen munkával és türelemmel az akkori Magyarországhoz viszonyított fényes jövőt jósolt; úgy lehet, hogy a kijelölt pályának is lettek volna szirtjei és örvényei. A nemzet többsége a saját sorsa feletti intézkedés szabad­ságát tűzte czélul és azt dicsőséggel, szenvedéssel és bölcseséggel ki is vívta, oly mértékben, & mint azt századok óta nem birta. Jövőjét nem akarván politikai múltjának megszakasztott szálaihoz fűzni, hozzá fogott az; országot berendezni modern minták szerint. Nem vagyok competens a 10 évi törvényhozási műkö­dés kritikáját adni — nem is tartoznék az ide — tettleg ide csak annyi tartozik, hogy Magyar­ország vagyoni állapota túlbecsültetett, (Helyeslés jobbfelöl.) minek az illustrátiója a beterjesztett költségvetés. Pedig, t. ház, ebben nem foglaltatnak benne mindazon terhek, melyek Magyarország lakóit nyomják. Ebben csak egy része látható azon mintegy ötven milliónak, melyet Magyarország lakosai egy békességes évben elperelnek ; az igaz­ságnak ezen luxuriosns kutatása nagyon czifra az adóképesség csökkentésére. Ebből nem láthatók azon költségek, melyeket a községi rendezések appendixokkal felemésztenek közjegyzőikkel, csütörtököt mondó, vízhiányban szenvedő vizi­puskáikkal, doctoraikkal, kiket Európában akkor szokás fizetni, mikor az ember beteg, Chinában mikor az ember egészséges, Magyarországban minden állapotban. Nem látható a kataster, mely a logikát feje tetejére állította, a posse ad esse vonja consequentiáját, s melynek, ha sikerülend egy fictiv széles adóalapot teremteni, egy bizonytalan jövő aerának veti meg alapját; minek említsek többeket, hisz a t. ház tagjai lépten-nyomon találkoznak mindezekkel. Mindezeknek következése, t. ház, az, hogy Magyarország elszegényedése kezdetét vette. Már pedig egy tehetős ország kuszált fináncziái még reparálhatok, mig egy elszegényedett országéi galvauisálhatók ugyan fiuánczkuruzslásokkal egy ideig, de egy időn túl a bukás kikerülhetetlen. (Igaz! balfelöl.) Mi, istennek hála, ide még nem jutottunk el, s hogy ne is jussunk idáig, az a tisztelt ház bölcsességétől függ. (ügy van! jobbfelöl.) Az, ha a költségvetés nem fogadtatik el, vagy az, hogy egy párt vagy néhány egyén a nehéz napok bekövetkezéseiért bűnbakul designál­tatik, egyet sem szüntet meg azon okok közül, melyeknek eredménye ezen kedvezőtlen költség­vetés. (Igaz! Úgy van! jobbfelöl.) Elfogadom tehát a költségvetést azért, mert épen a pártnak, melyhez tartozom, s mely ez idő szerint többség, kötelessége megtenni mindent arra nézve, hogy ezen intézkedések, melyek a költségvetést drágítják, a mennyire hatalmukban áll, olcsóbbakkal cseréltessenek fel, azok pedig, a melyek az ország adóképessegét támadják meg, simpliciter eltöröltessenek. Mert én ágy vagyok meggyőződve, hogy nem az ország pénzügy­ministerén függ egyedül fináncziáink megjavítása,

Next

/
Oldalképek
Tartalom