Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-69
Í40 Ci). országos ülés fefornár 22. 1S79. 3,200 frtot; ezen felül katonatartás fejében kiad évenkint 1(0 frtot, vagyis összes, 60Ü0 frtuyi bevételből kiad 5,300 frtot, és igy megmarad tiszta jövedelem fejében 700 írtja. A kormány azonban ezzel nem éri be, mert a 40,000 frtot még egyszer megadóztatja, ott t. i., a hol mint tőke szerepel. {Ugy van! a szélső balfelöl.) Ily körülmények között nem csoda, ha a pesti nagykereskedő Újpestre szorul szatócsnak, ha a legélénkebb forgalommal biró utczában 2—3 boltot bezárnak ; ha a legelőkelőbb kereskedők csőd alá jutnak. {Ügy van ! a szélső balfelöl.) A pénzügyminister ur beszédére, ki más államok példáira hivatkozott, később fogok visszatérni, és áttérek Láng képviselő urnak tegnapi igen kitűnő beszédére, melyben a többek közt ezeket mondja: „Tehát látjuk, hogy — noha kedvezőtlen helyzetben vagyunk, mégis más országokban, melyeknek vagyoni helyzete közelebb áll a mienkhez, t. i. Olasz- és Spanyolországban, a lakosok jobban vannak terhelve, mint nálunk." Megvallom, t. ház, hogy ez igen szomorú vigasztalás, {ügy van! a szélső halj'elöl) mert ez épen ugy hangzik, mintha valaki azt mondaná, hogy házam ég ugyan, de nem oltom, mert szomszédomé is leégett. {Ugy van! a szélső balfelöl.) Egyébiránt Olaszországnak saját kezében van sorsa, de a midikről mások rendelkeznek. {Ugy van! a szélső bal felöl.) Olaszország bír kikötőket, önálló bankot és vámterületet és kedvező fordulat beálltával egyszerre virágzó állapotba juthat; holott a mi kezeink hosszú, talán örök időkre megkötvék. {Ugy van ! a szélső balfelöl) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy Bosznia oecupatiója csak nem képes Magyarországot tönkre tenni; és hogy azt hiszi, hogy Szerbiát és Montenegrót sem volna képes tönkre tenni, nem hogy Magyarországot. A t. képviselő ur bizonyosan abból a példabeszédből indul ki, hogy nincs oly rakott szekér, a melyre még egy villa szénát ne lehetne tenni. En azonban azt mondom, hogy van, mert végre is csak meggyül annyira a teher, hogy az a villa széna, a melyet utoljára tesznek rá, megzavarja az egyensúlyt; nálunk a sok kölcsön, a sok vasút, a sok isten tudja mi mindenféle közösügy, kiegyezés, oly rakott szekér már, hogy arra a boszniai teher el nem fér. {Ugy van! a, szélső baloldalon.) Azt mondja, hogy Szerbia és Montenegró sem roskadna le alatta. Elhiszem, Szerbiának és Montenegrónak még üres azon szekere, a mely nálunk már annyira meg van rakva; és ha arra el nem férne a boszniai teher, ott van Oroszország, a mely neki szekereket kölcsönöz, ha kell; {Ugy van! Ugy van ! a szélső baloldalon) de rajtunk senki sem segít. Azt mondja a képviselő ur, a kétségbeesés hajtja a nemzetet a mi —- t. i. az ellenzék — karjaiba. Elég szomorú, hogy ha elismeri a képviselő ur, hogy a kétségbeesés hajtja az ellenzékhez a népet. De hát kérdem, ki hajtotta a nemzetet a kétségbeesésbe? Az önök politikája. {Ugy van! ügy van! a, szésö baloldalon.) A pénzügyreinister ur más államok adójára hivatkozva, összehasonlításokat tesz, hogy más államokban mennyi az adó stb. Én tökéletesen elhiszem, sőt magam is tudom, hogy úgy van, de elfeledte a t. péuzügyminister ur felhozni azt, hogy azon államokban az adófizető polgárok mit kapnak értté az államtól; nálunk a polgárnak az állam irányában csak kötelezettségei vannak, más országokban kedvezményekben is részesülnek; {Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) más országokban a kormányok első és legnagyobb gondja, hogy az állampolgárok adóképességét emelje, fokozza; nálunk azt rendszeresen csökkenti; {Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon); más országokban a kormánynak gondja van a polgárok kényelmére, jólétére, a köztisztaságra, nálunk t. ház, a roppant adó daczára, melyet a város nem tudom micsoda törvénytelen utón, de miuisteri engedély folytán fokoz 3V 2 0 /o-kal, tehát százezreket vesz be a tisztaság fenntartására az úgynevezett bérkrajczárokban s pedig alkalmuk volt látni t. képviselőt írsaimnak, hogy az 5 — 6 hát előtt leesett hó halomra lapátolva állott az utón. hogy a hintók rajtok felforduljanak, a mint Móricz Pál képviselőtársammal láttuk. Hogy áll a személyi biztonsággal? A lapok rendes rovatot visznek arról, hogy támadják és fosztogatják az embereket az utczán, s a jókedvű katonák hogy nyársalják fel a békés polgárokat. {Ugy van l Ügy van! a szélső baloldalon.) Hát a vagyonbiztosság mily lábon áll az országban? Erre egy esetet beszélek el. {Halljuk! Halljuk!) A nyáron egy ismerősömnek, ki szenvedélyes régiséggyűjtő, pesti lakását feltörték. Elvitték nejének gyémántjait, ékszereit, neki meg régiségeit, és egy díszruhára való ékszereit. A tolvajok megkerültek, az orgazda is megkerült egy újpesti korcsmáros személyében, a ki kihallgattatván, azt monda, igaz, hogy oda jöttek hozzá, lerakták a holmit a pamlagra, de ő nem tudja mi történt vele, elment hazulról. És ez az ember szabadon jár. A díszruhára való ékszereket Budán váltották be az olvasztó-hivatalban. Ilyen ékszerféle mégis oly dolog, melynek feltűnést kellene keltenie, mégis feltűnést okoznak a régiségek, a díszruháihoz való ékszerek. Azt felelték, mi közünk hozzá, ők kifizették az árát, ők nem törődnek azzal, mikép szerezte az eladó. S igy a tolvaj megkerült, az orgazda megkerült, kitudódott, hogy hová vitték a holmit; csak az ékszerekből és
